|
(095.) GÖDÖLLŐI KÉKTÚRA
Idõpont:
2009. február 8. vasárnap
Útvonal:
Gödöllõ Állami Telepek vm. - Arborétum -
Erzsébet-pihenõ - Bag vm.
Táv: 21 km
Ezen a szép februári vasárnapon a
Gödöllõi-dombságban jártunk. Végig
napsütéses, kifejezetten enyhe idõben
gyalogoltunk, az út elég saras volt, de ez
ilyenkor normális. Az már nem, hogy egész
napra esõt, nyolcvan kilométeres szelet
jósoltak a nagyfejûek, ennek ellenére szinte
pólóban és rövidnadrágban is mehettünk volna
a déli órákban. A csapat nõtagjai persze
elõre érezték, hogy így lesz, de én nem
nagyon hittem nekik.
A lényeg, hogy reggel hatkor találkoztunk a
Kollégium elõtt, és négy kocsival
nekiindultunk. Az M0-s elkerülõjén
Kerepesnél letértünk Gödöllõre, a
járgányokat az állomás melletti parkolóban
hagytuk, és már fél nyolckor a közeli
kocsmában üldögéltünk. A Nap sütött, a város
álmos volt és vizesek a járdák. A vonat csak
fél kilenc után indult az Állami Telepek
megállóig, ahová öt perces utazás után
értünk.
Leszállva a vonatról az aszfaltút mellet
indultunk neki a kék jelzésnek. Az arborétum
behajtójához érve jobbra kanyarodtunk. Itt
tábla hívta föl a figyelmünket arra, hogy
még tankokkal is találkozhatunk(?). A József
fõherceg arborétum kapuit nyitva találtuk,
ezért besurrantunk, és egy jó fél órát el is
töltöttünk a sétautakon sétálva. A reggeli
pára lassan, de visszavonhatatlanul kezdett
felszállni, az égen jóformán még kisebb
gomolyfelhõk sem látszottak.
Az arborétumot elhagyva emelkedõn haladtunk,
majd lefelé. Ez a nap során sokszor
megismétlõdött. Nem különösebben nehéz dolog
dombságban gyalogolni, de azért a sok kicsi
sokra megy. A táj, az erdõ egyébként
cserháti emlékeket hívott elõ belõlünk. A
gázvezeték érintése után egy "vadkapun" is
átkeltünk, majd nem sokára a valkói országút
mellett találtuk magunkat. Itt az útszéli
keresztrõl leolvastuk az évszámot, majd az
Erzsébet-pihenõhöz vezetõ keskeny
aszfaltcsíkra tértünk. Balról kiágazást
hagytunk magunk mellett, melynek piros
háromszög jelzése a Juharos nevû magaslatra
vezetett volna, ha ezt választjuk. Nem így
tettünk, hanem egyre emelkedve Erzsébet
királyné egykori kedvenc kirándulóhelyére
mentünk. A dologra egy márványtábla is
emlékezteti az arra járót. A padokon
ettünk-ittunk, napoztunk, megnéztük, van-e
kerítés a vadászház körül (ez is egy
ellenõrzõ kérdés volt), majd bekanyarodtunk
az erdõbe.
Érintettünk még egy
Csörsz-árka nevû árokszerû mélyedést is. Ez
egy koraközépkori, 1200 kilométeres védelmi
rendszer volt, amely az Alföldrõl indulva
egészen az Al-Dunáig húzódott, és a római
birodalmat védte. Mára már csak nyomokban
fedezhetõ fel az országban, többek között
itt is van egy megmaradt szakasza.
Egyre beljebb és beljebb hatoltunk egy
nyáron nyílván szebb, de így sem csúnya
tölgyerdõbe, amelynek útjain féllábszárig
érõ sártengeren gyakorolhattuk a
"vízenjárást". A társaságnak kivette az
erejét a napsütés, a lengedezõ szél, a saras
út, ezért egyre gyakrabban kérdezgették,
messze van-e még a falu. Én mondogattam
ezt-azt, de csak nagyon nehezen értünk be
Bagra. Nem egy nagyon szép falu, a széle
szeméttelep és nagyon büdös, legalábbis mi
ennyit láttunk belõle.
A vonat indulásáig egy fél órás kényeztetést
engedélyeztünk magunknak a kocsmában, majd a
záró csoportkép elkészítése után
visszavonatoztunk Gödöllõre. Ekkorra az esõ
szemerkélni kezdett, nyomban indultunk
hazafelé, négy óra elõtt néhány perccel.
Ahogy haladtunk nyugat felé, úgy mentünk
bele az esõfelhõbe, az ablaktörlõ is alig
gyõzte, majd pedig rátérve az 5-ös útra, az
esõ elállt, Lajosmizse elõtt pedig már
szinte száraz volt. Mi is azok voltunk, a
szívünkben boldogság lakott, mert szép napot
töltöttünk el jó társaságban. Megint
erõsebbek lettünk egy kicsit, fõleg
lelkileg. Az pedig sosem árt.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog
Csaba, Banka Nándor, Berta Bálint, Berta János, Bertáné
Kéri Katalin, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Nagy Irén,
Németh Anna, Németh Dániel, Németh Lajos, Németh Lajosné
Marika, Németh Marika, Staar Andor, Torkos kutya, Török
Mária, Varga Istvánné Borika, Varga Lehel és Vargáné
Rátz Veronika.
Nem félünk!
Arborétum kapujában
Cégér
Bent vagyunk
Tízórai
Enyhe tél van
A fakínálat tanulményozása
Vad-gyilkos rács
Szarvasok messziről
Cigiszünet
Dani egy keresztnél
Németh család
Erzsébet-pihenõnél
Sisi emlékére
Torkos visszanéz
Cipõelhagyó sár
Nándi és Hria
Befejeztük
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
