FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________

 

A BEFEJEZÉSRŐL

 

Mondhatnám, hogy nem végleges, és van remény, mondhatnám, hogy csapataink még harcban állnak a többmilliós világhadsereggel, a közönnyel és az igénytelenséggel, de nem mondom. Két hónapja nem volt túra, és a legkisebb visszhangot se váltotta ki a közből ez a helyzet, néhány ön-sajnálkozó tapogatózást leszámítva, ám tenni senki nem akart semmit a helyzet javítása érdekében, amiben semmi meglepő nem volt, mert eddig se akart soha.
Megkönnyebbülve, fellélegezve teszem le több mint tizenhárom éve a hátamat húzó, szívtájékomat szorongató, torkomat fojtogató embertelenül nehéz terhemet, és hagyok fel nemcsak a túrázással, de a gyaloglás minden más formájával is.
Tizenhárom éve és néhány hónapja valójában teljesen magamra utaltan, valódi támogatás és támogatók, mindenféle elismerés nélkül küzdöttem az érdektelenséggel, az értékek megmutatása és megmentése célzatával, próbálkoztam szemléletformálással és új értékek létrehozásával, alkalmilag hozzám verődött emberek társaságában: totálisan magányosan. Soha, senki nem értette valójában, mi is akart volna ez az egész lenni, és ez az utolsó pillanatig így is maradt.
Tizenhárom év folyamatos, több tízezer óra munka, kevés alvás, a családtól elvett idő, sok millió forintnyi saját pénz befeccelése, teljességgel felesleges próbálkozás volt. Ahogy nemrégiben egy kedves barátom megjegyezte: bármennyire is értékes, amit képvisel a Túrakör, az emberek és a kor még nincsenek erre megérve. Pedig ez, pechemre, most lett volna. 
Azt már én teszem hozzá, hogy az emberiség és a kor valóban nincs erre megérve, viszont a nihilre, a pusztításra és a pusztulásra igen. Eszerint zajlik a világban és a környezetünkben a jelen, és körvonalazódik a jövő.
A Túrakör szerény kísérletet tett arra, hogy valami nyomot hagyjon a tájban és az emberek lelkében, de a kísérlet kísérlet maradt csupán. Azt nem mondhatom, hogy személy szerint én nem próbáltam meg mindent, mert erőn felül is, mindent megpróbáltam. A többi nem rajtam múlott.
Talán egy másik életben, egy másik korban és közegben újra megpróbálja valaki. Ha annak a valakinek majd eljön az ideje...

 

Felső-Kiskunság, 2020. szeptember 4.

Minden rokonom!

Sántaőz

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz