FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(590.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 1. - ALSÓMIZSE


Időpont: 2019. március 2. szombat
Útvonal: Ceglédi út Jámbor tanya buszmegálló - Kulapitye - Geréby-kúria - Lajosmizse
Táv: 21 km


Az idei Keresztút-sorozat második túranapján, amely egy elhalasztott időpontban került megrendezésre, soha nem látott tömeg jelezte részvételét, és úgy lettünk huszonegyen, kiegészítve egy kutyával, hogy néhányan még nem is értek rá eljönni, akik szerettek volna.
Örvendetes volt látni, hogy végre a helyi lakosok is megmozdultak, mert az eddigi évek-alkalmak során a többség nem is idevalósi ember volt. Ma is voltak persze vidékiek.
Sokszor gondolkoztam azon, mennyire lehet érdekes Lajosmizse és határa, látnivalói, történetei egy "idegennek", úgy tapasztaltuk eddig, hogy bizony lehet. Ugyanez helyieknek: mennyire érdekelheti az embereket az a hely, ahol élnek. Ma érdekelte őket, zömmel olyanok jöttek, akiknek valamilyen kötődése volt a felkeresett alsómizsei és alsólajosi területekhez, illetve nem volt, és éppen ezért szerették volna megismerni.
Nem a Túrakör mellett szólva mondom, hogy az volna a jó, ha egyre több embert érdekelne a lakóhelye is, ahol ősei éltek és haltak, mert lassan minden régi tudást, sorstörténetet elfelejtünk, ami minket őseinkhez kapcsolt. Pontosabban, a mai világban már át sem adódnak ezek a tudások, sajnos.
Lajosmizse olyan település, amely az elmúlt évtizedek nemtörődöm és gondatlan helyi értékkezelése mellett is, még mindig nagyon sok értékes emlékkel rendelkezik, vagyis még most sem volna túl késő elindulnia a településnek azon az úton, amely ugyan már nem a lenini - az könnyebb volt, úgy látszik -, hanem a "régiek", az elődök útja, ami kétség kívül, melósabb lenne. Ha csak fele annyira tudnánk értékelni a régi emlékeket, értékeket, mint ők tudták!...
Mi másfél évtizede mindenhol,mindenkinek azt hirdetjük, hogy vétkes mulasztás a határban található rengeteg emléket veszni hagyni, menteni kellene, de nem sok minden történt. Inkább semmi. De egyszer minden rossz sorozat véget ér, hátha itt is felébrednek csipkerózsika-álmukból azok, akinek szólamszinten túl is fontos a hely, ahol élnek.


A túra a katolikus templom előtti találkozóval indult. Ide már 19 fő és egy kutya jött össze, majd a ceglédi busszal a Jámbor tanya nevű buszmegállóig mentünk. Itt csatlakozott még két fő, majd innen is indult a majdnem egésznapos vándorlás.
Először az ifjabb Szabó János és családja által állított keresztet néztük meg a Ricsováry-dűlő elején, majd a ceglédi úton folytattuk, mivel a keresztek ide eső darabjai csak így közelíthetők meg.
Néhány száz méter múlva, jobbra letértünk a 2012-ben újra felállított Drabant-kereszthez, majd az aszfaltra visszatérve, az Öreg keresztig baktattunk.
De közben még letértünk az egykori Mizsei vagy Pelyvatói iskola épületéhez. Az ott lakó család készségesen fogadott. Mindenkinek nagy élmény volt pl. az iskoában egykor működő régi moziterem felfedezése, régi diák nézegetése, az ablak fénye felé fordulva még le is fotóztam belőlük néhányat. Itt is pusztuló kincseket találtunk, és maga az épület is az. Sajnos...
Innen nemsokára elértük a következő szakrális emléket,  az Öreg keresztet. Ez a település legrégebbi keresztje, 1785-ből származó, Jászberény városa általá állíttatott, homokkő feszület. Az újkori betelepülés, a jász ősök gyakorlatilag legrégebbi megmaradt építészeti emléke. Az állapota mutatja, mennyire fontos ez a tény a helyi közösségnek: eszmei értékéhez képest lehangoló állapotban van, Jézus és a kereszt is. Jó lenne, ha végre valaki venné a fáradságot és megváltoztatná ezt a méltatlan állapotot, a keresztet szakszerűen! felújítanák és díszhelyre tennék, valahol a település központjában, mondjuk (ezt mondjuk 2010 óta...).
A ceglédi útról a balra leágazó kis aszfaltcsíkra tértünk, hiszen ennek végefelé várt minket a Gáspár család keresztje, amelyről nem tudunk sokat, ám így is lelkesen mentünk felé, álltunk meg előtte és fényképeztünk.

A betont végre jó időre elhagyva, a Csikó-dűlő volt a következő állomásunk, az ottani Kocsis-Hábencius kereszt. A régi, 1933-as fakeresztre ráfért már egy felújítás, és ez meg is történt. A famunkát szépen konzerválták, festették, a feliratot kiemelték, sajnos a kopott pléhkrisztus helyett festett új Jézuska nem hasonlít az eredetire; ha ilyen igényesen és nyilván költséget sem kímélve megcsinálták a farészét, a betongyámot, a kerítést, stb. lehetett volna erre jobban figyelni. Mégis azt mondom, ez egy szerencsés felújítás, és végre annyi lecserélés után, egy igazi keresztmentés. Az eredeti, családhoz érzelmileg és anyagában is kötődő kereszt maradt a dűlőben, és rendezte a Gondvielő a sorsát a következő 86 évre..
A homokútról megint kiértünk a ceglédi aszfaltra, itt a régi világból ugyancsak megmentett és működő tanyasi bolt és a kocsma várt minket, a "Csikó". Tartottunk egy fél órás pihenőt. Mindneki kávézhatott, teázhatott kedvére és ettünk is.
Felfrissülve, a napsütés erősödése mellett, új lendülettel vágtunk neki a hátralévő kilométereknek.
A ceglédi úton az utolsó kereszt várt még minket, néhány száz méterrel arrébb, a Pintér Pál Péter-féle. Pontosabban annak helyén álló, jellegtelen egyenkereszt, melyet kilenc másik társával együtt, kb. 20 éve az önkormányzat állíttatott, megromlott állapotú régi keresztek helyére, tíz ugyanolyan keresztet, ugyanolyan korpussza. A népnyelv, a tájékozódási kényszer továbbra is a régi családok nevén használja ezeket, pedig ezeknek már semmi, de semmi köze nincs az eredeti családokhoz, azok keresztállítási okához, eseményeihez, vagyis gyakorlatilag csak vannak...

Aztán végre a Tüzép-dűlőn, a Kulapitye felé ágaztunk le, és hosszú időre magunk mögött hagyhattuk a betonon gyaloglást. Mondjuk, a homok se volt sokkal üdítőbb. Aki gyalogolt már benne huzamosabban, az tudja.
A dűlőn nemsokára egy másik Drabant-kereszt várt minket, majd rögtön vele szemben álló tanya udvarán, egyeddig általunk nem látott piros-fehér-zöld kettőskeresztre lettünk figyelmesek. Ez új darabja lesz a Keresztútnak, és ezzel már 67 van Lajosmizsén. Így van ez, ha az ember járja a tanyavilágot, kincseket talál...
A dűlő Dörnei-felőli végén még két érdekesség adódott: az egyik a régi Kulapityei iskola felújított épülete (ma vadászház), mellette pedig az egykori Bujdosó-kereszt ugyancsak felújított verziója.
Az egyre melegedő időben a társaság már egy déli pihenőért, ebédszünetért sóvárgott, így visszafordulva a Geréby-erdő szélén, egy füves részen leheveredtünk. Ránk is fért egy kis szusszanás, mert a szemeken látszott a fáradtság.
De nagyon nem bambulhattunk, mert várt még ránk néhány km.

