FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  

 

 


2019. ÁPRILIS 22. -
GONDOLATOK 600. TÚRÁNK KAPCSÁN

2019. április 21-én, a lajosmiszei Mizsei Óriásnál tartottuk 600. túraprogramunkat.
600. jubileumi túránk apropóján, szeretnénk mindenkinek megköszönni az elmúlt 12 év érdeklődését, támogatását, véleményeit, hozzászólásait, megosztásait. Szerény munkánk legnagyobb elismerései voltak ezek, sokszor adtak erőt a folytatáshoz, ami sokszor nem volt könnyű vagy egyenesen értelmetlennek és reménytelennek tűnt.
Köszönjük ellendrukkereink, ellenségeink folyamatos, felszámolásunkra, ellehetetlenítésünkre tett kísérleteit, próbálkozásait, nélkülük sem léteznénk már; sokszor az lendített át minket a holtpontokon, hogy nem hagyhatjuk veszni az értékeinket és elveinket, és ők semmiképp sem győzhetnek.
A bő évtized alatt több részközösségünk is levált rólunk, vagy mi választottuk le őket magunkról, és próbált tovább élni, majd ők megmutatják, hogy hova és hogyan kell túrákat szervezni – aztán a legtöbbjük csúnyán és gyorsan elfogyott, mert azt hitték, hogy ez rengeteg munka nélkül is menni fog. Márpedig ez nagyon sok munkával is csak nagyon nehezen megy…
Hivatalos oldalról soha senki sem támogatott minket, sem anyagilag, és főleg: erkölcsileg nem, sem Lajosmizséről, sem a környező településekről, sem a régió, a Felső-Kiskunság részéről, amelyekért egyébként elég sokat dolgoztunk és dolgozunk ma is.
Sebaj, ugyan könnyebb lett volna, ha mellénk állnak, de így is megvagyunk még. Az érdektelenségük nem minket minősít...
600 túra. 600 olyan hétvégi nap, amikor nem a semmittevést, a délig alvást vagy a kifogáskeresést választottuk, hanem korán keltünk, időjárástól és fizikai, mentális állapotunktól függetlenül elindultunk túrázni, és erre nem kevés szervező munkával sikerült mindig több-kevesebb embert is rávenni.
600, egyenként is felejthetetlen nap, de így egyben maga a csoda.
Senki sem gondolta, hogy amikor 2007-ben elkezdtük, akár csak 20 túráig is eljutunk. Mert semmi sem szólt amellett, hogy egy alföldi, javarészt mezőgazdasági jellegű településről, a szomszéd falvakból, bárki is az országot, vagy mi több: a Kiskunságot gyalogosan járni akarná. Aztán mindig akadtak rajtunk kívül is szent őrültek.
Soha sem akartunk semmilyen közízlést, közigényt kielégíteni, mert egyrészt nem vagyunk utazási iroda, se nem fűződött hozzá semmilyen anyagi érdekünk, hogy pénzért folyamatosan sikk-programokkal tömjük a néprétegeket, másrészt nem akartunk soha beleolvadni a több száz, gyakorlatilag egyforma csapat masszájába, akik csak a maguk szórakozására, önös érdekből és kizárólag hegyek között tudják elképzelni a természetjárás gyakorlását. Tisztelet néhány kivételnek.
Mi, kezdettől fogva új, zömében járatlan, fel nem fedezett utakat kerestünk, mert szégyelltük, hogy a Kiskunságban gyakorlatilag nem túrázik senki, még az itteni csoportok is 95%-ban csak a hegyekben alélnak el maguktól; erkölcsi és emberi, mondhatni természetjáró kötelességünknek tartottuk, hogy megismerjük, megismertessük és másokkal is megszerettessük a Duna-Tisza köze szép részeit, értékeit, embereit, mert tarthatatlannak gondoltuk és gondoljuk ma is, hogy az itt élők nagy része sem ismeri, nem is kíváncsi rá, az idegenek pedig egész egyszerűen csak egy unalmas laposnak gondolják.
Nagyon sok embert túráztattunk meg, nagyon sok kilométert is mentünk. Nem a statisztikai adatokkal való dicsekvés miatt mondom, hanem azért, hogy volna erre igény, ha bármikor bárki is támogatott volna minket, és nem csak néhány ember, saját idejéből, saját pénzéből csinálta volna azt, amit ma Petőfi Túrakörnek nevezhetünk.
Szerénytelenségnek tűnhet, de nem érdekel, mert sok értéket mi vettünk észre a Kiskunságban, mi tártuk az emberek színe elé, sok helyre mi túráztunk először, mi tettünk föl több száz objektumról, látnivalóról először képet a világhálóra.
Petőfi Sándor, névadónk és példaképünk, szerintünk a legnagyobb magyar szellemi örökségét teljesen magunkénak valljuk, mi is gyönyörűnek tartjuk a Kiskunságot, szebbnek mint a hegyeket, és minden lehető módon, fórumon, túrán népszerűsítjük életét, személyét, Szülőföldjét/Szülőföldünket.
Tizenkét év munkájával, sikerült saját arculatot, értékrendet, kialakítani, van egy jó pár túrakörös jegyünk, ami alapján még csak nem is hasonlíthatnak minket más csapatokhoz, ami nagy eredmény.
Akármi is lesz a következő években, mi folytatjuk, amíg bírjuk. Ha a közeg rámozdul és észreveszi azt, amit csinálunk, úgy is jó, ha nem, akkor csináljuk tovább, ahogy megszoktuk.
Továbbra is várunk sorainkba minden elszánt túrázót, de alkalmi kocák, kibicek, fikatónik, okoskodó megmondóemberek, más társaságoknak kémkedő spiccerek, és főleg sznobok kíméljenek. Nem magunk miatt; nekik lenne elpazarolt energia egyetlen túrára akkora műsort betanulni…
Még egyszer: Mindenkinek Mindent Köszönünk!
Tartsatok velünk a következő 600 túrán is.


 

 

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz