(300.) JUBILEUMI TÚRA A MAGAS-BÖRZSÖNYBEN


IdŐpont: 2011. október 15. szombat
Útvonal: Királyrét - Magas-Tax - Nagy-Hideg-hegy - Csóványos - Foltán-kereszt - Spartacus kulcsosház - Királyrét
Táv: 20 km


A Börzsöny. Az egyik legszebb hegyvidékünk, és nagyon kemény túraútvonalak vannak benne, ám ha járkáltunk is arrafelé, általában csak a szélein bódorogtunk, úgy 400 méteres magasság körül. Tudtuk azonban, hogy egyszer neki kell indulnunk a Nagy-Hideg-hegynek és a Csóványosnak is, de mindig valami közbejött. Aztán a szekszárdi túraterv jelentkezõk hiányában felülírásra került, így igazán szép idõben, nagyon jó társaságban, és fõleg a jubileumunk kapcsán, végül is szebb helyre nem mehettünk volna ezen a napon egy jó túra reményében.
Reggel ötkor indultunk sötétben, fagyban, a Kollégium elõl. Ágiék is idõben érkeztek Városföldrõl, le a kalappal! Dabasnál csatlakoztak Salamonék, így négy autóval és 19 fõvel vágtunk neki egyik legnehezebb túránknak.
Nem volt jó döntés, hogy Pesten keresztül akartunk eljutni a Dunakanyarba, mert nappal még csak-csak tájékozódunk, de korom sötétben, nagy forgalomban nagyon nem volt egyszerû feladat. Ennek eredményeképpen volt egy kis kavarodás az Árpád hídnál, de végül az M2-n bevártuk Zoliékat és Karcsiékat.
Szokolyára fél nyolc elõtt érkeztünk meg, kocsmáztunk és bevásároltunk az ábécében, amit még kellett. Néhány perc múlva pedig már Királyréten álltunk meg a kocsikkal, innen indult a 20 kilométeresre tervezett körtúra, 900 méter szintemelkedéssel.
Az elsõ négy kilométeren nagyon egyenletesen emelkedett csak a hegyoldal, alig észrevehetõen már emelkedtünk kb. 300 métert. Aztán az Öt perces pihenõ nevû, észrevétlenségben maradt hely után megkezdõdött egy mászósabb rész. De ez is annyira szép volt az aranysárga-vörösesbarna avarszõnyegen, az un. Grófi úton, hogy morogni sem volt kedvünk. Bõ két óra elteltével már a Magas-Taxi turistaháznál, az azonos nevû réten találtuk magunkat, nagyjából 700 méteres magasságban. Nagyot pihentünk, ittunk, ettünk, és az ott tevékenykedõ srácok jóvoltából még a méltatlanul magára hagyott egykori menedékhely eü. helyiségébe is bebocsátást nyertünk. Nekik nagyon köszönjük ezt a szívességet, és reméljük, egyszer megfordul még a sorsa a - jószerivel ennél csak - szebb idõket látott háznak...
Ettõl a helytõl alig egy kilométer várt még ránk a Nagy-Hideg-hegyi menedékházig, ahol mûködõ konyha, büfé várt minket! A ház különlegességét az adja, hogy ez Magyarország egyetlen igazi magashegyi turistamenedéke, és kizárólag azokból tartja fönn magát, akik GYALOGOSAN felkeresik. Ide pedig könnyû út nem is vezet...
Nagyobb ebédszünet, teázás, bundáskenyerezés, és hozott anyagból még egy kis kolbász, hagyma is elõkerült. Nevettünk, élveztük az addigra erõsebb napsütést. Mégis menni kellett tovább. Még egy csoportkép a csúcsot jelzõ kõnél, aztán irány a Csóványos!
Emlékeim szerint nem túl nehéz a két nagy csúcs közötti szakasz, de az emlékek néha becsapják az embert. Így jártunk most is. Nem egy, erõsen szuszogtató emelkedõ nehezítette a dolgunkat, és fogyasztotta tovább amúgy sem nagy készletekkel rendelkezõ fizikai tartalékainkat. De a nehézségek azért vannak, hogy úrrá legyünk rajtuk, így küzdöttünk. Addig-addig, amíg fáramászások, szép kilátópontok és sok szikla után az egyik, véget érni nem akaró kaptató végén ott állt elõttünk a Csóványos geodéziai tornya. Felértünk hát a 938 méteres csúcsra, és akik vállalták még a létrázást, ezt megtoldhatták ezt 20 méterrel! Fentrõl, a kilátóból olyan 360 fokos körpanoráma nyílik, amilyen az országban máshol nincs; itt olyan élménye lehet az embernek, hogy egy hegyen állva nem rögtön lakott részeket vagy gyárakat lát a lába alatt, hanem szinte a látóhatárig csak hegyek, bércek és mély patakvölgyek. Egyszer ide mindenkinek fel kellene jönni!!! (Borikának és még néhányunknak még máskor is).
A csúcson kisebb ünnepségre került sor, egy elõre, Ircsike által megfestett lepedõ elõvétele után, elkészítettük 300., jubileumi túránk csoportképét. Ennél szebb helyet, jobb idõt és jobb társaságot nem találhattunk volna erre az alkalomra. Köszönjük mindenkinek, aki eddig velünk tartott, bármiben segítette munkánkat, és szívesen látunk bárkit ezután is, bármelyik rendezvényünkön!
Eddig tíz kilométert jöttünk fel, most ugyanennyi várt ránk lefelé. Ez se könnyû mûfaj. Némelyikünknek még sokkal nehezebb, mint föl. A túra talán legszebb szakasza a Három hárs-gerincen való vándorlás volt. Balra hatalmas bükkfákból álló erdõ, jobbra a Szén-patak völgye kanyargott, nagyon mélyen és sejtelmesen, gyönyörû kilátással ajándékozva meg a gyaloglót, középen pedig, a lábunk alatt egy csodaszép, könnyû sétánynak tûnõ avarszõnyeg, kiterítve, mintegy üdvözölve az ünneplõ hõsöket. A Nagy Szellem ezzel jutalmazott minket eddigi erõfeszítéseinkért...
A Foltán-kereszt rétjén még szusszantunk egyet, aztán nekiindultunk a meredek ereszkedõnek a patakvölgyig. Ezt a két kilométert másfél óra alatt abszolváltuk, ami elég gyenge teljesítménynek is mondható - lenne! ha nem kínlódtunk volna egymás szeme láttára a csúszós, néhol egyenesen omlós ösvényen. Csoda, hogy baj nélkül leértünk a Spartacus kulcsosházhoz!
A háztól egy nem túl szívmelengetõ, négy kilométeres aszfaltvándorlás következett, és bár lábainknak és csípõcsontjainknak ez már egyáltalán nem hiányzott, a háromnegyed órás menetidõvel, a jó tempóval behoztuk a lemaradásunkat, és a tervezett idõben, öt óra elõtt néhány perccel autóba is vágtuk magunkat. A társaság kívánságának engedve, még megálltunk Szokolyán, a reggel is meglátogatott kocsmában. Mindenkire ráfért egy kis frissítés, ébren tartó kávé. A jubileumi lepedõnket itt egy kölcsön filccel mindenki dedikálta, és egyhangú szavazással az "ereklyét" Borikának adtuk a mai nap emlékéül, mert mindannyiunk közül õ küzdött legjobban a Csóványosra vezetõ úttal és önmagával. Tulajdonképpen Zoli is megérdemelt volna egy ilyen gesztust, mert neki se volt könnyû napja, de csak egy ilyen lepedõnk volt, továbbá Borika nõként elsõbbséget élvezett.
Összefoglalva: felejthetetlenül szép helyen töltöttünk el ugyancsak felejthetetlenre sikerült szép napot, emlékezetesen nehéz és szép terepen, ami egy ilyen kerek alkalomra dukál.
Köszönjük Salamonék ragaszkodását és önfeledt örömérzetének megnyilvánulásait. Gratulálunk Icukának és Marcinak, akiknek ez a túra gyakorlatilag pihenõ nélkül is ment volna. Köszönjük Niki és Zoli részvételét, és lelkesedését velünk kapcsolatban. Nagyon örülünk Évinek és Áginak, akik rendszeres túrázókat megszégyenítõ könnyedséggel vették a nap kihívásait, és reméljük, legalább olyan jól érezték magukat, amennyire részvételüknek örültünk. Nagyon büszkék vagyunk Borikára is, aki legyõzte önmagát, és ezzel a hegy magasságát is, nem elõször már, és nem is utoljára. Köszönjük az összes kölöknek, hogy ma sem hagytak megöregedni senkit közülünk, sem testileg, sem lelkileg.
És nagyon szeretjük az összes gyereket és felnõttet, akik ezt a Csapatot alkotják, és kitartanak mellettünk, illetve kitartanak egy más minõségû élet megtapasztalásának igénye mellett. Talán látják már, hogy érdemes...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balogh István, Berente Adél (Hetényegyháza), Hornacsekné Kucsera Ilona, Kelemen Éva (Tiszakécske), Kelemenné Barta Ágnes (Városföld), Nagy Irén, Polyák  Nikolett (Kecskemét), Salamon Cintia (Dabas), Salamon Dusán (Dabas), Salamon Erika (Dabas), Salamon Károly (Dabas), Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szikora Marcell (Kecskemét), Török Mária és Varga Istvánné Borika.