(295.) KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR AZ ALSÓLAJOSI-ERDŐBEN


Idõpont: 2011. szeptember 28. szerda
Útvonal: Mizsey-kereszt - Koli-tó - Alsólajosi-erdõ - Katonasír - Koli-tó
Táv: 10 km


A kollégiumi túrakör második évét kezdte el szeptemberben. egy "kötelezõ" temetõi látogatás után, végre nevünknek megfelelõen, éltünk a lehetõséggel, és az Alsólajosi-erdõ vendégeiként egy jót sétáltunk a cseppet sem õszi idõjárási viszonyok mellett; harminc fokhoz közeli hõmérséklet, erõs napsütés, lábaink alatt ráadásul arasznyi száraz homok, az idei aszályos évnek "köszönhetõen". De ez mind nem érdekes, mert a résztvevõk közül ez senkit sem zavart.
A koleszbusz, a nyáron újonan állított, egykori Mizsey-kereszt helyén álló, de ahhoz semmi közzel nem bíró keresztnél tett ki minket, kettõ óra után. Itt egy gyors csoportkép, aztán indulás. A Koli-tó mellett haladtunk éppen, amikor valaki felkiáltott: "ott is egy kereszt!" Kiderült, hogy a tó partján a tulajdonosok állítottak, csak úgy, saját maguknak egy fakeresztet. Ez már az 57. Lajosmizsén! Ennyi egy településen sehol sincs az országban. Ideje lenne büszkének lenni rá az itteni embereknek...
Az aszfalt utat elhagyva, betértünk a dimbes-dombos aljú vegyes akác-fenyõ erdõbe. Kis idõ múlva elértük és meg is másztuk Lajosmizse legmagasabb földrajzi pontját, a 145 méter magas Lajos-hegyet. Innen egészen a nagykõrösi határig mentünk egyenesen, majd ott kitérõt tettünk a térképen Sasülõ-faként jelzett száraz akáchoz. Most nem volt rajta madár - a hangzavarunkat figyelembe véve nem csoda -, de elképzeltük, hogy errõl bizony hatalmas ragadozók pásztázzák a mezõt, zsákmány után kutatva.
A belvízelvezetõ csatorna jobb partján haladtunk, párhuzamosan a megyehatárral, majd utunk kissé eltért ettõl az iránytól. Szép erdõs részen jártunk, több vadles szegélyezte utunkat, amikre a gyerekek egytõl egyig fel is másztak. Nagyokat pihentünk, ittunk, megettük az almákat, és örültünk az élet szépségeinek - többek között annak,, hogy végre kiszabadulhattunk a hétköznapi bezártságból.
Az erdõt elhagyva, visszakanyarodtunk a Csirke-sarok felé, vagyis a civilizáció irányába. Bementünk a régi homokbánya területére, ahol hatalmas lukak tátongtak, egykori kitermelés nyomaiként, és mutatták, hogy milyen mélyen csak homok van itt mindenhol...
Az egykori alsólajosi csárda helyén álló épületnek, a Csirke tanyának ma már csak omladéka látható, mellette viszont a ii. világháborús katonasír ma is megható hely.
Nem maradt más hátra, mint visszagyalogolni a Mizsey-major fele. Itt, a régi, omladozó épületekbe bekukkantottunk, és sajnálkoztunk, miért hagyják ezt az egészet tönkremenni - bár a mai világban ez az emberi hozzáállás nem ritka. Sajnos.
néhány szép kép elkészítése után hagytuk további sorsában fuldokolni a romokat, és kigyalogoltunk a tóhoz, ahonnan három és fél órával korábban elindultunk...
A mai délután egyszerûségében is csodálatosan szépre kerekedett ki. Az erdõ, a sok apró látnivaló mindenkit megfogott. Így ezek a gyerekek ezt a részt legalább egyszer már  látták az életükben - és ezzel  nagyon sok helyi felnõttet is leköröznek, akik közül pedig sok nagyon büszke arra, mennyire ismeri lakóhelyét...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Szabolcs, Baranyi József, Blahut Pál, Bujdosó Bettina, Gazdag Barbara, Góbi Jennyfer, Hicsár Melinda, Hicsár Roland, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Keskeny Julianna, Kolompár László, Kovács Imre, Mészáros László, Rucz Diána és Sebõk Róbert.