Az első méterek után, egy termetes jegenyenyár alatt.

 

Csatorna-híd, vagy áteresz; az út nem más, mint a Harckocsi út, amely egykor fontos közlekedési útvonala volt katonai konvojoknak
Táborfalva és Szabadszállás között. Ma is gondozott, jól járható, legtöbb részén.

 

Hogy a vízmérce a száraz csatornában mégse legyen teljesen kihasználatlan...

 

Erdős részre vált a csatornapart.

 

Brokkoli-termés januárban.

 

Elérjük a ritkán látható méretű tarvágást.

 

Sokadik kis híd, egy öreg, nagy formátumú vadkörtével.

 

Kunbaracs és Kunadacs történelmi határán: az első határkő.

 

Bal oldal Kunadacs, jobb oldal Kunbaracs. Utóbbi területen vágták ki a fenyőerdőt.

 

Szaha-ra-ha-ra-ha-ra...

 

Ha tovább folytatjuk az utat a határon, újabb határkőbe botlunk.

 

Egy országos viszonylatban is ritkaság: a császári uradalom 1780 körül kihelyezett,
hármaskoronás vésetű régi kőoszlopa (Kunadacs ugyanis császári birtok volt).

 

A kunadacsi oldalon létezett az 1980-as évekig egy bekerített, védett természeti terület, a Fűzfás.
Ma a kerítésnek már nincs nyoma, az oszlopok itt-ott még megvannak.
A benti rész erősen bokros, lapos, régi tóállás, ahol éppen fűzfáknak semmi nyoma,
viszont borókák, galagonyák ezerrel nőnek rajta.

 

Hát, ilyet még nem láttunk, pedig járjuk már egy ideje az országot.
Egy kidőlt nyárfán akkora taplók csillogtak-fénylettek, mint még soha,
és amiket soha nem is vettünk volna észre, ha nem akarunk kitartani egy olyan szekérút mellett,
ami a térképeken megvan, a valóságban már évtizedek óta nem létezik.
A méretarány érzékeltetésére okostelefonomat használtam (szélessége kb. 70 cm, vastagsága majdnem 20 cm)...

 

Ugyanez, csak 3 egy tőről.

 

Ugyancsak a kunadacsi részen, egy régi erdészház áll - illetve haldoklik. Az idő fojtogatja, erősen nyerésre állva.

 

Bejárat.

 

Melléképület kéménye.

 

A pallás...

 

Régi bádog.

 

Lánycsapat.

 

Az megunhatatlan boróka.

 

Vaddisznókaloda. Ilyet se láttunk még nagyon. A lényege, hogy csapóajtót felkötik,
kukoricával becsalják a vaddisznót, és ahogy enni kezd, az ajtó belülről lecsapódik...

 

Egy másik ponton megint a Harckocsi úton.

 

Béjvaccs - erdei változat.

 

Fény 1.

 

Fény 2.

 

"Én vagyok az örök kérdőjel,
Messiást hordó nagy ígéret,
Balzsamkenőcse az időnek,
Mely folyton fogy, és mégsem fogy el!

...Kiáltó vagyok a pusztában;
Szomjazó lelkek üdítője, -
Üldöző hordák méregkútja, -
Magyar igéknek örök hirdetője!"
(Petőfi, 1851)

 

A mai előadás vége: függöny!