| 
									 
									
						
									 
						
						
									(119.) TÚRA A KEVÉLYEKEN 
						
						 
									 
						
						
									Idõpont: 
									2009. május 30. szombat 
									Útvonal: 
									
									Óbuda vá. - Csillaghegy - Róka-hegyi kõfejtõ 
									- Ezüst-Kevély - Nagy-Kevély - Kevély-nyereg 
									- Egri vár - Házi-réti-víztározó - Solymár 
									vá. 
									Táv: 20 km 
						 
						 
									
									
									Ez a túra sok mindenrõl emlékezetes marad, 
									mondjuk arról, hogy a reggeli vonatozás 
									alatt szinte mindenki aludt, mivel fáradtak 
									voltunk. Vagy arról, hogy késõbb se 
									akaródzott nagyon gyalogolni, vagy a 
									Róka-hegy védett kõfejtõjérõl, de leginkább 
									a Nagy-Kevély tetejérõl elénk táruló, szinte 
									végtelennek tûnõ kilátásról.  
									A szokásosnak mondható 4.40-es találkozó a 
									vasútállomáson néhány embernek túlságosan 
									meredek volt, pedig télen már 
									egyszer-kétszer megcsináltuk. Ki érti ezt? A 
									lényeg mindig az, aki ott van, és nem az, 
									aki nincs. Ha ezt vesszük, az a hat ember 
									számított, aki ezt a napot együtt töltötte. 
									A Nyugatiból - húsz perces várakozás után - 
									továbbindultunk az esztergomi vonalon, de 
									csak Óbudáig mentünk. Itt leszállva, gyalog 
									folytattuk Csillaghegy felé, jelzetlen 
									betonúton. Fél órás menetet követõen 
									gyakorlatilag Budapestre értünk. A HÉV 
									megállónál kezdõdõ piros sáv jelzésre térve 
									a Róka-hegy felé balra fordultunk. Mivel 
									azonban a bányához jelzett út nem vezet, 
									úttalan utakon, meredek lépcsõsoron másztunk 
									fel egy szegénynek éppen nem mondható 
									kertvárosi részre, onnan érzésbõl, de telibe 
									találtuk a kõfejtõ bejáratát.  
									A kõbánya elvarázsolt minket. A több szintes 
									katlan teraszairól pazar kilátás nyílott 
									egyrészt a kõudvarokra, másrészt Budapestre. 
									Találtunk kristályos, kagylómaradványokat 
									tartalmazó kõzeteket is. Nem volt könnyû 
									megtalálni a helyet, de kimászni belõle még 
									kalandosabb volt. A környékét ugyanis 
									újgazdag, csörtetõ taplovak gátlástalanul és 
									pofátlanul beépítették, így mi is 
									bezárultunk, tehát nem maradt más, mint a 
									kerítéseken áthatolás (felépítenek egy házat 
									a hegyre, hogy uralkodjanak a többi ember 
									fölött, akiket lenéznek, hogy természet 
									közelben legyenek és legyen kilátás a 
									városra. Aztán, miután többen lesznek, 
									egymás elõl elfalazzák magukat, eltakarják a 
									kilátást is, és már természet sem marad, még 
									egy fa se, csak a beton. Ráadásul nem gyõzik 
									beriasztózni, mert féltik, mert egy 
									elanyagiasodott világ rabszolgái õk, nehogy 
									már valaki valamit is elvegyen tõlük. De õk 
									a többitõl, a természettõl bármit 
									elvehetnek!) 
									Ilyen gondolatokkal fejünkben, valahogy csak 
									leértünk az ürömi útra, majd elkezdtük 
									cseppet sem szívet melengetõ emelkedõnket a 
									Kevélyekre. Elõbb egy másik kõbányát 
									érintetünk, majd az Ezüst-Kevély nevû 
									magaslat következett. Eddigre már négyszáz 
									méter fölött jártunk, alig száz maradt a nap 
									- minden értelemben véve - tetõpontjáig, a 
									Nagy-Kevélyig. 534 méter magasan pihenõt 
									tartottunk, mert addig folyamatosan 
									másztunk. A kilátás, mint már említettem, 
									elmondhatatlan, a többiek szerint "mintha 
									nem is Magyarországon lennénk".  
									Rövid vágta következett ezután a 
									Kevély-nyeregbe, ahol Ervin szerencsésen 
									elhagyta a turistaatlaszunkat. Majd szinte 
									rohantunk az Egri várhoz, ahol Borika 
									elmesélte, hogy a sógora negyven évvel 
									ezelõtt részt vett az Egri csillagok 
									forgatásán, mint sorkatonát ugyanis ide 
									vezényelték, a törökök létszámának növelése 
									céljából. 
									Nem volt már sok hátra, lekeveredtünk a 
									Solymári-völgy zöld jelzésére, azon 
									szaladtuk végig a néhány kilométeres utat a 
									Házi-réti-víztározóig. Nem éreztünk se 
									fáradtságot, se fájdalmat, csak szinte 
									lebegtünk. 
									A tóparton büfézés, meg minden ilyenkor 
									szokásos (persze megint csak némi 
									kerítésmászás után), aztán a csepergõ 
									esõben, körben mindenhol viharfelhõk és 
									villámlás kíséretében nekivágtunk a 
									Solymárig hátra lévõ két kilométernek. Végül 
									is szerencsénk volt, mert nem áztunk el, és 
									a vonatra se sokat kellett várni.  
									A Nyugatiban vásárolni is maradt idõnk, 
									kaptam egy zöld-fehér csíkos pólót. Ircsikét 
									sokkolta, hogy ennyien néztük vásárlás 
									közben, nem is ment neki. Hazafele a vonaton 
									már láttuk-hallottuk az esõt, de haza érve 
									már megint nem volt veszély. 
									 
									
									
									"Mert nincs veszély, csak a Kevély, a 
									Kevély, a Kevély..." (egy új dalom refrénje) 
						  
						
						Minden rokonom! 
  
						
						Sántaőz 
						  
						
						
									Ezen a napon együtt túrázott: 
									
						
						Balog 
						Csaba, Hriazik Attila, Nagy Irén,  Sárközi Ervin, Török 
						Mária és Varga Istvánné Borika. 
  
							
							
							  
							
							
						
						Óbudán 
							
						  
							
							
						
						Kereszt az út mellett  
							
						  
							
							
						
						Róka-hegyi kõfejtõ 
							
						  
							
							
						
						Ircsike 
							
						  
							
							
						
						Ásvány-kincs 
							
						  
							
							
						
						Újabb kereszt 
							
						  
							
							
						
						Újabb kõbánya 
							
						  
							
							
						
						Útban a Kevélyre 
							
						  
							
							
						
						Visszatekintés 
							
						  
							
							
						
						Kilátás 
							
						  
							
							
						
						A Pilis tömbje 
							
						  
							
							
						
						Nagy-Kevély csúcsán 
							
						  
							
							
						
						Kevély-nyergi pihenõ 
							
						  
							
							
						
						"Egri vár" 
							
						  
							
							
						
						Tüzottóótó  
							
						  
							
							
						
						Borika 
							
						  
							
							
						
						Solymári-völgyben 
							
						  
							
							
						
						Függõhíd 
							
						  
							
							
						
						Vívás 
							
						  
							
							
						
						Házi-réten 
							
						  
							
							
						
						A horgásztó 
							
						  
							
							
						
						Solymár felé, vihar elõtt 
							
						  
							
							
						
						A Kevélyek 
							
						  
							
							
						
						Solymári vá. 
							
							  
							
							  
							
							  
							
							  
						
							
							Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak 
							írásbeli engedélyünkkel lehetséges. 
							 
									 
									   |