"MERRE JÁRSZ ITT, EMBER?..." (2020)

"- Merre jársz itt, ember?
- Kijöttem a zajból és őrületből. Szellőztetni a lelkem.
- Sok néha az élet?
- Sok a teher. Mindenkinek sok. De nekem a magamé a nehéz.
- És mit csinálsz az erdőben?
- Semmit, csak vagyok. Nézek, néha látok is. Mozgok, és velem együtt mozdulnak, akik itt vannak velem.
- Nem egyedül jöttél?
- Most egyedül. Régen sokat szellőztettem másokkal, sok volt a lerakódás az embereknél, elhasználódtak. Kihoztam őket ide, de magamra már nem jutott erőm.
- És nem félsz egyedül?
- Sose vagyok egyedül. Egy erdőben? Félni nem attól kell, amivel itt találkozni lehet, hanem attól, ha nem jössz ki. Sok a furcsa suttogás és nyikorgás, itt reccsen egy ág, ott rohan át előtted valami. Sose tudod, ki az, mi az.
- Úgy érted, hogy látsz egy tölgyfát és nem az van ott?
- Sose tudom, mi az. Lehet tölgy is. De lehet egészen más is. Az se biztos, hogy aki ott járkálok, az mindig én vagyok. De azt hiszem.
- És mások nem járnak már veled?
- Van mindig valaki. Nem tudom, őket mi hajtja.
- Lehet, a kényszer. Vagy a megszokás?
- Lehet. Mindkettő erős.
- Szóval, jó neked, ha erdőben vagy?
- Megszoktam. Elképzelem, hogy jó történik velem, ha kijövök. Próbáltam nem-jönni, de olyankor hiányzott. Pedig nagyon akartam, hogy ne hiányozzon.
- Vagyis nem mindig jó? Nem igazán? Úgy értve…
- Sehogy se jó igazán. Ha nem jönnék többet, belehalnék. Ha sokszor kell még jönnöm, beledöglök.
- Hm…
- Az ember így is, úgy is kapitulál. Mindenki kapitulál, csak van, aki tovább bírja, mint mások. Van, aki meg semeddig.
- És mégis felkelsz és nekiindulsz?...
- A pokolba kívánom az egészet, magamat is ezzel együtt. Még nem találtam meg azt az állapotot, hogy indulás nélkül is úton legyek, és hogy ne sírjak, ha megérkezek. A test öregszik, a lélek fárad.
- Meddig lesz még ilyen zöld az erdő?
- Nekem vagy neked?... Az erdő nem zöld, legalábbis nem tudja, hogy az. És neki arra sincs szüksége, hogy sétáljunk benne. Ő megvan nélkülünk. Neki mindegy, nekem meg addig zöld, amíg én vagyok. Amíg annak látom.
- És meddig leszel még?
- Nem tudom. Nem is lényeges. A lényeg, hogy amíg vagyok és járok erre, addig élek. Ha lehet ezt annak nevezni.
- Akkor járj még sokáig!
- Ezt ki mondja?
- Az élet.
- Azt hittem, hogy az elmúlás vagy.
- Én meg azt, hogy te az élet.
- Hm… Az erdő legalább igazi?
- Nem. Csak annak látszik.
- Szép… Akkor én se vagyok…
- Mint ahogy én sem.
- Akkor ki vagy?
- Aki mindent visz, mert mindent lát.
- Furcsa, hogy találkoztunk és beszéltünk.
- Csak te beszéltél. Más nincs is itt igazából. Az erdő se, én se. És te se.
- Akkor hol vagyok és ki vagyok?...
- Ezt senki sem tudja. De úgy csinálnak, mint aki igen.
- Megyek is haza, eleget szellőztettem. Visszazárom. Még meghűlök. Holnap kezdődik elölről az egész…
- Csak a szokásos…
- Viszlát.
- Hm…"

Sántaőz

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.