FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(651.) SOLYMÁRI TÚRA A BUDAI-HEGYEKBEN


Időpont: 2020. február 8. szombat
Útvonal: Solymár - Ördöglyuk-barlang- Zsíros-hegy - Sziklás-hegy - Muflon Itató - Alsó-Jegenye-völgy - Solymár
Táv: 11 km


Ma a Budai-hegyekben jártunk, Solymár környékén. Nem a szívünk csücske ez a hegyvidék, mert nagyon be van építve, sok a kutyasétáltató és nem is túl érdekes, zömében. A mai túrára igyekeztünk néhány szebb helyet beiktatni, közepes sikerrel. Az erdőben akadt pozitív is: a hőmérséklet dél körül... Szerencsére, a társaság megint csúcsformában, rengeteg evés, ivás, beszélgetés, nevetés. Mindez végig napsütésben. Így a nap mérlege legalább nullszaldóra kijött...
Reggel öt autóval indultunk Lajosmizséről Solymárra, Pesten keresztül. Ott még várt minket Magdika, így tizenhét fővel vágtunk neki a ZÖLD SÁV jelzésen a túrának. A cseppet sem szegényes falu elég meredekre sikerült utcáján caplattunk kifelé-felfelé a Zsíros-hegy irányába. Elértük az utolsó, még beépített telket, melynek gazdája már nem is csak az alatta lévőkhöz képest akart még magasabbra törni, valósággal az egekig ért a háza. Szerencsére, egy hirtelen vonallal az erdő felségerülete következett, és ha csak egy kis időre is, de elhagyhattuk hegyoldalainkat és erdeinket mindinkább beépítő, könnyen gazdagodó és emberbarát lények territóriumát.
Azt nem mondhatom, hogy innen már csak a természet akadt utunkba, mert alig 1-2 km, és a Zsíros-hegyen, majd annak déli lejtőjén meg már Nagykovácsi lakosságának hegyekbe törő építési mániájának nyomaival, illetve kerítéseivel találkoztunk. Ha pedig ez nem lett volna elég, innentől már annyi volt a kutyasétáltató, sétáló, lődörgő, hogy lépni is alig lehetett tőlük. Igaz, azok se bírtak lépni tőlünk.
A Budai-hegyekben ez várja és fogadja a természetjárókat. Csoda, hogy sehogy sem akaródzott vagy 5 éve ide túrát szerveznünk? Mindig csak halogattuk, és sokszori tervezgetés után, utolsó pillanatban mindig bárhova máshova mentünk, csak ide ne kelljen. Mindegy, ez a mai nap ide sikerült.
Az erdő vékonyka tölgyes volt, kopasz, jellegtelen. Bármelyik alföldi erdő szebb lett volna látványban, de mivel hegyek között van, így még erősebb volt a kontraszt; a hegymániásoknak, akik elvből elutasítják az Alföldet mint túracélpontot, ez már szép erdő. Nem volt az.
Kicsit feldobta azonban a túrát néhány, az útvonalra felfűzött objektum. Első ilyen volt a Solymár fölötti régi kőbánya felső peremén található Ördöglyuk-barlang. Természetesen lezárva, vasajtókkal - lévén értékes cseppkőbarlang, több mint 5 km járattal -, ám ettől függetlenül érdemes kitérni pár száz métert a ZÖLDRŐL, mert a két nyílással rendelkező üregrendszer alsó ajtajának sziklája és kis üregei megérik az igen meredek, fáradságos ereszkedőt, majd visszamászást (a ZÖLD BARLANG jelzés csak a nem annyira érdekes felső nyílásig vezet; az alsóhoz kicsit kutatni kell, de egy járható ösvény, kb. 100 méterrel arrébb, segít rátalálni).
A két nyílás előtti napsütéses, reggelire csábító helyen összesen közel egy órát töltöttünk, de nem rohantunk sehova, belefért. Ettünk, teáztunk, a gyerekek játszottak, felnőttek a szokásos beszélgetésekbe csavarodtak. A mai 11 km-es távot eredetileg is 6 óra menetidővel terveztem. És kellett is annyi, hogy végigmenjünk a távon.
A barlangtól rövid emelkedő volt a Zsíros-hegy. Erről már írtam az előbb egy keveset. Annyival még megtoldom, hogy két érdekességet itt is felkerestünk: az egyik a Sziklás-hegy fenyveses-kopáros bércnyúlványa, ahonnan nagyon szép kilátás adódik a Pilis-tömb és Pilisvörösvár irányába; a másik a hegyről levezető KÉK és SÁRGA SÁVOK mellett álló Muflon Itató nevű erdei kocsma. Nem egy luxuskrimó, de egy túrán, amikor az ember leülne egy kicsit, inna egy kávét vagy üdítőt, kicsit napozna még télen is akár, erre tökéletes. Amúgy itt van az Országos Kéktúra egyik pecsételőhelye is.
A Muflonnál összefutottunk egy kecskeméti túracsapattal, de csakhamar továbbrobogtak, várta őket a kéktúra jelzett ösvénye...
A SÁRGA sáv jelzés, aminek fonalát itt vettük fel és kezdtük virtuálisan felgombolyítani, enyhén ereszkedő, kényelmes sétaút volt egészen Solymár szélső házaiig. Egy nehézség adódott mindössze: a melegen sütő Nap kiolvasztotta a felső fagyott réteget, és ahogy haladtunk előre az időben, úgy lett egyre sárosabb és csúszósabb helyenként az ösvény.
Adódtak közben megállásra okot adó nehézségek, ezeket közösen, sikerrel orvosoltuk. Vánszorgásunkban, alig győztükkivárni, hogy leérjünk az Alsó-Jegenye-völgy bejáratához, de végül leértünk. Eddig se túl sebes tempónk itt még lassabbra váltott, mert a patakvölgyben nem csak mi voltunk; rengeteg kutyás emberrel, családdal találkoztunk, zsúfolt volt a tavaszias szép időben a szűk völgy. Ezen felül, sajnos az "emberi" létforma rengeteg szeméttel szórta tele az elmúlt években a Budai-hegyég legszebb patakvölgyét, így a kettő együtt: a sok ember és a szemétkupacok, a vízesés alatt marék számra szedhető üvegszilánkok, tetőcserép-darabok, sok volt. Nem tudom, mikor kellene errefelé járnunk, hogy ne ez legyen a látvány, ami ma volt.
Kétségtelen, hogy voltak szép részek a mai túrán, de annyira kis területekre zártan, az épületek és szemét, betontörmelékek között, hogy az embernek olyan érzése volt, mintha egy állatkertben járna, ketrecről ketrecre és ahogy ott rácsodálkozna egy-egy szép állatra, itt a hegyekben úgy csodálkozik rá egy barlangra, egy kilátásra vagy egy vízesésre, de mintha valahogy az egész nem volna természetes és jó szívvel létező, mint ahogy egy állatkertben se jókedvükből kínlódnak az állatok, hanem mert az emberi kapzsiság nem bírja ki, hogy az egzotikumot ne hozza elérhető távolságba, nem törődve azzal, hogy az a szegény állat el van szakítva mindentől, amitől ő állat lenne.
Itt, a Budai-hegyekben is az emberi önzés hatalmas területei között még maradt egy kis természetszerűség; ha egy barlangnak vagy vízesésnek lennének érzései, ha bármit is felfogna a környezet negatív kisugárzásából, szorongana. Így csak annak jut eszébe ilyesmi, aki képes elképzelni, hogy egy barlang vagy erdő vagy patak is érezheti a civilizáci szorító-fojtogató szorítását a torkán. Szégyelltem, hogy ember vagyok, egy olyan kor embere, amelyik ezt képes megtenni és amelyik ezt tétlenül nézi, sőt: elvárja, hogy örüljünk annak, ami maradt...
A patakvölgyből már erősen nyűglődve értünk vissza Solymárra, fáradtak is voltunk, elég is volt ennyi a mai napból. A faluközpontban még gyorsan rendeztük folyóügyeinket, elköszöntünk egymástól és mindenki elindult hazafelé. Már nem egyben, mint reggel, mert mindenki másfelé ment, és más kanyarokkal tervezte a hazautat, de végül fél öt tájban, mindannyian épségben hazaértünk.
A mai napot összefoglalva: kibírtuk. A következő néhány évben biztos, hogy nem jövünk erre a vidékre, ha lesz még egyáltalán akkor túraszervezés  a részünkről...

