(251.) KOLLÉGIUMI TÚRA A GERÉBY-ERDŐBEN


Idõpont: 2011. április 6. szerda
Útvonal: Geréby-kúria - Geréby-erdő - Kulapitye - Dörney-dűlő - Geréby-kúria - Geréby-kereszt - Lajosmizse
Táv: 10 km


A Kollégiumi Túrakör ezen a szerdán kisbuszal kivitette tagjait a Geréby-kúriához, ahonnan egy tíz kilométeres túrát tettünk Alsólajoson kanyarogva.
A Geréby-erdõben zöldült már a természet, igaz, az elmúlt hónapok aszályos idõjárása nagyon észre vehetõ volt. Nem voltak gombák, nem nagyon találtunk fényképezésre való virágot sem. A kúria mögött érintettük a vaddisznótelepet, ahol ugyan láttunk termetes jószágokat, de csak messzirõl. A következõ nyáras-ligetes szakaszon betértünk az erdõbe, mert meg akartam mutatni a kölköknek, milyen helyek vannak Lajosmizsén, és hogy ez vagy egy ehhez hasonló néhány hektár micsoda remek pihenõ parkerdõ lehetne a település különbözõ néposztályainak...
Egy fenyves erdõn átvágva aztán hamar Kulapityére értünk. Itt a vadászház (egykori iskola) és a Bujdosó-kereszt jelent két objektumot az amúgy meglehetõsen ritkásan lakott külterületnek. Bettikéék hazaugrottak, megvártuk õket, egy tanyán megmosakodtunk és ittunk, mivel elég meleg volt, kívántuk a vizet. Innen egy hátsó úton, régi istállókat is érintve visszagyalogoltunk a kúriához.
És én már arra készültem, hogy az eddig nyugodt és csendes, jó hangulatú túra utolsó kilométereit ugyanilyen nyugalomban teljesítjük, de nem számoltam a laposokban tavalyról megmaradt vízzel. Az egykor Geréby-tónak is nevezett füves mederben harminc centi mélységû vízfelület csillogott, aminek a gyerekek nagyon megörültek, és megkérdezték, térdig gázolhatnak-e benne egy kicsit. Miért ne, gondoltam. De a gyerek attól is gyerek, hogy sosem elégszik meg azzal, amit megengednek neki, úgyhogy vad fürdésben kezdtek a néhány fokos pocsolyában. A visszahúzódóbbak(?) legalább levették a a cipõjüket és feltûrték a nadrágjukat, de a keményebbek(?) ruhástól-cipõstõl hemperegtek a tóban. Ezzel még nem lett volna baj, de amikor kijöttek, elég kellemetlenül hûvös szél fújt, és a napsütés ezt csak kis mértékben tudta kompenzálni, szóval a gyerekek dideregtek rendesen. De hát õk akarták...
Háromnegyed hatkor értünk be a kollégiumba, miután a  Ceglédi úton végigmasírozván mindenki bámult-kérdezett, hol lehettek a mi gyerekeink, akik mezítláb, a fiúk ráadásul félmeztelenül, kezükben ruhájukkal és cipõikkel mentek végig a falu egyik fõbb utcáján. Néhány kérdezõnek válaszoltunk, de furcsán néztek, mert õk ezt nem érthetik: áprilisban ruhástól fürdeni, hogy ez micsoda szabadság ezeknek a kölyköknek! És micsoda élmény, hogy olyat tehettek, amit mások nem...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Aranyos Bianka, Balog Csaba, Balogh István, Bujdosó Bettina, Bujdosó László, Gazdag Barbara, Góbi Jennyfer, Guba Lajos, Horgas Ágnes, Horgas Viktor, Kanyik Barbara, Kató Alexandra, Soós Sándor, Szemán Rózsa, Szórád Mónika és Török Mária.