A Kiskunsági Nemzeti Park turista útjai című, 1979-es kiadványból való ez a gyöngyszem. Tíz pontban foglalta össze az akkori Bács-Kiskun megyei Természetbarát Szövetség a túravezető nélküli túrázás illemtanát (a "túravezető nélkül" itt azt jelenti, hogy nem vizsgázott túravezetővel, és nem "szervezett" - igazolt - természetjárók indultak neki az  erdőnek-mezőnek, ezeket a szempontokat kellett betartaniuk).
Ma már némelyik pontot megmosolyogjuk, de tulajdonképpen ma is ilyen felfogással kellene járnunk a természetet. Na persze erre nem elsősorban a rendes természetjáróknak kellene felhívni a figyelmét, sokkal inkább a jóval nagyobb számban, mindenféle gyakorlat és sokszor éppen szabályok nélkül kirándulóknak...

Akkor következzenek az intelmek:

"Tíz jó tanács a túravezető nélkül barangolóknak

1. A jelzett utat jelzetlenért el ne hagyd!

2. Nem tévedtél el, ha visszamentél az utolsó jelzett fáig.

3. A jól jelzett útra jó érzés visszagondolni, de gondoltál-e azokra, akik az utat jelezték?

4. Az utakat azok jelzik, akiknek nincs szükségük a jelzett útra.

5. Az üres hátizsák is nehéz, ha kezed cipeli a terhet.

6. A fák törzse nem emlékkönyv!

7. Egyetlen fából sok millió gyufaszál készül, de egyetlen szál gyufa sok ezer fát pusztíthat el.

8. Légy vidám, de énekelni engedd a madarakat, zörögni a harasztot, süvíteni a szelet!

9. Szeresd a természetet, ha átléped küszöbét, tiszteld a lakóit, mert a vendég te vagy!

10. Megfontoltan végy a természet terített asztaláról gyümölcsöt, gombát, virágot, mert az nemcsak neked termett!"

"A fák törzse nem emlékkönyv!"