Mindenkinek köszönjük a mai napot, fent és lent.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Bóta Csaba (Lajosmizse), Bóta Dóra (Lajosmizse), Drabant Máté (Ladánybene), Héjja Béláné (Pálmonostora), Jakobicz Alexandra (Ladánybene),  Jakobicz József (Ladánybene),  Jakobicz Viktória (Ladánybene),  Jakobiczné Puskás Tímea (Ladánybene), Kocsis László (Lajosmizse), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Palya Szilvia (Lajosmizse) és Viczián Tímea (Lajosmizse).

 

 

Solymáron.

 

Belendülünk.

 

A sváb betelepítés emlékműve.

 

Módosabb ház.

 

Három az egyben.

 

Az Ördöglyuk-barlang jelzése...

 

...és ürege.

 

Sziklafal a lyuk fölött.

 

Felnézős kép.

 

A barlang mellőli kilátás a Kevélyekre.

 

Sziklás-hegy bércén.

 

Kilátás a Pilis-tömbre és a környező településekre.

 

Genetikai csavar.

 

Muflon Itató nevű erdei kocsmánál (a látszat ellenére éppen befelé igyekszünk).

 

Bent is vagyunk.

 

A névadó.

 

Hi-hi...

 

Kerthelyiség extrákkal.

 

Legjobb barátnők.

 

Hegyi velnesz: napfürdő egy kocsmaudvaron.

 

Csokiszünet.

 

Máté lengetés közben.

 

Fény-árnyék-fák.

 

Paprikás-patak (Alsó-Jegenye-völgy).

 

Vízesésénél 1.

 

Vízesésénél 2.

 

Felülős kép.

 

Felhagyott kőbánya a patak mellett.

 

Laci.

 

Lányok.

 

Csá...

 

Tovább a patak mellett.

 

Solymári vár messziről.

 

Faluszélen.

 

A középkori falu solymászainak emléke egy csatornatetőn (a település névadói voltak).

 

Sváb lakosokkal közös képen...

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz