FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(594.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 3. - BERÉNYBENE


Időpont: 2019. március 23. szombat
Útvonal: Benke-kereszt - Baracsi úti iskola - Vizesdűlő - Berénybenei iskola - Bodor-kereszt - Buckó - Klábertelep - Lajosmizse
Táv: 27 km


Harmadik túrájához érkezett a IV. Lajosmizsei Keresztút 2019-es sorozata. Ma nagyrészt Berénybenében jártunk-keltünk. Ez a terület a középkori Bene falu azon, nagyobb része, amely az 1700-as években nem Jászladányhoz került, mint a mai Ladánybene, hanem Jászberényhez, és így később nem Ladánybene, hanem Lajosmizse részévé vált. Nem kis területről van szó, hiszen ha nem vágják szét a középkori pusztát és az egész Jászladány fennhatósága alá kerül, akkor ma Ladánybene egészen Kerekegyházáig is leérne, sőt: a régi Tanya csárda környéki Alsóbene rész neve mutatja, hogy egészen az "Y" nevezetű autópálya-csomópontig tartana.
Szóval, lajosmizsei talákozó után, a benei busszal átmentünk a két település határán, de lajosi oldalon álló Benke-keresztig. Onnan indult mai, egyáltalán nem könnyű és nem is rövid vándorlásunk. Ez a szakasz egy kevéssé ismert határrész érdekességeit, látnivalóit fúzte fel úgy, hogy közben persze a feszületeket is érintetük. És az is természetes, hogy nem azt kaptuk a naptól, amit terveztünk, hanem sokkal többet...

A Benke-kereszttől az Árva fatelep felé indultunk, de nem az üzem megtekintése kedvéért, hanem mert arra várt minket a következő kereszt. Szép tanyák között haladtunk, a Nap már ersően sütött, a madarak csicseregtek, a bokrok és fák zöldültek, itt-ott ibolyák és egyéb apróságok nyíladoztak a fűben. Igazi, velős tavasz. Erre vártunk mindannyian.
A fatelepet csak messziről vettük szemügyre, de mellette egy szép, parkosított udvarban, kis dombon nagyon szép fenyőféléket láttunk, gyönyörűen rendben tartott, nyírt zöld gyeppel. Teljesen olyan a hely, mint egy arborétum részlete lenne.
A dűlő közepe felé áll a Szabó János és családja által állított kereszt. Jani bácsi 4 fia közül az egyik, Robi tragikus balesetben 22 éves korában meghalt. A tanya bejárójánál a család, emlékére feszületet állított. Amikor odaértünk, épp arra járt az idős apa is, aki nagyon közvetlenül és meghatóan, könnyeivel küzdeve mesélte el a tragikus történéseket. Mi csak álltunk és hallgattunk. Aztán már másról is beszélgettünk, hogy ne  ilyen szomorkásan érjen véget a talákozás. Majd fél óra elteltével elköszöntünk és folytattuk az utat.

A dűlő vége előtt balra, messziről egy hatalmas tölgyfára lettünk figyelmesek. Igazából korábban már autóból kiszúrtam, mert elég közel áll a benei aszfalthoz, így most egy hirtelen ötlettől vezérelve, átvágtunk a homokföldön, majd egy kis erdőfoltban megtaláltuk a közelről sem kis fának bizonyuló kocsányos tölgyet. Nem volt nálunk centi, de kb. 4 méteresre becsültük a kerületét, ami azt jelenti, 250-300 éves fa lehet. Nem szerepel a helyi védett fák listáján, a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen. A jelenlévő fiatalok a "Pókhálós hatalmas" nevet adták neki, mivel még nem volt neki ilyesmi, és a távolabbi Mizsei Óriás kistestvérévé fogadtuk.
A fától nem messze egy érdekes ház látszik, ugyancsak a betonútról, mi most az erdő felől közelítettük meg. Régi erdészháznak látszik, de a tulajdonostól megtudtuk, hogy az egykori "600 holdas" Szabó-major (Szabó Ödön-féle uradalom) központi épületéáről van szó, ezért nincs hagyományos tanya kinézete. Az épület nem éppen fénykorát idézi, de nagyon szép részletei vannak mégis, pl. a tornác oszlopai, a pince. És nem utolsó sorban az öreg fák: fenyők, platán, tölgyek, nyár, vadgesztenye. Az itt lakó úr mesélte, hogy amikor 30 éve ide költözött, még több fa is megvolt a régi udvar díszei közül, csak kiszáradtak, egyebek, és kivágták őket.
A major mellett, kb. 150 méter volt már csak a kecskeméti és a kerekegyházi út (helyi nevén a "baracsi út") elágazása, ahol következő keresztünket találtuk meg. Az 1970-ben, Mészáros Lászlóné Versegi Teréz által állított emlékre, az akkori pélbános javaslatára az évszámon kívül nem írtak semmit, hogy ne legyen belőle a régi rendszerben baj. Az igazság az, hogy akkor is állítottak kereszteket és nem lett belőlük baj, de ez van.
A kereszttel átellenben, a sarkon az egykori Baracsi úti iskola épülete. Korábbi keresztútjainkon még Halasi Misi bácsi, egykori tanító élt itt feleségével, Magdi nénivel. Ma már nem...
Az új tulajdonost ismertük, így bekéredzkedtünk. Gábor szívesen fogadott minket, megmutatta a társaságnak az épületet, udvart, és még egy kis erősítő folyadékkal is megkínált minket.

Az iskolánál már másfél órás késést szedtünk össze az eredetileg tervezett időhöz képest, de annyi volt a látnivaló, érdekes hely és kedves ember, akik fogadtak minket, meséltek, egyszerűen nem lehetett kapkodni. Minden esetre belehúztunk egy kicsit, mert már fél tizenegy volt, és még alig mentünk többet, mint 3 km...
A ménteleki úttal párhuzamosan haladtunk a homokban, szebb és elhagyottabb tanyák között, míg nagy sokára elértük a Juhász-Pintér-dűlőt, és jobbra kanyarodva rá is fordultunk. Innen már nem volt messze déli ebédszünetünk és pihenőnk helye, az azonos nevű kereszt. Lajosmizse legszebb ilyen jellegű értéke, a család által 1937-ben állíttatott kőkereszt, Mária-szoborral és két angyalkával.
Az ebédszünet után a család legalább 150 éves, és azóta az ő tulajdonukban(!) lévő tanyájuk MELLETT mentünk volna el, ha Anikóék nem invitálnak bennünket BE, egy kis pihenőre. Öt percen belül a második majdnem fél óra... Így megy ez a keresztutakon. Dél múlt jóval, és még mindig nem jártunk 8 km-nél se...

Viszont: annyira szívélyesen, szinte családtagként fogadtak minket, hogy nem lehetett nemet mondani, és nem is lett volna érdemes. Nem a szíverősítő és a frissítő italok miatt. Az emberi kedvesség miatt, nem utolsó sorban pedig az öreg tanya megtekintését sem érdemes kihagyni. Itt még nemcsak a főépület áll, hanem az ólak, az istálló, a kiskonyha, a góré, pince/verem is. Az egyik ól eresze alatt pedig még a tyúklétra is megvolt. Ehhez hasonlót a mai világban már végképp csak skanzenban lehetne látni...
Fájó szívvel hagytuk abba a nézelődést, beszélgetést, mert egészegyszerűen muszáj volt folytatni a túrát. Nem sok kedvünk volt már, dél is volt, meleg is, ittunk is ezt-azt, a lábaink alig akartak megindulni. Aztán mégis belelendültünk.
Következő megállónk a pusztulófélben lévé régi Berénybenei iskola volt. Siralmas látvány. Röviden ennyi, mert megint nem akarok belekezdeni a település értékkezelési kultúrájának hiányába. Akik tehetnének valamit tucatnyi hasonló érték megmentése érdekében, mert politikai vagy gazdagsági potenciállal rendelkeznek, fülük botját se mozdítják. Így ezen épületek sorsa végül meg is pecsételődik, függetlenül a koruktól vagy attól, melyik határrészben "állnak".

Az iskola maradékától a Szórád tanya következett, amelyet a helyi hagyomány Berénybene legrégebbi épületének ismer. Ennek bejárójában 150-170 éves eperfákból egész sor áll. Az idős matuzsálemek egyikét-másikát már abronccsal tartják egyben, mert széthasadnának, de zömükben még élnek. Védelemet érdemelnének, de főleg azt, hogy tudjanak róla az emberek, hogy büszke legyen rájuk a település (ha-ha-ha...).
A dűlő következő elágasában már bőven közelebb voltunk Kerekegyházához, mint Lajosmizséhez. Itt áll a Szórád családhoz ugyancsak köthető kereszt. Ezt nem szakrális okból állították, hanem a régi elvett földek újbóli visszakapása iránti hálából.
A keresztnél elkészítettük csoportképünket, amin ülő helyzetünk jól mutatja, milyen lendületben voltunk már ekkor...

A sarkon van néhány nem túl öreg, de szép tölgyfa. A mögöttük álló tanya birtokán charolais-marhákat tartanak nagyobb tételben.
Nem sok idő múlva, végre elértük a hetényi határon és oldalon - vagyis nem Lajosmizsén! - álló Bodor-keresztet. Téves hagyomány, hogy utóbbi falu keresztjeihez sorolják. Elérését azért vártuk különösen, mert innen már elindult az utunk egyenesen visszafelé, Lajosmizsére, vagyis elkezdett fogyni a táv. Mert bármilyen furcsa, itt, délután kettőkor még csak a teljes, 26-km-es táv felénél is alig jártunk. Vagyis: az idő nagy részét elhasználtuk már, de még a fele táv megmaradt. Így erősen valószínűsíthető volt, hogy az eredetielg tevezetett 16.00 körüli beérkezést két órával fogjuk megtolni.

Az egész túra legkevésbé látványos, mondhatni kifejezetten egyhangú szakasza volt innen, semmi látnivaló nélkül, kopasz akácosok között a homokban gyaloglni a Buckóig, majdnem 6 kilométert. Erre csak másfél órára volt szükségünk, kicsit meg is lendültünk, túl akartunk lenni ezen a részen, mert tudtuk, vár még ránk látnivaló is, kilométer is bőven.
A Buckóban aztán már kicsit jobban telt az idő. A sok szegényes kis hobbikunyhó, gazos telek és sok szemét éppen nem volt annyira romantikus közeg, de ez is a település egyik arca. Viszont köztük két szép látnivaló is akad: a Máriácska szobor és az Apró Ágoston-féle kereszt. Mindekttőt meg is néztük, de mozgásunk erőltetetté és gépiessé vált. Az egésznapos  meleg, napsütés és az itt már mutatkozó vízhiány kifacsarta belőlünk a tartalékokat is.
Pedig még várt ránk Klábertelep, pontosabban mi vártunk arra, hogy megnézzük. Ismerősünkkel meg volt beszélve, hogy kinyitják nekünk a kastélyt, mármint ami megmaradt belőle.

A telep történetét most nem írom le, elég annyi, hogy fénykorában, az 1900-as évek első negyedében az egész Kárpát-medence legmodernebb borászata és szőlőtelepe működött itt, gépesített, föld alatt kiépített mustelvezető csőhálózattal, hatalmas pincékkel, tartályokkal, szeszfőzdével. A kastély parkosítva volt, és a környező, ma már kicsit szegényes házakat egykor a tulajdonos saját embereinek és családjaiknak építtette. A szőlők között minden hektárban csillesorok, melyek a trágyázást illetve a szüretelést gépesítették. Olyan tökélyre fejlesztette a Kláber család a dolgot, hgy a századelőn Franciaországban, az itteni homoki kadarkával francia, portugál borokat vertek meg borversenyeken. Ezt a fantasztikus csodát verték, lopták, bontották szét. Senki sem hinné, de nagyrészt nem a kommunizmusban, 1990 előtt, hanem az utána következő gazdátlan és ellenőrizetelen szabadrablásban. Mintegy kegyelemdöfésként, a kastélyt néhány éve külföldi tulajdonosa engedély nélkül átalakította, emeletet húzott rá, ami nemcsak csúnya, de életveszélyes is. Mindezt úgy, hogy az épületen semmiféle műemléki védelem nem volt. Nem egyedi, de tipikusan magyar történet az elmúlt évtizedekből.
A kastélynál már kezdett  ereszkedni a Nap, kicsit hűvösebb lett, és a pihenőnek köszönhetően, új erőre kaptunk. Nem is volt már gond a sínek mentén begyalogolni a kispiachoz, onnan egy perc volt csak a temető, ahol a mai nap utolsó két keresztje várt ránk. Mivel egyik sem az eredeti, hanem felújítás helyett egyszerűen lecserélték őket, így nem is nagyon érdemes a múltjukról beszélni.
A temetőtől, a Szent Lajos utcán a katolikus templomhoz gyalogoltunk, ezzel fejeztük be a mai végtelenül hosszú, de ugyanennyire szép napot.
Mindenkinek köszönjük a részvételt és gratulálunk a teljesítményetekhez!
Mert ezen a túrán is rengeteg érdekességet rakott elénk a Teremtő, azonban mindez mit sem ért volna, ha nem olyan emberekkel gyalogolunk, akik ezeket képesek is észrevenni, képesek örülni a szépnek. Márpedig, ma mindenki ilyen ember volt. És az igazi teljesítmény ez, nem pedig a 27 kilométer legyaloglása. Arra bárki képes lett volna...
Köszönjük a mai napot fent és lent!

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Besenyi János (Lajosmizse), Bóta Csaba (Lajosmizse), Kerekes Dorina (Cegléd), Makai Péter (Lajosmizse), Nagy Erzsébet (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse), Szőcs Krisztina (Ladánybene), Szrapkó Hajnalka (Lajosmizse), Tóth Imre (Kecskemét), Tóth Róbert (Lajosmizse), Varga Lahal (Lajosmizse) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).
 

 

Benke-kereszt a benei határon Adatok Fény-árnyék egy tanyaudvaron Arborétum-jelleg Odébb egy kerítés Ibolya
Szabó-kereszt Szabó Róbert emlékére Hallgatjuk a történteket "Pókhálós hatalmas" Gombasor Régi Szabó-major udvarán
EReszalja A tornác A pince Na azé!... Mészáros Lászlóné keresztje Baracsi úti iskolában
Bemegyünk A régi tanteremben Ablak Egészségünkre! A melléképület Keresztesek nyomai
Homoki pimpó Elhagyott tanya Juhász-Pintér-kereszt Dicsértesék! Az öreg Juhász-Pintér tanya Istálló
Tyúklétra Anikóék szívesen láttak minket Újabb egészségünkre! Asztali kereszt Régi lámpa egy szobában Verem/pince
Az egykori Berénybenei iskola Siralmas látvány... Ablakok 150-170 éves eperfasor Szórád-kereszt Adatok
Csoportkép Vannak más marhák is Szilvavirágzás Bodor-kereszt Csipkerózsika ébredése Régi határkő a ménteleki határon
Alig van már erőnk Nyár(ak) vége Buckói iskola Buckói Máriácska A felirata Apró Ágoston-kereszt
Klábertelep szélén Kicsit szép... A Kláber-kastély A terasz A lépcsőn pihenünk Síneken
Pető Lőrinc-ház A temető egyik keresztje Geréby-kripta A másik kereszt Díjátadás Az emléklap

 

 

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz