 |
|
|
| BALOG BORÓKA ÉS SZELLŐ TÚRANAPLÓJA | PETŐFI TÚRAKÖR OLDAL |
|
|
|
| TÚRABESZÁMOLÓ | KÉPEK |
|
Időpont:
2020. január 11. szombat
"Jó volt csúszkálni a jégen, nem akartam otthagyni. Szép volt a Nap fénye az erdõben, és úgy zúgott a fáknak a teteje, mint a „Zúg az erdõ, zúg a mező"-ben. Szépek voltak a jégcsapok, mintha az Elzába varázsolta volna az Elza őket. Találtam egy olyan hajlékony botot, amikor föltartottam, akkor boldog volt, amikor lehajtottam, akkor szomorú volt. Nem én találtam, hanem a Viktor, de nekem adta. A barlangot olyanra hittem, hogy téglából ki van rakva az ajtaja és be lehet rajta menni. De nem volt ajtaja. Cuki volt a kisbaba, aki velünk volt túrázni. Próbáltam vele játszani, mert sírt, de nem akart, mert ült apukájának a nyakába, így nem tudtam vele játszani. A várra én azt hittem, hogy olyan lesz, mint egy kastély, azt hittem, hogy lesz neki olyan tornya, de nem volt. Jólesett, hogy fölvett az Ernő bácsi és adtam neki puszit, amikor mentek haza. Kérdeztem apától, hogy tudott fölvenni a végén, amikor fájt a lába, azt mondta, hogy mert sírtam és reccsent a bokám, és fájt, de nem tört el. És finom volt az almás lepény vagy mi. És ennyi volt a beszámoló." Balog Boróka
"Ezen a túrán fölérkeztünk az ország legmagasabb pontjára, a Kékestetőre. Ott találtunk műhót is, amit én végigcipeltem a túrán és hazavittük. Anyu megengedte, hogy be is tegyen itthon a fagyasztóba. Jó volt, hogy a jégen lehetett csúszkálni. A Disznós-forrásnál is voltunk, ami olyan szép, mint egy festmény. Gyerekszemmel úgy néz ki. A húgom Szilvi nénit elnevezte Csiki Lindának, és amikor ezt meghallotta, meg is csikizte. Egyébként ez a túra az évben a legszebb volt eddig. Az erdő olyan volt, mint egy mesekönyv, de lehet, hogy még annál is szebbnek látszott felnőtt szemmel. Gyerekszemmel nem. Kidörzsölte két helyen a bal lábamat a cipő, a kisujjamnál és a sarkamnál, de nem panaszkodtam, pedig nekem is mindenem fájt. Magdi nénivel beszélgettem a legtöbbet. És a legtöbbet, akivel voltam, a Máté volt meg a Dudi. Ővelük mentem hátul meg elöl. A Dudika mondta, hogy na, most el kell kapni a Szilvi nénit, mi meg hallgattunk rá. Meg akarta csikiztetni velünk, de nem csikiztük. Pedig Csikiszörnynek hívják, mert mindig megcsikiz bennünket. Nagyon-nagyon ajánlom az embereknek, hogy többet túrázzanak, hogy többet ismerjék meg a világot." Balog Szellő
|
|
 |
|
| A Kékestető csúcsán a gyerekek. | |
 |
|
| Boróka furcsa arcot vág. | |
 |
|
| A Mátéval a köveken botladozunk lefelé. | |
 |
|
| A Boróka feldobott egy marék levelet és alá állt. | |
 |
|
| A barlangban a Borfóka van, én oda már nem mentem, mert annyira el voltam fáradva. | |
 |
|
| A Laci bácsi vezet minket a várfal tetején. | |
 |
|
| A Béla bácsi viccesen kardozik a bottal. | |
 |
|
| Anya és Dudi el voltak maradva a végén. | |
 |
|
| Egy csodálatos patakhoz értünk. | |
 |
|
| A rénszarvast megsimogattuk a Borókával,, mielőtt hazamantünk. | |
|
|
|
|
© Balog Boróka és Balog Szellő / Petőfi Túrakör |