|
(115.)
RÖVID TÚRA VISEGRÁDON
Idõpont:
2009. május 21. csütörtök
Útvonal:
Visegrád - Kálvária - Fellegvár -
Salamon-torony - Palota - Visegrád
Táv: 7 km
A speciális iskola tanulói ritkán jutnak el
kirándulásra, ilyen helyre meg aztán
végképp. A résztvevõ gyerekek közül egy sem
látta még a Dunát, pláne nem látott
hegyeket, és füõleg: nem mászott fel rájuk.
Ezt a lemaradást szerettük volna behozni,
illetve ezt a fehér foltot beszínezni az
életükben. Gizi néni ötlete volt az egész,
én csak szerényen asszisztáltam hozzá, de
mindenképpen nagy élmény volt az egész
csapatnak.
Még Laci sofõrünk is velünk tartott, amikor
a nagymarosi érkezés és a kompozás után
Visegrádról nekivágtunk a Kálvárián átvezetõ
kaptatónak. Csaknem dél volt ekkor, mivel
csak késõn tudtunk indulni, tehát késõn is
értünk Nagymarosra. Többször megálltunk
oxigénhiányból kifolyólag elsõsorban és csak
másodsorban a kilátás miatt. Egy óra
kellett, mira felértünk a Fellegvár alatti
parkolóhoz.
Mielõtt a várba mentünk volna, nagyot
pihentünk, mosakodtunk egy kótnál, egyszóval
frissültünk. Aztán a vár. Gizi alkudott, így
kedvezményesen jutottunk be. A panoptikum
élthû viaszfigurái szinte megijesztették,
ugyanakkor persze el is káprpztatták a
gyerekeket, minket is. Gyönyörû volt a
várfalakról nyíló panoráma a Dunakanyarra
is, de alegnagyobb élmény mégis csak a
nyilazás volt. Elõször én, aztán Laci
próbálta ki, nem is kevés sikerrel, aztán
sorban mindenki, még az is aki nem akart
lõni. Mindenkirõl kép is készült, így vált
mindenki Isten gyermekeként testvérré,
honfoglaló magyarrá.
Ez a túra összehozta a résztvevõket, az
élmények pedig nagy mesélési alkalmat
jelentettek otthon, ahol talán el sem
hiszik, hol jártak a gyerekek, és ahol talán
azt sem tudják, milyen szép helyek vannak a
világon, mert bezárva élnek egy
lepusztított, koszos, erõszakos világban,
tele gondokkal, bajokkal, betegséggel. Ezek
pedig lehorgasztják az emberek fejét, így
esélyük sincs, hogy észrevegyék a világ
csodáit.
Amiért élnünk és tennünk kell: minél több
embernél érjük el, hogy felemelje végre a
fejét, hogy észre vegye az élet igazi
szépségeit, hogy észre vegye, nincs egyedül,
hogy mindig van segítség, és mindig van
olyan is, ami miatt érdemes még másnap is
felkelni, és folytatni az egészet..
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba,
Baranyi Béla, Dorcsák Tibor, Feró László, Lakatos
Ferenc, Patai Ferenc, Pinczel Máté, Szemánné Nagy
Gizella és Venczel Ilona.
A kompon
A visegrádi kálvária-kápolna
Megállunk egy fotóra
Kilátás a Dunára
A fellegvár kapujában
A pillanat varázsa
Kilátás a várból
A felsõ vár
Panoptikum
Laci bácsi
Ferike
Másik Ferike
Gizi néni
Béla vitéz
Óvatos ereszkedés
Kitikkadva
Újra Visegrádon
Régi villa
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
