FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(197.)
CSEMŐ VIRÁGÜNNEPE TELJESÍTMÉNYTÚRA


Idõpont: 2010. július 3. szombat
Útvonal: Csemő - Gyurka-domb - Vett út - Zöldhalom - Putrisarki-erdő - Csemő
Táv: 18 km


"Petőfinek volt igaza:/Ez a nagy mező a haza." (Ladányi Mihály)

1. rész, a Bevezetõ.

Egyáltalán nem vitaindítónak  szánt idézetünk a Ladányi Mihály Emlékkunyhón olvasható, Csemõben, és nekünk, alföldiek lévén, nagy igazságtartalommal bír. Aki nem ide született, vagy nagyon nem szereti(?) ezt a tájat, az biztos elhatárolódik a gondolatmenettõl - mert mindenkinek az a haza, ahol született, az a tájegység, amely erõs érzelmi töltést hordoz a számára, és akinek ez nem az Alföld, annak nem az -, de tudomásul kell venni, hogy fentiek alapján mégis sok százezer emberrel együtt, nekünk az Alföld szép...

2. rész, egy Közbevetés.

Szóval ismét egy alföldi túra. Mi gyakran ûzzük ezt a sportot, és szeretjük is a síkvidéki túrákat. Ezért már a tél elején belevágtunk a Tápiószelei Kupába, amely elnyeréséhez 5 túrát kellett teljesíteni, a Tápiószelei Természetbarát Klub szervezésében, és mind garantáltan alföldi gyaloglással járt. Az utolsó felvonáshoz a mai napon érkeztünk el: 18 kilométer a 30 fok feletti melegben. Igyekeztünk is minél hamarabb elindulni, és be is fejezni, a végére már embert próbálónak bizonyuló túrát.
Reggel még enyhe melegben, szinte üdén vágtunk neki a Gyurka-domb felé vezetõ ZÖLD SÁVNAK. Csoki, mint ahogy az út során még egyszer, meg késõbb az ásványvizek mellé még energiaitalt is kaptunk. A tempónk - és nemcsak a COBRA 11 embereinek! - halálos volt: 5,5-6-os átlag az elsõ két órában. Aztán a homok, a tûzõ nap árnyék nélkül - bármennyi frissítõ pont ellenére - kezdte átminõsíteni bennünk a kellemes, a már-már "célegyenesbe" forduló gyaloglást egy erõ nélküli vánszorgássá. De az ember nem azért vág neki a homoknak, hogy kényeskedjen. Összeszorítottuk a fogunkat, és tartva a 3,5 km/órásra lassult menetet, picivel több, mint 4 óra alatt beértünk a célba. A célban a megérdemelt jutalmak átadása Lipák István vezényletével, fotókészítés, ilyesmi. Mosolygós vendéglátó arcok! A jutalom gulyáslevest most kihagytuk (de tavaly ettünk, és nagyon finom volt!), mert mentünk volna már haza, a hûvösbe. Ennyit a túráról.

3. rész, a tulajdonképpeni Fõ téma....

Ami viszont mindenképpen megemlítendõ és dicsérendõ: a Tápiószeleiek több túrán át tanúsított elhivatottsága, szervezõkészsége, kedvessége. Az, hogy egyáltalán lehetõséget teremtettek ilyen túrák teljesítéséhez és élmények megéléséhez, hogy ugyanolyan fanatikusan hisznek az Alföldben, az Alföldi Emberekben, az Alföld Értékeiben, mint mi, és még néhány egyesület (pl.: Békéscsabán, Mezõberényben, Abonyban vagy Berettyóújfaluban - bocs, akiket kihagytam), és ezek népszerûsítéséért mindent meg is tesznek. Hogy vidékiek lévén, õk a vidékben hisznek, és azokat az adottságokat próbálják kihasználni, ami szûkebb hazájukat, ebben az esetben épp a Tápió-vidéket jellemzi.
Mert a "természetjárás" és a "túrázás" szavakban nincs benne, hogy hol és milyen terepen lehet csak gyakorolni õket. Nincs benne, hogy csak hegyek léteznek. Nincs benne, hogy pusztán Petõfi hülyesége a végtelen síkság csodálata, az alföldi ember szeretete. Nincs benne, hogy az országjárás, a falvak, az emberek megismerése, vagy az emberi teljesítõképesség próbára tétele csak az Északi-, vagy a Dunántúli-középhegységben sikk. És sok minden más mellett az sincs benne, hogy bármilyen válfaját is a természetjárásnak vagy túrázásnak le kellene nézni. Pedig az Alföld túráinak ez rendesen kijár (tisztelet a kivételeknek).
Még több Lipák István-féle emberre és a hozzájuk kötõdõ lelkes csapatra lenne szükség az országban - mint ahogy azért akadnak fanatikus, alázatos túraszervezõk sokhelyütt,  szép hazánk nagy síkságán -, akik egy-egy kisebb alföldi tájegység - akár látnivalók nélkülinek mondott kistájak - értékeit megpróbálják közvetíteni azok felé, akik azt nem ismerik, és mivel nem ismerik, úgy alkotnak véleményt róluk.
Valószínûleg, a Szeleiek által szervezett teljesítménytúrák ezért születtek meg. És mondhatom - talán más emberek nevében is -, hogy többségben vannak azok, akik nem bánták meg, hogy meglátogatták ezt a - vagy más esetben más - vidéket, és szívesen térnek vissza a következõ években is egy-egy túra, látnivaló, esetleg csak a hangulat kedvéért.
Mindenkit arra biztatok:
GYERTEK AZ ALFÖLDRE TÚRÁZNI! - bármely településre, bármely csoport szervezte túrára, mert biztos, hogy vendégszeretõ, barátságos emberekkel találkoztok, és olyan természeti, kulturális értékeket fedezhettek fel, amelyekrõl különben még csak halvány sejtésetek sem lenne...

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Török Mária és Varga Istvánné Borika.
 

 

A túravezetõ

 

Ungváry-kereszt

 

Betonúton

 

Gyurka-dombi ep.

 

Házigazdáink

 

Gyurka-dombi kilátó

 

Szalagozás

 

Csak lazán!

 

Járhatatlan út

 

A Napra forog, de ránk nem

 

Tanya

 

Ep. a tájház udvarán

 

Pihenő a diófa alatt

 

Csemőben, az Orisek-kereszt a templommal

 

Borika jutalma

 

Kicsit csapzottak vagyunk a végére...

 

A kupa és az oklevél

 

A mai nap jelvénye

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz