"Ez évben a szövetségi vándorgyűlés nem valamely régi turistakultúrájú hegyvidéki városban, ritkán járt országrészben vagy nehezen hozzáférhető tájékon volt, hanem olyan helyen, aminek a nevét sokkal többen hallották különösen az utóbbi időkben, mint ahányan valaha is gondoltak rá, hogy valóban érdekes lehet turista számára is megismerni az Alföldet, hazánk legjellegzetesebb tájképi formáját.
A Hortobágyot még csak felkerestük eddig is néha, de a Duna—Tisza közének, az igazi Alföldnek érdekességei és szépségei csak azóta váltak idegenforgalmi attrakcióvá, amióta Kecskemét városa pár é6v óta — igen helyesen —, ügyes propagandával és szervezéssel hozzáférhetővé tette a maga hatalmas határinak legérdekesebb és legjellegzetesebb tanya- és legelővidékét a külföldiek számára, akik Magyarországot általában a ,,puszta" országának ismerik és képzelik el, tehát kapva-kapnak rajta, ha megnézhetik.
A MTE legutóbb megalakult Bugaci Osztálya látta idén vendégül a Szövetséget és igazán olyan vándorgyűlési programot dolgozott ki, hogy a lerándult több száz turista mindenike meg lehetett elégedve. A Szövetség részéről a kipróbált és a kecskemétiekkel megerősített rendező gárda látta el az előkészítés teendőit, Vörös Tihamér társelnökkel az élén, előre kiosztva a teendőket, meghatározva mindenkinek a helyét, feladatát, szerepét. Ment is minden, mint a karikacsapás.
Szeptember 19-én, vasárnap reggel 6 óra 27 perckor indult a turistákat szállító első filléres vonat a Nyugati pályaudvarról. Később még egy követte, tehát Kecskemét két vonat utasait látta vendégül ezen a nyáriasan szép, enyhe őszi vasárnapon.
Kecskemétre megérkezve, félkilenc tájban, a cserkész zenekar vezetésével vonultunk be a főtérre, ahol városháza előtt várt már védnök-elnökünk, a helyi vezetőség élén. Katona József emlékének hódolva üdvözölte őket a bevonulók élén Dr. Dobieczki Sándor alelnök, letéve a Szövetség koszorúját arra az emlékkőre, amely a Bánk bán szerzőjének halála helyén áll. Dr. Nyúl-Tóth Pál helyettes polgármester köszönte meg az üdvözlést és köszöntötte a város és a rendezőség nevében a vendégeket, akik azután a főtéren levő templomokba vonultak istentiszteletre, majd féltízkor a Rávágy-téren elfoglalták helyeiket a várakozó két kisvasúti szerelvényben. A közel 800 főnyi turistatömeg példás rendben, lehető kényelemben tette meg a Bugacmonostorig terjedő, közel egyórás utat.
Itt a turisták nagyobb része a várakozó kocsikra szállt is lovas legények kíséretével, délceg lovas csendőrök irányítása mellett körutat tett a pusztában legelő gulyák és ménesek felé. Mások, helyi vezetőkkel gyalogosan keresték fel ugyanezeknek egy részét, majd déltájban mind a bugaci csárdában találkoztak. A vándorgyűlést a magyar Hiszekegy vezette be, utána Dr. Zsitvay Tibor, a Szövetség védnök-elnöke mondott nagyszerű megnyitót, szokás szerint ismertetve a turistaság általános célkitűzésein kívül a legaktuálisabb kérdéseket is a legközelebbi jövő feladatait. Utána Dr. Kiss Endre polgármester, a bugaci MTE-osztály elnöke üdvözölte a vándorgyűlésre sereglett turistákat és vázolta a bugaci osztály megalakulását, terveit és alkotásait.
Dr. Romhányi Antal titkár olvasta fel a Szövetség elmúlt évi működéséről szóló beszámolóját, majd a megjelent kormányképviselők és hatósági kiküldöttek üdvözlései után Kertay Ede erdőtanácsos ismertette Kecskemét és Bugac érdekességeit. A Himnusz után ebédre gyűlt össze a hatalmas turistatábor, szokás szerint a fehér asztalnál is folytatva az üdvözlések hosszú sorát.
Ebéd után több csoportban újabb sétákra indultak sokan, akik még a délelőtti kocsi- és gyalogtúrákon nem tudtak betelni a puszta látnivalóival. Úgy délelőtt, mint most új meg új érdekességeket fedeztek fel, remek állatokat, nagyszerű, a magyar talajból kinőtt, jóízű magyar pásztorembereket láttak, megismerkedtek a puszta lakóinak életmódjával, szokásaival. A nyárvégi délután egy ideig záporral fenyegető felhőket vonultatott fel a síkság fölött végtelennek látszó égre. Később újból kisütött a Nap, gyönyörű, hangulatos világítást, végtelenül finom, minden turistaléleknek kedves színeket varázsolva a közeli legelőkre, távolabbi facsoportokra, messzi tanyákra, égre és földre. Kecskemét városa gavallérosan kitett magáért: tüzes homoki borral, cigányzenével, díszkísérettel látta el vendégeit. Este, a vidám hangulatban beérkező turista, kiszállva a vonatból, mindenütt készséges vezetőkre akadtak, nyitva találtak a város érdekes múzeumait, kivilágítva a középületeket, egész Kecskemét szíves barátsággal vendégelte őket.
Éjfélre ért vissza a vonat Budapestre, ahol közben alapos zivatar volt, de a turisták ünnepét megkímélte és kikerülte. A bugaci vándorgyűlés minden résztvevője meg lehetett elégedve a látnivalókkal, az alföldi tájképek szépségeivel, főképpen pedig Kecskemét vendégszeretetével.
Mi turisták úgy éreztük, hogy szent kötelességet teljesítettünk, amikor Hazánk minden szépségét megismerni igyekezve, eljutottunk az Alföldre, amely mindjárt bőkezűen meg is jutalmazott, feltárva szépségeit." (Turisták Lapja 1937)

A szövegből nagyon sok érdekesség kiderül, például, hogy a hegyvidékhez és külföldhöz szokott vendégek nem győztek rácsodálkozni a magyar népiesség és a puszta fellelt kincseire, értékeire, mert mint megtudjuk: a pusztán "jóízű magyar pásztoremberek" éltek.
Aztán egy fél mondatból arról is értesülünk, hogy 1937-ben  a Magyar Turista Egyesületnek már létezett Bugaci Osztálya is, és elnöke Kiss Endre polgármester volt.
Végül egy megjegyzés magához a vándorgyűléshez. Jelentősége nem csupán fent említettekkel kapcsolatosan jelentős. Turistatörténelmi döntés is született Bugacon, 1937-ben: ekkor határozták el, hogy a következő évben, 1938-ban, Szent István király halálának 900 éves évfordulóján kijelölik a magyar középhegységen végigfutó KÉK SÁV jelzést, a Szent István utat, amely később Országos Kéktúraként lett ismert az országban...