|
(151./A) HÁROMNAPOS KARANCS 2. / TÚRA A HERNÁD-ÁTTÖRÉSBEN
Idõpont:
2009. október 24. szombat
Útvonal:
Podlesok - Hernád-áttörés -
Kolostor-szakadék - Klastorisko - Podlesok
Táv: 10 km
Az elsõ
külföldi utunkon, az elsõ külföldi túra. Sem
tapasztalattal, sem helyismerettel, már ami
a Hernád-áttörést jelenti, nem
rendelkeztünk.
Sötétben, esõben indultunk csak fél hétkor
Somoskõújfaluból, a tervezett hat helyett,
de ennyi embert összehangolni (45 fõ, kilenc
autó) nem könnyû. Indulás után kávéztunk
volna, de nem volt nyitva semmi, haladtunk
volna, de az esõben és a sok szerpentinen
nem ment. Végül aztán csak odaértünk
Podlesok kirándulóközpontba, a Szlovák
Paradicsom egyik kapujába. Itt már várt ránk
Gabi, aki ugyan velünk együtt indult, mégis
fél órával hamarabb ért célba.
Kiszállva az autóból, a belépõ árát egy
harmadával csökkenttettük, némi
kézzel-lábbal alkudozás végén, így már csak
az erõsen szemerkélõ esõ okozott egy kis
gondot. De ez sem sokáig, mivel fél óra
múlva elállt.
A Hernád mellett vezetõ utunk hamar a
kanyonba fordult, átkelvén egy kis hídon, és
megkezdõdött a három és fél órás
sziklamászás és hullámvasutazás a
Kolostor-szakadék bejáratáig. Belülrõl úgy
éreztük, megyünk ahogy csak bírunk, de a
térkép alapján még 1 kilométert sem
haladtunk óránként. Nem baj. Fontosabb volt,
hogy biztonságban legyünk, hogy egészben
érjünk majd vissza a kocsikhoz. Voltak
velünk óvodás korú gyermekek, és néhány
középkorú túratárs is. Mindannyian
becsülettel küzdöttek. Ráadásul a látvány, a
táj, a fenyvesek, a fehér sziklafalak, a vad
Hernád mindenkit lenyûgözött, és már csak
ezért sem lehetett rohanni.
A Kolostor-szakadék bejáratához minden
esetre elég fáradtan értünk. Éjszaka csak
néhány órát aludtunk, az egész napos sárban
csúszkálás, mászás is kiszívta az erõnket.
De nem azért jöttünk, hogy feladjuk, tehát
továbbindultunk. Alig 1 kilométer alatt 260
méter emelkedés várt ránk.
A szakadék fehér sziklái, a köveken lefutó
patak, az abban való gyaloglás, a bedõlt
fákon átmászás és a négy vagy öt vízesés
vaslétráin való felkapaszkodás, életre szóló
élményekkel ajándékoztak meg bennünket.
Ehhez jött még az egyik létránál lezajló
közjáték, amikor is néhányan komoly
veszélybe kerültünk, majdnem
visszacsúsztunk, aztán valami felsõbb
hatalom, erõ átlendített a holtponton, hogy
ez a csoda se szakadjon félbe, és hogy
senkinek semmi baja ne eshessen.
A fennsíkra érve már erõsen délután volt.
Kávéztunk, ettünk-ittunk - talán túlságosan
is megnyugodtunk, hogy mindjárt lenn vagyunk
-, így törvényszerûen hiba következett.
Téves térkép- és jelzésértelmezés, vagy a
fáradtság, esetleg figyelmetlenség, és
biztosan az én hibám is, de kis híján az
egész Csapat visszaereszkedett oda, ahonnan
két órája elindult felfelé, vagyis a
Hernád-szurdokba. Szerencsére észleltük a
hibát, és visszahívtuk az elõre sietõket,
így is volt azonban sírás-rívás, indulat,
harag, fájdalom, sérelem. Talán ha nem
külföldön történik, ha nem vagyunk ennyire
fáradtak, nem is tulajdonítunk ennek ekkora
jelentõséget, de hát Szlovákiában voltunk és
bizony a fáradtság is kezdett eluralkodni
rajtunk.
Így mire aztán tényleg a helyes útra
találtunk, már az a veszély fenyegetett,
hogy ránk sötétedik. Ez annyira nyomasztotta
a Társaságot, hogy a parkolóig hátra lévõ 3
és fél kilométert nyolcnak vélték. Egészen
egyszerûen, ilyen körülmények között, az
embert cserben hagyja a tér- és idõérzéke,
mint ahogy már a szurdokban megtett
távolságot is duplájának éreztük.
Aztán persze be is sötétedett, mégis tûrhetõ
látási viszonyok között értünk le az
autókhoz, hogy rövid egészségügyi szünet
után autóba vágjuk magunkat, és
visszainduljunk a szállásra. A sofõröknek
nem volt könnyû dolga, sötétben, ködben
vezetni, hullafáradtan, de megtették.
Somoskõn kései palócgulyásozás, éjfélig
tartó fürdés, éjfél után fekvés. Nem kellett
azonban rohanni, mert másnap csak nyolckor
terveztük az ébresztõt, ráadásul az óra
visszaállítás is adott nekünk egy plusz
órát. Plusz: ez a nap, életünk végéig tartó
élményeket.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba,
Berta András, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Gaál
Anna (Kecskemét, Bertáné Kéri Katalin, Gaál Péter
(Kecskemét), Hornacsekné Kucsera Ilona, Kisjuhász
Karolina, Kövér Dániel, Laczi Dávid (Kecskemét), Lénárt
György, Nagy Irén, Németh Lajos, Pálmai Norman, Révbéri
Zsolt, Szabó Andrea (Kecskemét), Szabó Ditta
(Kecskemét), Szabó László (Kecskemét), Szabó László
Marcell (Kecskemét), Szikora Dávid, Szikora Marcell,
Szörényi Anna, Szörényi Gabi, Szõrös Ádám, Szõrös
András, Szõrös Andrásné Éva, Szõrös Anna, Szõrös Dániel,
Szõrös Eszter, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária,
Treiber Emil, Treiber Gergõ, Úri-Kovács Ferenc,
Úri-Kovács Nikolett, Úri-Kovács Richárd, Varga Istvánné
Borika, Varga Lehel, Varga Zsombor, Vargáné Rátz
Veronika, Veszelszki Dóra, Veszelszki Márk, Veszelszki
Sándor és Veszelszki Vendel.
Reggeli a csarnokban...
...és Podlesok - Túrára készen!
A táj laposabb része
Egybõl mászunk
A Hernád
Hídon
Zúg a folyó
Kezd komolyodni...
Libasorban
Laci doki
Szép és veszélyes terep
Úri-Kovácsék
Lajos a folyóparton
Parttalanul
Gyökerek az utunk
Lelátás a vízre
Átmeneti nyugalom
Kolostor-szakadék
Patakban megyünk
Barlang
Vízesésnél
Emil
Másik vízesés
A víz, amikor nem esik
Sokadik akadályhalmaz
Úrrá leszünk rajta
Klastorisko
Utolsó nekiveselkedés
Forrás fölé hajolva
Vacsora Somoskõn
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
