|
(136.) VI. TŐSERDEI TÜSKEVÁR TÁBOR
Időpont:
2009. augusztus 11-17.
IHatodik
tõserdei táborunk részvételi rekordot
döntött: 32 fõ, ebbõl mindössze Ircsike és
én voltunk pedagógusok, a többi gyerek és
egy-két fiatal. A zempléni kéktúrázás miatt
fáradtan, kialvatlanul érkeztünk néhányan
Lakitelekre, én kocsival, a többiek
vonattal. A gyerekek nagy része azonban
friss volt és erõsen fûtött a kalandvágytól,
úgyhogy nekünk is fel kellett vennünk ezt a
fordulatszámot.
1. nap - a kedd reggeli érkezés után a
szokásos sátorállítás, és az ebédre
"közkívánt" paprikás krumpli
uborkasalátával. Délben némi ejtõzés, aztán
irány a strand. Volt, aki egy éve nem volt
ilyen helyen, de aki volt, az is kívánta már
a felhõtlen szórakozás ezen fajtáját. Este
tábortûz szalonnasütéssel, korai fekvés,
mert hosszú volt ez a nap, hajnal óta.
2. nap - szerda reggel a gyerekek már ötkor
kint ültek az udvaron, persze mi csak hét
után csatlakoztunk. Reggeli, utána séta a
holtághoz, fagyizás, játék a kocsmában,
persze szigorúan füst és alkoholmentesen,
csak a jókedvért. Ebédre hideg
gyümölcsleves, tokány rizzsel, salátával,
ami a tábor egyik legnagyobb sikert aratott
ebédje lett. Annyira ették, hogy szinte
rosszul lettek. Délután strand, este Luca
csatlakozott hozzánk, majd futóverseny és
"Adsz-e király katonát" - már sötétben.
Estünk-keltünk.
3. nap - csütörtökön, reggeli után néhányan
meglátogattuk a folyó Tiszát, és egész
délelõtt a bableves - amerikai palacsinta
ebéd elkészítésén fáradoztunk. A ráfordított
idõ és energia nem volt arányban az
elfogyasztására felhasznált idõvel és
energiával, mert néhány perc alatt mindkét
fogás a gyerekek gyomrát melegítette. A
strandon esõ is volt, meg sok nevetés és
vizes kakasviadal. Este focimeccs, Ircsi
néni egymaga hét gólt lõtt.
4. nap - pénteken Emilékkel átmentünk
Alpárra, hogy halat vegyünk a szombati
családi napra. A kárászokat közös erõvel
pucoltuk meg, és sózva eltettük másnapra.
Ebédre Terike néni által elõre panírozott
húsokat sütöttük meg rizibizivel, és
káposztasalátával mind meg is ettük. Mónika
is lejött, és délután a strandon három
szintes, tizenkét emberes gúlát építettünk,
tetején Jimikével.
5. nap - szombatra vártuk a vendégeket,
konkrétabban a szülõket, akik csemetéiket
akarták viszontlátni, öt nap után - vagy
azok õket? Korán keltünk, Bertáékkal és
Borikával kiegészülve Tiszaalpárra
vonatoztunk, onnan visszagyalogoltunk
Lakitelekre. Mivel az idõ elszaladt, gyors
ebédet rögtönöztünk: cigánylángos
fokhagymával, sajttal és tejföllel, illetve
lekvárral. A szülõk úgy ették, mint aki még
nem evett, nemcsak ezt, hanem semmit sem.
Olyan sikert aratott ez az egyszerû étel,
hogy leírhatatlan. Közös strandolás a
szülõkkel, aztán vacsorára végre a
kárászokat is megsüthettük. Ha lehet, még
nagyobb sikert arattak szegény állatok. A
szülõk egyenesen odáig merészkedtek, hogy le
akartak költözni a táborba, annyira jól
érezték magukat. A gyerekek még valahogy
kibuliztak egy tûzõrzést, és nem is okoztak
csalódást (Pista bácsi és Peti ma fogott
halait másnapra tettük el).
6. nap - vasárnap, ami az utolsó egész
napunk volt idén Lakitelken. Ki is akartuk
használni minden percét. A délelõttöt a
holtágnál töltöttük. Elõször
megcsónakáztattuk a tetvarekeket, aztán
elvittük õket csocsózni, biliárdozni.
Mindkét programnak nagy sikere volt. Ezután
következett legkiadósabb és talán
legfinomabb ebédünk: zöldségleves, brassói
és pudingos piskóta. Az ájulás szélére
kerültünk, volt aki felkelni sem bírt az
asztaltól. De azért kimentünk valahogy a
strandra. Ismét halvacsora, majd megint
tûzõrzést ígértünk, és be is tartottuk.
Mindenki holtfáradtan esett be a sátorba,
jóval éjfél után.
7. nap - hétfõ, az utolsó nap. Nem is igazi
tábori nap, mert már nem ott voltunk, hanem
félig itthon. Táborbontás, pakolás,
takarítás - nem túl szívmelengetõ
tevékenységek, de muszáj volt megcsinálni.
Hazautazás elviselhetetlen forróságban,
érkezés csak kettõkor. A szülõk és gyerekek
nagyon hálásak voltak, mi pedig boldogok,
hogy örömet tudtunk nekik szerezni. Eddigi
legjobb táborunkat zártuk ezen a napon, és
már csak 358-at kell aludni, hogy induljunk
a következõbe...
Minden rokonom!
Sántaőz
Együtt
nyaralt:
Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Berta Bálint, Csicsó
István, Csicsó Patrik, Holi János, Hriazik Adrienn,
Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Hriazik Vivien, Kanyik
Barbara, Kanyik Imre, Kaszab Csaba, Kovács Csilla,
Kovács Dóra, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén, Pozsgai
Zoltán, Sárközi Ervin, Sutus Mónika, Szõrös Dániel, Tóth
Attila, Tóth Diána, Tóth István, Török Mária, Treiber
Emil, Treiber Gergõ, Treiber Luca, Varga Gábor, Várkonyi
Lili és Várkonyi Mátyás.
Táborépítés
Fõ a paprikás krumpli
Ebéd
Szieszta strand elõtt
Dani bá'
Barbi
Jaj neked!
Rossz idõ esetén
Kocsmázás
Billiárdozás
Jimike és a tokány
Jancsika
Csicsókák mosogatnak
Strandon...
Lányok
Eső
után
Futóverseny
Dajkálás
Készül az újabb ebéd
Már fenn is van
És megint a strandon
Erõemelõ
Kunkorik
Gúla
Foci
Halpucolás
Bográcsos rántott csirke
Hideg hajnal
Hőségben
Vendégeink a szülők
A holtág éke
Bedőlt fa
Csocsóparti
Táborunk
Harmadik fogás
Megyünk haza
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
