|
(109.) KALANDTÚRA A TARJÁNKA-SZURDOKBAN
Idõpont:
2009. május 2. szombat
Útvonal:
Domoszló - Tarjánka-szurdok - Csonka-patak -
Hármashatári erdészház - Markazi vár -
Markaz
Táv: 16 km
Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy a
többszöri Rám-szakadék és Holdvilág-árok
után keressünk még más, szép szurdokvölgyet
Magyarországon és azt látogassuk is meg.
Internetes leírások nyomán bukkantam a
Tarjánka-szurdokra, a Mátrában, és az
elõzetes ismeretek, képek alapján
elhatároztam, hogy meglátogatjuk ezt a
helyet is.
Május elsõ szombatján 5 órakor indultunk
külön busszal Lajosmizsérõl. Néhányan nem
jöttek el, akik megígérték, de õket inkább
hagyjuk. A lényeg, aki ott volt velünk. Az
út csendben, álmosan zajlott, a buszban elég
hideg volt, többen meg is hûltek, de egy óra
elteltével kaptunk fûtést és helyre állt a
nyugalom.
Gyöngyösön egy benzinkútnál elintéztük a
szokásos reggeli dolgainkat, egy boltban
vásároltunk ezt-azt, aztán nyolc elõtt nem
sokkal már el is hagytuk Markazt. Innen
figyelni kellett az utat, mert a völgybe
vezetõ szekérút nem felismerhetõ, csak
találomra találtuk meg, szerencsére elsõre.
Az elsõ kilométer hasonlóan semmilyen volt,
mint a Holdvilág-árok Kiskovácsi felõli
kezdetén, de aztán elég hamar egy kis
vízhozamú patak kövein botorkáltunk tovább.
Maga a szurdok csak ezután keletkezett. Mint
annyi más hely, ahol jártunk, ez is
leírhatatlan, de ez most tényleg az.
Össznépileg megállapítottuk, hogy szebb a
fent említett két vetélytársánál. Ide
feltétlenül el kell még hozni a bõvebb
társaságot is, mert kihagyhatatlan.
A patakvölgy felénél elkeveredtünk egy kis
kõomlásos mászás után, és nem a Tarjánka
mentén folytattuk az utat, hanem a
nyugatabbra esõ Csonka-patak feletti
szekérúton értünk föl a csaknem 700 m magas
erdészeti kövesútra, amely Recskrõl indulva
Domoszló irányába szeli át a hegységet. Némi
keveredés után megtaláltuk a várva várt
pihenõhelyet, a Hármashatári erdészház
elõtti rétet. Szinte mint egy festményen,
olyan volt a mikrokörnyezet, zöld, hatalmas
fenyõk és a tornácos erdei lak. Táborozásra
ideális hely, még vizet is találtunk a ház
melletti forrásban.
Ezután átvágtunk a zöld jelzésre, arról a
zöld romra, ami a Markazi vár bércén
hullámvasutazott velünk, egészen a romig.
Ott ismét pihenõ, Imikénél elszakadt a
cérna, pazar kilátás és végtelen nyugalom.
Mint az egész túra során mindenhol.
Lemenet a faluba, szép cserjés-füves
dombokon vitt az út, majd aszfaltba
torkollott, azon egészen egy kocsmáig
gyalogoltunk. Itt folyadék- és
kalóriapótlás, egyebek. Négy óra volt,
eléggé fáradtan, de lelkileg feltöltõdve
szálltunk fel Jani bácsihoz, aki kedvesen
értünk jött, szinte házig, a szomszédos
Domoszlóról (eredetileg ide értünk volna le,
de változott a program).
Mindenki köszönte az élményt, ugyanis a
Csapat véleménye szerint ilyen szép helyen
még nem jártunk, ilyen izgalmas völgyben még
nem másztunk, ilyen jól még nem éreztük
magunkat.
Én pedig még ilyen rendes társaságot nem
láttam...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Berta Bálint, Berta Zsuzsanna, Bertáné Kéri
Katalin, Bokor Adrienn, Csicsó István, Csicsó Patrik,
Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Attila, Kanyik
Barbara, Kanyik Imre, Kõvári Márk, Kun Ádám, Kun Vivien,
Nagy Irén, Németh Anna, Petõ Erika, Seres Nándor, Seres
Roland, Szikora Dávid, Szikora Marcell, Szõrös Anna,
Szõrösné Székely Cecília, Török Mária, Varga Istvánné
Borika, Varga Zsuzsanna, Zielinski Krisztián és Zsikla
Zseráld.
Rom a szurdok aljában
Kõbánya
Patak, kevés vízzel
A szurdok bejárata
Csoportkép
Icuka és az unokák
A vízesés...
...megmászása
Csonka-patak fölött
Felértünk
Az erdészház
Megyünk tovább
Fotelben
Jelzésünk a Markazi-várhoz
Markazi vár és kilátása
Csicsókák
A hõerõmû távlati képe...
...és a tó
Az oldalon szereplő írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
