|
(107.)
TANULÓSZOBA A BÖRZSÖNYBEN
Idõpont: 2009.
április 24. péntek
Útvonal: Nagymaros
- Hegyes-tetõ - Remete-barlang - Nagymaros
Táv: 12
km
Az iskola felsõ tagozatos diákjainak
délutánonként együtt gyakorlatozó
csoportjának, a tanulószobának szerveztünk
Mariann ötletébõl kifolyólag egynapos
kirándulást, közösségformálás címszóval.
Mariann választása Visegrádra esett, ezt
egészítettük ki egy rövid, de kemény
börzsönyi kapaszkodással.
Reggel, a vasútállomáson én vártam a
gyerekeket, tizenhatójukat, mert Dávid és
Tibike Felsõlajoson szálltak fel. 4.55-kor
indultunk Pest irányába. Az út álmosan,
bambán telt. A kölkök próbálkoztak, de nem
nagyon engedtem, hogy kibontakozzanak.
Szûk két óra múlva értünk a Nyugatiba,
Mariann már várt minket, együtt folytattuk
Nagymaros felé, egy gyors átszállást
követõen. Nagymaroson leszálltunk, és a
templomot csak kívülrõl érintve
nekiindultunk az országos kék Hegyes-tetõre
vezetõ ösvényének.
A lakott területet meredek betonúton hagytuk
el, innen árnyas fák alatt a leírhatatlanul
szép Templom-völgyben szuszogtattam a
túrázáshoz nem szokott puhányokat. Õk meg
szuszogtak is, ahogy csak bírtak. Kisebb
pihenõk után egy és negyed óra alatt értünk
fel a Szent Mihály-hegy nyergén keresztül a
Hegyes-tetõre. Itt hosszabb lazulás
következett, a panorámában gyönyörködés a
kilátóból, evés-ivás. A szemetet egyesek ott
akarták hagyni, de utánuk vittük, és a túra
végéig cipeltettük velük.
A Hegyes-tetõrõl a Remete-barlang
következett. Persze nem ilyen egyszerûen,
mert az oda vezetõ sárga háromszög jel
helyenként k...ellemetlenül meredekre és
bokát próbálóan harántra sikerült, jajgatott
is, aki akart. Aztán végül csak odaértünk
valahogy. A barlang elõtti tér nem is tér,
hanem csak egy kisebb terasz, meredek
sziklafallal, szinte szakadék szélén éreztük
magunkat. A sziklákon gyíkok sütkéreztek,
arcunkat a Nap égette, ami nem annyira
hiányzott, de nem kívánság mûsor a túrázás
közbeni idõjárás.
A Remete-barlang után alapos
hullámvasutazásba kezdett az ösvény, minden
erõnket kiszívta a meleg és a soha véget
érni nem akaró le-fölözés, na meg persze a
hatszáz méter addigra összeszedett
szintemelkedés. Felnõtt, gyerek egyaránt
fáradni látszott.
Nagymaros fölött A társaság egyik fele
lemaradt, aztán elkeveredett, így csak a
kompnál találkoztunk újra velük. A kompra
egy keveset várni kellett, miután már kettõt
lekéstünk, szóval elérkezett a gyerekek
által már nagyon várt pillanat: a kompozás.
A visegrádi Mátyás-palota rekonstrukciója
összességében érdekes, helyenként még szép
is volt. Mire ideértünk már nem nagyon volt
kedvünk nézelõdni, emeletrõl emeletre járni,
szobáról szobára menni, de kibírtuk.
Végül nem maradt más, csak a visszaút a
túlpartra, felszállás a pesti vonatra.
Rákosrendezõnél a vonat megállt, mindenki
leszállt, mi is, mivel a Nyugatiban
bombariadót tartottak. Sebaj, volt fél
óránk, hogy átérjünk Kõbánya-Kispestre, úgy,
hogy azt sem tudtuk, hol vagyunk. De egy
villamoson lógás és egy tizenhárom megállós
metrózás után - két percen múlott! - csak
elértük a lajosmizsei vonatot. Így már
kilenckor otthon is voltunk, ami a másnapi
balatoni kiruccanás elõtt nem kecsegtetett
nagy alvással...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Balogh László, Börönde Tamás, Börönde
Zsolt, Dani Dániel, Dorcsák Dávid, Dorcsák Tibor, Fábián
László, Fekete Márk, Gerõcs Tamás, Joó Anita, Joó Kitti,
Nagy Richárd, Nagy Zsolt, Orosz Norbert, Petõ Norbert,
Petõ Roland, Sárdi Marianna, Seres Nándor és Takó Tibor.
Hova megyünk?
Nagymaroson
Templom-völgy
Fatörzsön
Szent Mihály-nyereg
Hegyes-tetõi panoráma
Julianus gyermekei
Elõdeink tisztelete
Útcsomópontban
Erdei játszótér
Kilátás a Remete-barlang elõl
Lazáink
Kompon
Visegrádon, a palotánál
A gótikus kerengő
A díszkút
Mátyás 500 éve figyel minket
Kápolna a Duna-parton
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