A Geréby-erdőből kiérve, a kúria híres épületét kerestük fel, amely az ezen az ágon kihalt Geréby család, Gyula egykori lakhelye és 600 holdas birtokuk központja volt. A téeszidőkben iroda, istálló, stb.
A rendszerváltás óta gyakorlatilag egyre nevesebb vendégfogadó, szálloda és a konyhája is messze földön híres. Vezetői nagyon értik a dolgukat. Sok az új fejlesztés, sok régi épület megújult, istállók pl., de épült lovarda is. Aki megengedheti magának, hoyg egy három csillagos helyen hosszabb időt is eltöltsén, ennél jobbat nem nagyon fog találni az országban.
A kúria udvarán áll egy kis kápolna. Eredetileg mázsaház volt, de a kúria tulajdonosai kápolnának rendzték be (lásd a képet), azonban a felszenteltetése nem történt meg. Az okokat itt és most nem írom le, mert nem illene a Keresztút emelkedettségéhez...
A kúriától már látótávolságban volt a település, a templomtorony, a víztorony is kivehető volt a kissé borultas ég alsó sávjában.
A kisség félreeső és így kevéssé látogatott Geréby-kereszt volt még hátra a határban. Nem is haboztunk a felkeresésével. A keresztet feltehetően Vágó Margit, Geréby Gyula özvegy állíthatta az 1920-30-as éekben, a korán elhunyt férje emlékére.
Sajnos mai feliratából semmi nem derül ki, de találtunk egy kis kőtöredéket, melyen 3 betű Vág
Ó MArgitra utal (ugyancsak ld. a képet).
A kereszttől gyorsan elértük a felüljárót, aztán az autópálya fölött átkelve, begyalogoltunk Lajosmizsére, a templom elé, ahol reggel találkoztunk.
A sportcsarnok oldalában még várt a mai nap utolsó szakrális emléke, a Kisjuhász Gábor által állíttatott darab, melyen se név, se évszám nincs, mindössze egy nagyon szép vers.
Ezzel a felirattal búcsúzunk a mai Keresztúttól.
Minden betegnek, elesettnek, szükséget vagy fájdalmat elszenvedőnek sok erőt kívánunk!
Folytatás 3 hét múlva, a BERÉNYBENEI KERESZTÚTON.
Tartsatok velünk akor is!

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Bakró Emese (Tiszakécske), Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Besenyi János (Lajosmizse), Bóta Csaba (Lajosmizse), Bujdosó Gábor (Lajosmizse), Bujdosóné Tóth Csilla (Lajosmizse),  Csóka Annamária (Kecskemét), Daisy kutya (Lajosmizse), Deák Ibolya (Méntelek), Földes Csilla (Kecskemét), Golovics Mónika (Kecskemét), Herendi Hanna (Lajosmizse), Juhász Dávid (Kecskemét), Makainé Kispál Anna (Lajosmizse), Molnár Antal (Kerekegyháza), Nagy Irén (Lajosmizse), Popovics Zsuzsanna (Kecskemét), Répás Ákos (Kecskemét), Szrapkó Hajnalka (Lajosmizse), Tassy Lilla (Méntelek) és Tóth Imre (Kecskemét).
 

 

Gyülekező Cceglésdi buszon Szabó-kereszt Drabant-kereszt I. A mIzsei iskola A régi moziterem
Filmeznénk Diákat találunk Az iskola egykor A falu főutcája Ugyanaz Építkezés
A falu észak ivégén Ez már a valóság Az Öreg kereszt Gáspár-kereszt Felirat Csipkézés
Hóvirágzás egy taynaudvaron Alsólajosi rész tanyája Régi házszámok A felújított Kocsis-kereszt És a felirata Csikó-kocsma
Kávészünet "Pintér-kereszt" Újabb tanya Drabant-kereszt II. Tanya, kettős kereszttel Rovásírásos kutyaharap
Tanya őrzője Vad fokhagyma Régi maradék Kulapityei iskola Öreg nyárfák Bujdosó-kereszt
Adattár a kereszt alatt Az első idei tyúktaréj Fehérnyárak Geréby melleti kis tó Faragott farönk Támaszték
A kúria hátulról... ...és előlről A kápolna Mária Haladunk Egy lakoma romjai fölött
Áldozat egy fácántyúk volt A Geréby-kereszt ...ó Ma.... (Vágó Margit) A falu határában Kisjuhász Gábor keresztje Búcsú a mai naptól

 

 

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz