(212.) I. ISTENI SZIKRA TÚRA


Idõpont: 2010. szeptember 11. szombat
Útvonal: Lakitelek-Tõserdõ - Majális-rét - Világos-hegy - Árpádtelep - Tiszaalpár - Alpári-rét - Lakitelek-Tõserdõ
Táv: 12 km


A mai napnak különös krónikája van. Elsõ ízben hirdettük meg az Isteni Szikra teljesítménytúrát. Szerveztünk, vásároltunk, jelvényt csináltattunk, fõztünk, toboroztunk, a TTT-n 1100 ember érdeklõdött a túra iránt, mégsem volt vidéki vendégünk - csak ahányan Lajosmizsérõl mentünk. De nem csüggedtünk, 0. bejárásnak fogjuk fel a túrát, amelyet jövõre másképp szervezünk és más közönségnek hirdetünk meg...
Szóval a krónika. Péntek reggeltõl szombat reggel 7.30-ig megállás nélkül ömlött az esõ. Péntek délután még az is megfordult a fejünkben, hogy lemondjuk a túrát, de nem akartuk, hogy valaki lemenjen Lakitelekre, nem értesül a lemondásról, mi meg nem vagyunk ott. Ezért - tartva magunkat eredeti terveinkhez, 6-kor, esõben indultunk Lajosmizsérõl, három autóval, a negyedik késõbb jött utánunk.
Leérve a Holt-Tiszához még szemerkélt, de fél nyolcra elállt. Behurcolkodtunk a kilátóhoz, aztán Treiberéket bevárva, 9 után néhány perccel nekiindultunk. Párás, kissé ködös erdõben haladtunk, de friss volt a levegõ és gyönyörû zöld minden. Jó kilométer múlva átkeltünk a tiszaalpári mûúton, és a szikrai részen a Világos-hegy egykori szõlõföldjein kanyarogtunk.
Szikrában egy mesebeli kis tanyát találtunk. Nyugdíjas tulajdonosai jó szívvel hívtak be, és büszkén mutogatták nekünk a csodálatosan, nagy munkával rendben tartott udvart, kínáltak gyümölccsel. Ha más jó nem is történik velünk ezen a napon, már érdemes volt felkelni (de történt).
Átkelve a vaddohány-rengetegen, hamarosan Árpádtelepen találtuk magunkat. Itt az aszfaltút szélén voltunk kénytelenek haladni, alternatíva hiányában. 11 után értünk be Tiszaalpárra, az Árpád-kori faluhoz. Az elõre megbeszélt látogatásról tudomást sem véve, a gondnok nem volt ott, a telefonját pedig kikapcsolta. Így most kihagytuk a belsõ látogatást, de a szépen karbantartott Templom-dombról azért az ártér megtekintésén túl, a skanzenra is rákukkantottunk.
Átkelve a Földvárra, itt már Ircsike és Borika vártak minket frissítõponttal, vagyis zsíros kenyérrel és ásványvízzel. Pihentünk, nézelõdtünk, játszottunk.
Az út felénél tartottunk, s idáig jól járható, homokos-aszfaltos szakaszon gyalogoltunk. Sejtettük, hogy a hátra lévõ ártéri rész nem lesz ennyire sima, de ami ott várt ránk, azt elképzelni sem tudtuk volna. Olyan sár kilométereken keresztül, amilyenben az elmúlt 211 túrán még nem mentünk. Az eredeti, hosszabb, végig agyagos úton vivõ hosszabb útvonalról lemondtunk, és a lehetõ legrövidebb úton indultunk vissza a Tõserdõbe.
A felnõtteknek nem volt éppen kellemes a következõ két óra, nem így a gyerekhadnak: vidáman, esve-kelve csúszkáltak a térdig érõ vízben-sárban, egy talpalattnyi járható út nélkül. A táj, a holtágak, a rengeteg vízimadár még ilyen körülmények között is lekötötte figyelmünket, és nem gyõztük kapkodni a fejünket a még számunkra is sok újdonságot mutató ártéri vízi világ felfedezés kapcsán. Miután már térdig vizesek és sarasak voltunk, a gyerekek egyszerûsítettek, és nem igyekeztek minél szárazabban átvészelni a szakaszt, hanem minden mindegy alapon cipõstõl mentek a vízben. A máskor szikesre repedezett talajúton több mint fél méteres víz állt, kilométer hosszan. Cserjékbe kapaszkodva, szántáson átkelve kerülgettünk, alaposan megdolgozva minden egyes méteres elõrejutásért. Mint az életben...
Nagy sokára, a 12 kilométert 24-nek érezve, öt és fél órával az indulás után, rohanva értünk ki a Holt-Tisza partjára, ahol Ircsikéék már vártak a forró, bográcsban fõzött, kolbászos krumplilevessel. Alaposan beebédeltünk, jókedvûen meséltük élményeinket, mindenki megkapta a megérdemelt kitûzõket is.
Szóval mirajtunk nem múlott, amit lehetett, kihoztunk a napból. A Nagy Szellem is velünk volt, mert a túra alatt egy csepp esõ sem esett. És annak ellenére, hogy más településekrõl le se sz...rtak bennünket, mi elmondhatatlanul jól éreztük magunkat - meg persze borzasztóan el is fáradtunk.
A gyerekek pedig, összegezve a napot, - jórészt a túlélõtúrákra emlékeztetõ körülmények és kalandok miatt - egyöntetûen, ellenszavazat nélkül, eddigi legjobb túránknak nyilvánították az Isteni Szikrát. És ezt el kell fogadnunk, mert a velünk túrázó gyerekek ilyen dolgokban nem beszélnek mellé...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Blahut Pál, Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Evelin, Nagy Irén, Polefkó Dáriusz, Spiegelberger Tamás, Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Tóth Tímea, Török Mária, Treiber Emil 1, Treiber Emil 2, Treiber Emilné Kriszta, Treiber Gergõ, Treiber Luca, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.