FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(146.) ZSÁMBÉK - NAGYKOVÁCSI PEREMTÚRA A BUDAI-HEGYSÉGBEN


Idõpont: 2009. október 3. szombat
Útvonal: Zsámbék - Nyakas-hegy - Perbál - Fehér út - Nagykovácsi
Táv: 20 km


 Ismét szép napunk volt. Jelentõs számú ember döntött úgy, hogy egy napig kiszáll az élet mókuskerekébõl, és jó társaságban, szép idõben túrázik egy nagyot. Eredetileg persze most sem ide indultunk, de hol van már a tavalyi hó...
Lajosmizsérõl, a Kollégium elõl indultunk Gyurival és a piros IKARUSSZAL. Ircsike, egy nagymama és Tomika lebetegedett, így három üres hellyel, de így is 34 fõ indult neki, hat óra után nem sokkal, a Zsámbékig tartó két órás útnak. A dunántúli falut nyolc elõtt nem sokkal értük el, egy kis elkeveredés után. A leszállással is adódott némi gond - egy hülye autós elénk vágva vitte le egy másik busz visszapillantó tükrét -, de aztán hamar lenyugodtak a kedélyek.
A túra jelvényes, eredetileg valószínûleg teljesítménytúra lehetett, mert az itiner nyelvezete erre enged következtetni. Az elsõ ellenõrzõ pont a Szent István parkban felállított Honfoglalási-emlékmû, a kérdés a felavatásának idõpontja volt. Ezt lejegyeztük, aztán a Török-kút érintésével a román kori templomromhoz lépcsõztünk fel. Itt ismét igazolnunk kellett, hogy megjelentünk. A kiírás szerint egy Tájak Korok Múzeumok bélyegzõ lenne a megfelelõ eszköz, esetleg megfelelne egy közeli telefonfülke száma is, de a rom reggel kilenc elõtt még nem volt látogatható, a fülke pedig nem létezik. Így egy hevenyészett csoportképet készítettünk. Ezen csak azért nem látszik a rom (csak a kerítése), mert a Nap pontosan a templom mögött állt, és a képen nem lehetett volna felismerni senkit.
A Nyakas-hegy gerincére jelentõs, de nem túl hosszú mászás után értünk fel, jócskán kilihegõsödve, úgyhogy ránk fért egy negyed órás pihenés, reggeli szünettel egybe kötve. Eddigre más a felesleges kabátok és pulóverek is lekerültek, mert a Nap egyre melegebben sütött. Tovább haladva a szép füves úton, elértük a harmadik ellenõrzõ pontot, a fenyvest. Itt hosszas keresgélés kezdõdött, de semmilyen kódot nem találtunk. Talán elhiszik, a fényképek alapján, hogy itt jártunk.
A fenyves melletti cserjésben itt-ott lehetett egy-egy sárga csíkot látni, de összességében a Zsámbék-Perbál szakaszon nagy részt az ember kénytelen a térkép, az égtájak és a szaglása alapján túrázni. Egy ilyen szép túra megérdemelné, hogy rendesen jelezve legyen. Ha ebben esetleg tudunk segíteni, mármint festéssel, akkor szívesen megtesszük!
A Nyakas-tetõre is természetesen "kb. arra"- módszerrel jutottunk fel. A magassági pont betonkockáján láttunk egy két jegybõl álló kódot, rá is írtuk a papírra. Ha szerencsénk van, ezt kellett megtalálnunk. Innen tovább ugyancsak szag alapján mentünk, és bele is keveredett némi csellengés a dombok, szántóföldek között. Végül azon az úton - a kukoricás szélén, a patak mellett - értünk be Perbálra, ahol kellett, de semmi jelzés nélkül. A kitelepítési emlékmûrõl lejegyeztük az évszámot, ahogy kérték.
Perbálon, nagyjából a táv felénél hosszabb pihenõt és ebédszünetet tartottunk, déltõl fél egyig. Csabi két csoki árából nyert ötöt, kiakasztva a Coop személyzetét.
A falut elhagyva továbbra sem találtunk jelzést, és a "jobbra, egy tanyánál" betérõt is elég érdekesnek találtuk, mert az objektumra sok minden elmondható, csak az nem, hogy tanya. Ahhoz elég puccos. A gémeskútig, ahol ismét kérdésre kellett megfelelnünk, kényelmes sétával értünk el, átjutva egy kerítés lyukán. Innen dombok, majd megint egy kerítés átmászása következett. Ismét totálkép a Csapatról, hogy lássák, tényleg megjelentünk ezen a szakaszon is.
A Meszes-hegy látványa annyira lenyûgözte a népet, hogy még a felnõttek is meg akarták mászni, a gyerekekrõl nem is beszélve. Alig tudtam velük megértetni, hogy ez most nem szolgálja az érdekeinket, és hogy a fentebbi kilátópontról majd meglátják, miért döntöttem így (ott tényleg megértették, hogy akkor tulajdonképpen két hegyet kellett volna megmászni, ráadásul két elég meredeket).
Emelkedõs, de szép út volt a Fehér út. Neve onnan ered, hogy a hegységet alkotó fehér mészkõ a felszínre bukkan, és a sok rajta járkálástól szinte fényesre kopott. Jelzés nélkül is jól követhetõ lett volna. Újabb emelkedõk során aztán elértük a "Szép kilátás"-t adó, a valóságban sárga háromszöggel jelzett kitérõt (térképen nem vezet hozzá jelzés). Itt elámultunk a csodás panoráma láttán, még a zsámbéki fõiskola épületének teteje is odacsillogott. Mindenkire ráfért már a pihenõ, és nem túl sok kedvünk volt tovább menni, de az erdõben nem maradhattunk.
Nagykovácsiig aztán még egy nagy szuszogtató, majd egy gyönyörû határkõ, egy újabb szép kilátás és egy soha véget érni nem akaró út volt még hátra. A faluba - vagy város? - érve aztán frissítés, kocsma, bolt, vécé, egyszóval minden, amit Perbáltól nélkülöztünk. Búcsúzóul meglestük, milyen állat uralja a templom elõtti emlékmûvet, aztán nyomás haza. Négy órakor indultunk,  és hat után pár perccel értünk Lajosmizsére.
Összefoglalva: aki ma velünk tartott, nem bánta, hogy így döntött. A túra szép volt, de az elsõ fele beillett volna egy tájékozódási versenynek is. Azért mi csak szép élményeket fogunk a vincsesztereinkben eltárolni a Zsámbéki-medencérõl és a Budai-hegyek ezen részérõl, mint ahogy az ember szívesebben õrzi meg csak a szépet és a jó

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Árva Bettina, Balog Csaba, Bán Melinda, Berta János, Bokor Adrienn, Csicsó István, Csicsó Patrik, Csõsz Károly, Dormány Tamás, Fehér Rózsa, Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Evelin, Hriazik Vivien, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kaszab Csaba, Kovács Attiláné Ica, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Lancsa Józsefné Erzsike, Lancsa Viktória, Somodi Lilla, Somodiné Virág Lilla, Szemán Rózsa, Szikora Dávid, Szikora Marcell, Szõrös Anna, Tóth Attila, Tóth István, Tóth Tímea, Török Mária, Treiber Emil, Varga Péter és Varga Istvánné Borika.
 

 

Zsámbéki várkastély

 

Török-kútnál

 

Még a faluban

 

Csoportkép a romnál

 

A rom

 

Kint a dombok között

 

Lancsáék

 

Rózsika

 

Kifeküdtünk

 

Úttalan utakon

 

Ilyen volt az utunk

 

Ősz van

 

Csoki evõ verseny

 

Menet Perbálon

 

Újra kint a mezõn

 

Kerítésmászás

 

Kopasz-hegy

 

Horhos

 

Farakáson

 

Olvasás

 

Jimike

 

Nagykovácsi fölött

 

Régi határkő

 

Nagykovácsiba érünk

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 
"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz