FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(597.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 4. - KÖZÖS, FELSŐLAJOS


Időpont: 2019. április 13. szombat
Útvonal: Lajosmizse - Bene - Közös - Felsőlajos
Táv: 17 km


Lajosmizsei Keresztút. Ez már a negyedik sorozat, de most is az van, sajnos, ami a többi évadban is: ahogy közeledünk a végéhez, úgy fogy a mezőny. Mondhatnánk, hogy nem a létszám a lényeg, persze, nem is az, de azért nem így terveztük. Persze, mindenkinek megvan a saját élete, mindenki tolja maga előtt a galacsinját, örülni kell, ha néha valakik egyáltalán fel tudják függeszteni a mókuskerék taposását és ki akarnak szakadni, szellőzni, tisztulni, vagy feltöltődni akarnak. Csakhogy, ez egy sorozat, jó lett volna, ha minél többen végig tudják csinálni. Teljesebb képet kaptak volna Lajosmizséről és környékéről, bár aki akár csak egy-egy szakaszt teljesített, sem mondhatja, hogy nem látott semmit.
No és azt sem lehet várni, bármennyire is jó lenne, hogy valakik, akiket előtte nem is ismertünk, rögtön az első túra után vissza akarnak térni közénk, hogy azt ne mondjam, a Túrakör részévé akarnak válni. Megjegyzem, nem bánnák meg.
De mivel mindenki küzd a rengeteg gonddal, elintéznivaló dologgal, napi és heti beosztással, így ma csak heten vágtunk neki a negyedik szakasznak. Voltunk már - Alsómizsében - huszonegyen is.
A napot úgy kellett megtervezni, hogy délutáni elfoglaltságunk miatt, legkésőbb délben végezzünk. Így a 6 órás indulással telejsíthetőnek tűnt a mai kilométer-adag.
A lajosmizsei katolikus templom előtt találkoztunk, és még félhomályban, szemerkélő esőben vágtunk neki a túrának. Előtte még megnéztük a Szent Vendel-szobrot és a K. Kovács Mihályné-féle keresztet. Egyik se mai daarab; előbbi 1862-es, anyaga homokkő, utóbbi 1899-ből való és gerecsei (süttői) vörösmárvány.
Végighaladtunk a főutcán. A következő érdekesség a felújított református templom, amelyik vakító fehérségével szinte világított a félhomályban. A kapu előtt fényképezve, pedig szabad ég alatt voltunk, még a vaku is bekapcsolt, ahogy a mellékelt kép mutatja.
A Szent Vendel utca sárkán következett egy újabb kereszt, mégpedig a Nagy Lászlóné Almásy Eszter által, férje és itt meghalt fia emlékére állíttatott, gerecsei vörösmárvány feszület.

A Vendel utcán végigsétáltunk, keskenysége miatt nem ideális sem autóval, sem gyalog végigmenni rajta. A vasúti sínek után, a Vasút utca sarkánál áll a település legelhanyagoltabb és leggazdátlanabb keresztje. Fa szerkezetű, egy régi, kisebb Jézus van rajta.
A benei út mellett folytattuk, a Cseh-sarokig, mert ott várt a következő kereszt, a "Gattyán". A korábban a tanyában lakó családot hívták így, ezért a kereszt neve is ez lett, mert az eredetit nem tudta akkor már senki. Feltehetően egy motorbaleset áldozatának emlékére álllítottak itt, még a háború előtt, egy fakeresztet, majd ezt cserélték le a mai műkő anyagúra.

A benei részben, kicsit távolabb a műúttól van még egy kereszt, ami igazából a múltkori, berénybenei túra része lett volna, ade akkor már majdnem 30 km lett volna a távja, így praktikus okból ide, a közösi szakaszhoz számítjuk. Mindössze 700 métert kell érte gyalogolni a Cseh tanyától. A neve: "Zelenka"-kereszt. Az idézőjel erősen indokolt.
1922-ben állíttatta a műkő feszületet itt Zelenka János ÖZVEGYE!, Zelenka Jánosné Pintér Terézia. A régi felirata ugyan olvasható volt még a 2009-es felújítás előtt, de nem olvasták pontosan, avgy csak egyszerűen: helyhiány miatt nem tudtak több szót rávésetni az erre lakó újítók, a lényeg, hogy a kereszt felirata MA arról tájékoztat, hogy Zelenka János állíttatta, aki 1922-ben már nem is élt. Nem nagy hiba, de adataiban mégse a valóságot örökíti az utókornak.
A benei útra visszatérve, majd azon átkelve, már tényleg a Közösben találtuk magunkat, és a gyönyörű tavaszi tájat. Vagy ő talált ott minket?...
A Közös nevű határrész, az idősek elmondása szerint, akik ugyancsak az ő időseiktől hallották így, onnan kapta a nevét, hogy a Puszta idejében, kb. 200 éve, amikor Jászberény legeltetett errefelé tavasztól őszig, Bene, Mizse és Lajos, a három középkori eredetű településrész kijelölt egy közös területet, közös legelőnek. Ez a mai Közös nevű részre esett, így lett a határrész neve is ez. Ma is kicsit közös terület, mert egyik fele Lajosmizse, másik Felsőlajos része. Utóbbi nevű, az 1980-as években Lajosmizse területéből kivált, önállósult kis falu történelmileg Lajosmizse része volt, az ott élő családok is lajosmizseiek voltak, így hagyományosan ma is a nagyobb település, mintegy autonómiával rendelekző egységének tekinti a közfelfogás. Ezért az itt állított keresztek, szobrok - hangsúlyozom, ez a rész az 1980-as évekig Lajosmizse volt -, is a Lajosmizsei Keresztútba számítanak.
A Közösben előbb a fontos tájékozódási ponton, a Csicsó-sarok mellett álló Sárközi-keresztet érintettük. Itt egy szép kis vers van kihelyezve a kerítésre, ami egy kunszentmiklósi szerző műve, de nevét nem sikerült pontosan kideríteni.
A Hosszúszéki dűlőben jártunk. Ez pedig a ladánybenei oldalon, valóban hosszanti irányban elnyúló, mára száraz tómederről kapta nevét. Végig gondozott földek, szépen működtetett gazdaságok és felújított tanyák mellett haladtunk. Az allékat virágban pompázó aranyribiszke, meggyfélék díszítették, de nemcsak színükkel, hanem illatukkal is.

A néhány éve még virágzó, mára erősen lehanyatlott Húskirály-féle lovasbirtok mellé értünk. Nem tudjuk, mi történt, csak a gazos udvart látjuk, az elhanyagolt lovaslétesítmény-épületeket, akadálypályát, stb., ráadásul egy csomó kivágott nyárfa szinte tarra vágva a korábbi kis erdő. A tulajdonos, Nagy Tibor által állíttatott és nagyon szép anyagú, messziről szinte csillogó Jézus-kereszt is korhad... A birtok több részén székelykapuk, az egyiken még megvan, szerencsére, a Jézus-faragvány.
A saroktelek mellett bekanyarodtunk a környék legszebb dűlőútjára, amely fölött nyáron a fák lombja összehajol, teljesen zárttá és árnyékossá téve a homokutat; az egyik oldalon szép erdőalj, másikon karámok kerítése szegélyezi. Áprilisban még értelemszerűen nincs teljesen bezöldülve az akác, a nyár, de így se csúnya ez a rész (ld. a képet).
A dűlő még két értékes emlékkel rendelekzik, már ami a Keresztutat illeti. Az első az egykori Czigány tanya (ma Monori-Kiss tanya) udvarán álló, az itt született Czigány László falusi szobrász által saját udvarukba készített Mária-szobor, az 1930-as évekből.  A másik a Fekete János és felesége által, 1921-ben emelt feszület.

A Fekete-kereszttől visszafordultunk a lovasbirtok sarkáig, és a Közösi iskola felé gyalogoltunk. A már említett Jézus-fargaványt megkerestük a székelykapun, majd elértük az iskolát. Nem túl szép a színe, át is van alakítva, tulajdonképpen nem is lehetne felismerni a régi épületet, de legalább nem hagyták összedőlni...
Átkeltünk a Lajosmizse-budapesti vasútvonal sínjein, mert a homokút végén, kissé kiesve a túra ideális nyomvonalától, az 5-ös út mellett várt ránk a soron következő Páldeák-kereszt. Az 1893(!) óta itt álló homokkőből faragott, hófehér feszület egy családi tragédiának állít emléket.

A keresztnél alaposan belangyosodott a reggel még kisső hűvöskés idő, erősen sütött a Nap is, így egy kis pihenőt tartottunk a fűben. Nem voltunk fáradtak, de már vártuk, hogy beérjünk Felsőlajosra. Ez azonban még egy kicsit arrébb volt.
A Páldeák-kereszttől az új Tanya csárda irányába folytattuk a túrát. Hát, ez a rész se mondható éppen csúnyának. Valószínűleg a csárda hatására, de nagyon szépen felújított, esetenként nádfedeles tanyák sorakoztak bal kéz felől, ahogy haladtunk Szigetvári Antalék portája felé. Tóni bácsiék szeretettel és kis üdítővel, süteménnyel vártak minket családi keresztjüknél, ami az udvaruk sarkában áll. Jelen volt még Kollár László és családja is, akikkel együtt több lajosmizsei keresztet is felújítottak az elmúlt több mint  egy évtizedben. Köszönjük mindannyiuknak a szíves fogadtatást, a kedvességet és a sok érdekes történetet.
Ugyanők nyitották ki nekünk a túra végén a felsőlajosi templomot is, amit még nem sokan láttak közülünk. Addig azonban sietnünk kellett, mert majdnem fél óra tőlük beérni a falu központjába, ráadásul még a Halmi-keresztet is szemügyre kellett vennünk. Ráadásul, el kellett érnünk a 11.40-es lajosmizsei buszt, mert sietnünk kellett haza a délutáni elfoglaltságok miatt.
Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy ugyan 11.15-re elértük a templomot, ki is volt nyitva, de időnk csak 15 perc volt "megnézni". Ennyi idő alatt csak átfutottunk rajta.

Így nem igazán volt lehetőségünk alaposabban megtekinteni az oltárt, amit Mizsey György néhai alsólajosi földbirtokos készíttetett, kb. az 1930-1940-es évek fordulóján, mert kúriája mellé kápolnát akart építtetni, amit a régiek szerint a háború akadályozott meg. Az oltár sokáig szolgált a Hármashatári iskolában, majd a lajosmizsei templomba került. Onnan a felsőlajosi szentegyház építése után került mai helyére.
De nagyon szépek még a beltérben a falon látható stációk, a Szent Antal és Szűz Mária szobrok is.
A mai túrát megint több embernek is meg kell köszönnünk: elsősorban azoknak az elszánt túratársaknak, akik ilyen, kicsit rohamtempóban, szinte időre lebonyolított túránkon is résztvettek. Ugyancsak köszönjük Szigetvári Antalék és Kollár Lászlóék vendéglátását, segítségét.
Végül annyit, hogy egy túra még hátravan az idei sorozatból, mégpedig Alsólajoson. A táv nem lesz éppen a legrövidebb - az ma volt -, kb. 24 km, de rengeteg élmény, látnivaló, történet vár azokra, akik el tudnak/akarnak jönni április 27-én a IV. Lajosmizsei Keresztút zárótúrájára.
Mindenkit szeretettel várunk oda is.
És még a zárás zárása: továbbre is minden hétvégén várjuk az elszánt, Szülőföldjükre, Hazájukra kíváncsi, gyaloglástól sem megijedő érdeklődőket, gyerekeket, családokat, fiatalokat, idősebbeket. Nem fog senki csalódni, aki velünk tart.
Megbánni csak azt lehet, ha nem túrázol velünk, ha nemet mondasz a természetjárás rendszeres gyakorlására...
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Bakró Emese (Tiszakécske), Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Bóta Csaba (Lajosmizse), Csóka Annamária (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse) és Sikárné Jolika (Lajosmizse).
 

 

Szent Vendel-szobor K. Kovács Mihályné keresztje Református templom Áldás, békesség Nagy Lászlóné keresztje Feirata
"Vasút utcai kereszt" Cseh-sarok tanyája "Gattyán"-kereszt Zelenka Jánosné keresztje Régi istálló a Közösben Lakók
Homokút Sárközi-kereszt A kereszt felirata Vers Aranyribiszke Kapubejáró
Nagy Tibor-kereszt Ezek volnánk mi... Vagy valami Közösi Mária-szobor Fekete-kereszt Az állíttatókról
Árva tulipán a homokban Nagyon szép út Székelykapu Jézus a bejárat fölött A volt Közösi iskola Kis tanya
Almávirág Pest felé Páldeák-kereszt "Ásító Jézus" Az állíttatók Némi pihenés
Nádtetős Szigetvári-Kollár-kereszt Aadatok Vendégségben Terülj asztalkám Atyafi tanya Jézus-szobra
Agávé Halmi-kereszt Falumúzeum Csordás László-emléktábla Felsőlajosi templom Szent Antal és Mária
A szentély A Mizsey-oltár Mária és a halott Jézus Magyar zászló a sarokban Búcsú Felsőlajostól Emlék

 

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz