|
(114.)
TÚRA A VELENCEI-HEGYSÉGBEN
Idõpont:
2009. május 19. kedd
Útvonal:
Pázmánd - Zsidó-hegy - Nadap - Õsjegy -
Angelika-forrás - Pandúr-kõ - Pákozd
Táv: 15 km
Csilla néni - engedve a ránehezedõ nagy
nyomásnak -, kirándulás ötletét vetette föl.
Illetve még azt, hogy ezt a kirándulást az
én segítségemmel szeretné lebonyolítani. Én
vállaltam, persze, és egybõl sorolni kezdtem
a szóba jöhetõ helyeket. Csilla a
Velencei-hegységnél állított meg, így ebben
maradtunk.
Utazás korán reggel, mondhatni, már szokás
szerint. Ezúttal azonban egy szabadszállási
céggel buszoztunk, egy kényelmes buszon, egy
kulturált sofõrrel. Pázmándra nyolc után
valamivel érkeztünk. Kiszálltunk és
nekivágtunk a faluról elnevezett szikláknak.
A rövid, de erõs kaptató többekben egy
álomszerû érzést ébresztett, hogy ez nem
lehet igaz. De igaz volt. A sziklákról szép
kilátás nyílt a kelet felé esõ sík vidékre,
mivel a Velencei-hegység keleti peremén
voltunk. A hegyrõl lemenet egy szõlõs
területen haladtunk, majd egy elhagyatott
erdõ benõtt ösvényén ereszkedtünk Pázmánd
szélére, onnan egy határozott balra
kanyarral Nadap felé folytattuk. Ez volt az
egész napos túra legnyomibb része, mert
sokat betonutaztunk, egyre melegebb volt,
víz fogytán, semmi érdekes látnivaló.
Mindössze annyival sikerült megdobni a
hangulatot, hogy egy búzatáblánál
toronyiránt átvágtunk a szemközti útra, útba
ejtve egy kiszáradt patakmedret (a gyerekek
nadrágjai zöldek lettek a vizes susnyától,
aggódtak, hogy mi lesz így otthon. Mondtam,
hogy semmi, ki lesz mosva végre a nadrág).
Nadapon nem is az õsjegyet közelítettük meg
elõször, hanem jó fél órás sziesztát
tartottunk a kocsmában. Ránk is fért, mert a
társaság eléggé elgyötört volt, amilyen
mondjuk egy túra utolsó harmadában szokott,
jóllehet, ez még csak az elsõ harmada volt.
Továbbindulva aztán csoportképet
készítettünk a szintezési alappontnál,
másztunk, egy libalegelõ-szerû falusi
focipályán még rúgtak is néhányat a fiúk,
inkább csak azért, hogy ne hiába cipeljék
egész nap a labdát (a meztelen felsõtest
villantása az osztály lánytagjai elõtt sem
volt utolsó szempont).
Utunk legszebb szakasza következett.
Erdõben, emelkedve, alig bírva, de egyre
határozottabban közeledtünk az
Angelika-forráshoz. Amikor odaértünk,
mindenkit elbûvölt a hely intim szépsége, és
intimitás ide vagy oda, a gyerekek vad
locsolkodásba kezdtek, a szomjasabbak még
inni is képesek voltak az aszály miatt nem
túl bizalomgerjesztõ állagú forrás
vízmedencéjébõl (nem lett semmi bajuk).
A Bodza-völgy és a Hurka-völgy tovább
fokozta a látnivalók szépségének sorozatát,
amit a több hektáros olajfa erdõ szinte
felülmúlhatatlanná tett. Azt az illatorgiát,
amit ott észleltünk, nem felejtjük egyhamar.
Ráadásul, amikor megsúgtam a srácoknak, hogy
ez Csilla néni kedvenc fája, egy kis
protekció reményében csokorba szedték neki a
virágzó ágakat. Ezeket Csilla néni egy
darabig szagolgatta, aztán visszaadta a
természetnek.
A nap koronája az ezután következõ
sziklaképzõdmények megközelítése, megmászása
és a rajtuk való örömködés jelentette, bár
az erõnk rendesen fogytán volt már. Aztán
végül valahogy leértünk Pákozdra, amirõl a
vége felé azt hittük, soha sem fog
bekövetkezni. Lent kocsmázás, majd - nem
nagy meggyõzõdéssel, inkább a történelem
tanárnõ iránti becsületbõl - meglátogattuk a
csata régi emlékmûvét. A fent emlegetett
strandolást a tónál lefújtuk, helyette
beígértük a gyerekeknek az alsónémedi
fagyizást. Elfogadták és fagyiztunk is.
Egész nap napos, meleg, helyenként
fojtogatóan meleg idõ volt. Az ország több
részén, reggel például Lajosmizsén is heves
zivatar volt. Ahogy Felsõlajosra értünk, egy
fekete felhõbe keveredtünk, amit messzirõl
láttunk Lajosmizse fölött. Egyik pillanatról
a másikra dübörögni kezdett a busz tetején a
jég, alig értünk be a faluba. A Kollégium
elõtt másodszor is rákezdett a máskor inkább
jófajta italokba kívánt jég. Most is inkább
egy pohár valamiben fejtette volna ki
áldásos tevékenységét.
Jól sikerült kirándulás volt, talán nem is
vártan nagy élmény minden résztvevõnek. A
gyerekek azóta nem csak Csilla nénire néznek
másképp, hanem nekem is nagyokat köszönnek,
már jó messzirõl, ha meglátnak...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Bagyinszki
Hajnalka, Balog Csaba, Danka Rita, Guba Dániel, Kalocsa
Dávid, Koller Achilles, Koller Alexa, Koller Kristóf,
Kovács Richárd, Kozma Ádám, Kozma Károlyné, Makai
Andrea, Makai Vivien, Nagy Csaba, Németh Kamilla, Oláh
Dávid, Petrik Varga Ádám, Schulcz Krisztián, Szappanos
Csilla, Tasi Anett és Varga Luca.
Pázmándi-szikláknál
Zsidó-hegyen
Zsidó-hegyi keresztek
Gabonában
Nádasban
Jók vagyunk
Útban Nadapra
A falu tornya
Orrvérzés
A szintezési õsjegynél
Csabi gyerek
Legelõn
Angelika-forrás mellékhatása
Hurka-völgyben
Olajfák illata
Talpalatnyi árnyék
Csilla néni
Kõ kövön nem marad...
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
