FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(093.) TÚRA A GEMENCI-ERDŐBEN


Idõpont: 2009. január 17. szombat
Útvonal: Dunafürdõ - Simon-Duna - Csertai-Duna - Vén-Duna - Dunafürdõ
Táv: 13 km


 Eredetileg kétnaposra tervezett gemenci kiruccanásunk az indulás elõtt néhány nappal egynaposra módosult. Így a két nap programjának nagy részét szombaton teljesítettük. 
Reggel még sötétben gyülekeztünk a kollégium elõtt, hat elõtt néhány perccel már mindenki ott volt, ezzel is demonstrálva, hogy mennyire várja az új élményeket. Indultunk is azonnal. Kecskemétet elkerültük, és az 54-es útra lekanyarodva Jakabszálláson keresztül elõbb Bócsa, majd Soltvadkert következett, ezt elhagyva pedig Kecelen haladtunk át. Az ég elõbb derengeni kezdett, majd egyre világosabb lett. Készültünk már megállni, a reggeli kávé, cigi okán, de nem volt alkalmas kocsma, mármint amelyik nyitva is lett volna. Így egészen Nemesnádudvarig utaztunk, mire kocsmázhattunk végre. A felirat szerint egy csárdában tettük ezt, de valójában egy harmadosztályú, szakadt vécével felszerelt kocsma volt, nekünk mégis megfelelt. Fél óra ücsörgés után Bajára mentünk. 
Itt ugyancsak az elkerülõt választottuk, így nem tudtuk a kocsikat a városban hagyni, át kellett kelnünk a Dunántúlra, és Dunafürdõ nevû üdülõtelepen kezdeni a túrát. Pista bácsi vigyázott a járgányokra, mert õ a gyaloglást nem vállalta be. A Duna mellett, a híd alatt Baja ködös, szürke, ipartelepszerû halvány panorámáját nem találtuk éppen szépnek, nem így az erdõbe egyre bentebb kanyarodó ösvény nyújtotta látnivalókat. Valóságos õserdõ vett körül minket, szinte kizárólag tölgyek és nyárak, nem egyszerû telepített formában, hanem elvadulva, a fák kidõlnek és elporladnak, fenntartva a természet örök körforgását. Egyik-másik tölgy évszázadosnál is öregebb lehet, de azoknak a nyárfáknak, melyeket hárman sem tudtunk volna körbeérni, megtippelni se tudtuk a korukat.
Egy helyen az élen haladók eltévesztették a végig vezetõnkké választott piros jelet, ezért egy cirka két kilométeres kitérõt is hozzátettünk a tizenegy kilométeres eredeti távhoz. Egy mûködõ vadászház után egy romokban heverõ erdészházat érintettünk. Utunk ezután a Simon-Duna száraz medre mellett vezetett, hogy innen egy éles jobb kanyarral a bátaszéki országút felé induljon. Ezen hamarosan átérve, a Csertai-Duna befagyott medre a hasonló nevû pihenõ erdõhöz vezetett. Itt a vékonyka ág egy tekintélyesebb Vén-Duna nevû sokadik vízfolyáshoz csatlakozott, a helyet a Gemenci Erdõgazdaság számtalan paddal, asztallal, egy vécével, esõbeállóval rendezte be a turisták számára. Ez a hely ebben az idõszakban annyira csendes, hogy egy egész csapat szarvastehenet és néhány bikát is láttunk száz méterrõl áthaladni a szekérúton, de a fényképezés nem sikerült, mert ilyen távolságról ezt nem lehet jól megoldani.  
A túra egy óra múlva a reggeli indulás helyén, Dunafürdõ házai között ért véget. Átfázva, de nem elgyötörten szálltunk be a kocsikba, és Baja fõterére mentünk. Rövid séta a hidegben, majd döntés: induljunk haza, és az út mentén egy csárdában együnk valamit. Így is lett. 
Mindössze Érsekcsanád túlsó széléig jutottunk, mert itt egy csárda feliratú - ezúttal tényleg annak bizonyuló - helyen jó másfél órát töltöttünk. Halászlé nem volt, mert azt csak frissen készítik, rendelésre, ezért maradt a rántott hús, a rántott sajt, a pacal, a marhapörkölt, a brassói és a palacsinta. Marcsika csak hamburgert volt hajlandó enni, a többiek a hagyományos magyar ízeket választották. A hely nem volt drága, mégis tekintélyes összeget hagytunk ott, de senki sem aggodalmaskodott, én sem teszem. Egyszer ezt is ki kellett próbálni - mármint így, az egész társaság, gyerekekkel.
Még világosban tovább álltunk, mert a hajósi picéknél mindenképpen szerettünk volna megállni. Azt hittem egy negyedórás nyûgös nézelõdés lesz, ehelyett csaknem egy egész órát sétáltunk a hangulatos és mindenkinek nagyon tetszõ pincék között. Az egyikbe Kati bekérte a csapatot, így lehetõségünk nyílt egy présház és pince belsõ megtekintésére, valamint néhány liter fehér és vörös megvételére. Ára: 350 Ft/liter, nem túl borsos. A fehér könnyû volt, de fûszeres, a fehér pedig átláthatatlan és sûrû, mint a vér.
Nem maradt más, csak a hazáig hátra lévõ út sötétbeni leküzdése, semmi érdekes. A kollégium elõtt érzékeny búcsú, mindenkit valaki hazavitt és otthon tisztálkodás, vacsora.  Aztán már azon kezdtem gondolkodni, mi lesz a következõ alkalommal...
(A hangulat, a társaság olyan volt, mint régen. Szükség volt már egy ilyen jókedvû, törzstagoktól hemzsegõ túrára, végre. Gemenc pedig nagyon szép hely, vissza kell mennünk egyszer "zöldben" is.)

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba,  Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Bujdosó László 2, Bujdosó Petra, Horgas Ilona, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Kovács Edit, Kovács Natália, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén, Török Mária, Varga István és Varga Istvánné Borika.
 

 

Dunafürdőn parkolunk le

 

Elindulunk

 

Bámészkodás a híd alatt

 

Potyka

 

Dádá

 

Öreg nyárfánál

 

Átfényképezés

 

Etető

 

Elágazásban

 

Újabb híd

 

Csertai-Duna

 

Alföldi kék jelzés

 

Vén-Duna

 

Pihenő és játszótér a partján

 

Kiadó

 

Vivien

 

Tanulmányúton

 

Újabb pihenő és padok, asztalok

 

Nyomaiban a nyár

 

Hazafelé megállunk a Hajósi-pincéknél

 

Muzeális borok

 

Kóstoló, vásárlás

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 
"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz