(306.) HÁROMNAPOS TÚRA A PILISI FEKETE-HEGYEN 3. - FEKETE-HEGY - PILISCSÉV TÚRA 


Idõpont: 2011. november 6. vasárnap
Útvonal: Fekete-hegy - Pilis-nyereg - Kémény-szikla - Piliscsévi pincék - Piliscsév vm.
Táv: 12 km


Minden többnapos túra legkevésbé várt napja: a harmadik. Haza kell menni, itt kell hagyni a hegyet és egymást is. Persze nem örökre, mert megyünk még máskor is szép helyekre, de épp mostanra kezdett volna kialakulni a hangulat. Az elsõ nap elment azzal, hogy mindenki felhozta az otthoni énjét, viselkedését és második nap reggelre mintegy kialudta magából. A második nap aztán ment a feltöltekezés, még este is, remek hangulat, már semmi szélsõség. Aztán egy éjszaka, sok szép élménnyel telt lelkek forgolódtak az emeletes ágyakon, és tudat alatt mindenkiben ott dolgozott már: reggel megyünk haza. És hiába lesz néhány látnivaló a túra során, hiába csodás az õszi erdõ, akkor is a végén kiérünk Piliscsév vasúti megállójához, fel kell szállnunk a vonatra, és vissza kell rajta rázkódnunk a hétköznapokba.
Én személy szerint már 4 órakor fenn voltam, és nem is bírtam visszaaludni, de a társaság többi tagjának se jelentett gondot hat elõtt néhány perccel felkelni. Bamba pakolásba kezdtünk, hanyag mosakodás, ilyesmi. Aztán hét elõtt reggeli, és annyira elbeszélgettük az idõt, hogy már majdnem fél nyolc volt, amikor elhagytuk a házat. Niki és Zoli elmosogatott, elköszöntünk kedves házigazdáinktól, készítettünk még a Sasfészek alatt egy  búcsúképet a csoportról, aztán a hideg, kellemetlenül fújó szélben elindultunk a Pilis-nyereg irányába.
Az erdõ már három napja ugyanolyan gyönyörû volt. Ami változást észrevettünk rajta, az volt, hogy a heves szeleknek köszönhetõen a fák levelezettsége eléggé megritkult, és jóval kopaszabbak voltak, mint pénteken. A Nap csak gyengén pislákolt, úgyhogy nem sok kedvünk volt az idõt ácsorgással, bámészkodással tölteni. Harmincöt perc múlva értünk a nyeregbe, majd némi szusszanás után a PIROS SÁV jelzésen elindultunk a Vörös úton, lefelé Klastrompuszta irányába. Szûk, enyhén lejtõ ösvényen haladtunk. Bõ fél óra elteltével kitérõt tettünk a Kémény-sziklához, melyet már júniusban megnéztünk, de most sem hagyhattunk ki. A szirtrõl gyönyörû kilátás adódott, elsõsorban az alatta katlanban megbúvó Klastrompusztára, de olyan erõs szél fújt, hogy életveszélyes volt az a néhány perc is, amit rajta töltöttünk.
Visszatérve a Vörös útra egy rendkívül meredek horhoson kellett szinte lecsúsznunk, mert a helyenként két arasznyi lombszõnyeg annyira csúszott, hogy csak estünk-keltünk. Sikerült is ezt a 900 méteres szakaszt harmincöt perc alatt teljesítenünk. Sebaj, nem rohanunk!
A kolostorromot és az azt körbevevõ telepet most nem látogattuk meg, hanem nyílegyenesen, a hegyoldalban keletrõl kikerültük, és egy kisebb háton átkelve nemsokára a piliscsévi pincesoron voltunk. Nagyon szép fekvésû a pincefalu, körülötte kisebb dombok, valamikor valószínûleg szõlõ borította õket, távolabb a Csévi-szirtek és a nagy Pilis-tömb. Ezen a helyen sok mindent el tudnánk képzelni, vadul szõttük is az álmokat...
A faluba be, és rajta végigmenni nem a legszívderítõbb dolog, mert a beton az beton, de a kocsma érezhetõ közelsége mindannyiunknak plusz erõt adott. Volt, aki kávézni akart, volt, aki egyéb szükségét végezni. Hála eddig i erõs menettempónknak, maradt bõven idõnk egy kis lazításra, napfürdõzésre (eddigre már pólókban voltunk, annyira bemelegedett az idõ).
A vasúti megállóig hátralévõ két kilométert 25 perc alatt, kényelmesen letudtuk. Ahogy haladtunk kifelé a Pilisbõl, és visszanéztünk, egyre teljesebben mutatta magát a Kétágú-hegy - Pilis-tömb összeforrt gerince, oldalukban sok helyen világító fehér szirtekkel, sziklákkal. Fénykép, sajnos, ezt a látványt sem adja vissza...
A vonatig maradt még húsz percünk, ezt jobbára semmittevéssel, heverészéssel, beszélgetéssel és némi kis nevetéssel múlattuk el. Aztán jött a vonat, hogy visszavigyen minket álmaink tengerébõl életünk tengerébe. Ha egy vonat egyáltalán képes ilyen "vízi utak" bonyolítására...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berente Adél (Hetényegyháza), Kovács Anikó, Kun Vivien, Nagy Irén, Nagy Vivien, Polyák Nikolett (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szikora Marcell (Kecskemét), Szotyi kutya (Kecskemét), Török Mária és Varga Istvánné Borika.