FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(585.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 1. - MIZSE


Időpont: 2019. február 2. szombat
Útvonal: Csikó bolt - Pető-dűlő - Pusztatemplom - Mizsei Óriás - Szarkás - Táborfalva
Táv: 21 km


Öt év kihagyás után, idén megint megrendezzük a Lajosmizsei Keresztutat, vagyis az országban egyedülállóan sok útmenti kereszt csoportos, vezetett végigjárását. A túrasorozat 5 túranapból áll, és összesen csaknem 120 km hosszú. Nem vallási zarándoktúrákról van szó, de bárki bármit át- és megélhet, amit szeretne. A túrák helytörténeti szempontból lettek kitalálva, mégpedig, hogy Lajosmizse határrészeit végigjárva, gyalogosan, a lehető legalaposabban megismerjük és másokkal megismertessük a település néhány száz évének eseményeit, érdekességeit; szó van a dűlőkről, családokról, tanyákról, és természetesen a nyomokban még meg-megmutatkozó természeti értékeket is megcsodáljuk.
Az első szakasza a sorozatnak, hagyományosan, a MIZSE. A leggazdagabb hagyománnyal és történelemmel bíró rész ez, a keresztek száma se kevés: 13 és ráadásnak a Jézus-fa, ami szintén több, mint a véletlen műve...
Az érdeklődők több településről jöttek, ez is a szokásos, a helyieket olyan mértékben nem érdekli a település története, ahogy azt felszínes szemlélő gondolná, de persze most is jöttek néhányan Lajosmizséről. Azonban az a tömeges áradat, ami indokolt lehete, ennyi érték és kincs láttán, az ezek megismerésének vágya ma is elmaradt. Ez nem a mi szégyenünk...
A szakasz legésszerűbb teljesítési módja, ha az ember a ceglédi busszal kimegy a Csikó boltig, onnan pedig, előre részletezett útvonalon, a Mizse és Szarkás fontosabb helyszíneit felkeresve, átgyalogol Táborfalvára. Az utolsó két kereszt már annyira közel van ehhez a faluhoz, hogy egyszerűbb oda begyalogolni a végén és busszal visszatérni a reggeli találkozópontra, mint visszajönni gyalog Lajosmizsére.

A túrára 10 fő érkezett a katolikus templom elé, néhányan végül nem jöttek el, és még 2 főt vártunk a Pap-bolthoz is (ők később csatlakoztak is hozzánk).
A ceglédi busszal 9 előtt nem sokkal értünk ki a starthelyre, majd azonnal neki is indultunk a keresztútnak.
Első állomásunk a Péli-kereszt, ami egy Trianon-kereszt, állíttatója Péli Szilveszter. A felirata és a Nagymagyarország rajza erőteljesen utal az állítás apropójára.
A kereszttől a Pető-dűlőre kanyarodtunk vissza, ahol több szép régi tanyát is láttunk, de itt is várt ránk két feszület; előbb a Sebestyén-, majd az egykori Petődűlői iskolánál a Misovics-kereszt felújított állapotban.
A homokúton több jólszervezett gazdaság volt látható, sehol egy darab műveletlen föld...
Kiérve az aszfaltra, az egykori Pap-bolt régi épületét néztük meg, majd rögtön ezután a 2010-ben állított, azóta azonban a sorsára hagyott, gondozatlan környezetű, rovásírásos kettőskereszt uralja, hatalmas gerendáival, a kereszteződést.
A boltban frissítettünk, majd a Pusztatemplom felé vettük az irányt. Itt megint útba esett három kereszt, majd a középkori rommaradéknál meséltem a hallgatóságnak Mizse régi és újabb történelméről.
A Vackor-fa érintésével innen a Mizsei Óriáshoz és a Jézus-fához gyalogoltunk. Elhaladtunk egy rakás charolais-marha mellett; nem kis állatok.

A Sáfrán-föld idős tölgyei annak köszönhetik meglétüket, hogy a két háború között, amikor a tulajdonos Sáfrán Pali bácsinak komoly összeget ajánlottak idegenek az óriások kivágásáért, a parasztember azt válaszolta, neki van pénze, ezeket a fákat pedig meg kell védeni az utókor számára, így szó se lehet semmilyen kivágásról. Így csodálhatjuk meg ma egymás mellett a Mizsei Óriást és a Jézus-fát. Utóbbi alatt állva, és erősen keresve a töviskoronás Krisztust, a semmiből elkezdett cseperegni az eső. Néhány perccel azután pedig, ahogy kijöttünk a fa alól, elállt, és egész nap nem is esett...
Mindkét tölgyfa bőven 500 cm feletti kerületű, becsült koruk 400 év.
A fáktól a Szarkás eldugott részére, a Majercsik-kereszt felé folytattuk a vándorlást. Ez a rész már nagyon közel van Táborfalvához, a Vacsi-erdőhöz is, és nagyon messze, kb. 13 km-re Lajosmizse központjától.
A néhai festőművész, Majercsik Sanyi bácsi egykori tanyája előtt áll a saját maga faragott kis kereszt, tövében Ő és Apja hamvai kerültek elhelyezésre, vagyis ez a kereszt tulajdonképpen a sírjuk keresztje is lett...
A Szarkás másik nevezetes objektuma a régi iskola még álló, bár kissé kopottas épülete; itt pedig az ugyancsak néhány éve elhunyt Tóth Rozália festőművésznő lakott. Ma már új tulajdonosa van az épületnek.

Az iskolánál elbúcsúztunk Lauráéktól, majd a Besenyi-kereszt és a Vágó-dűlő felé vettük az irányt. Az enyhe időnek köszönhetően, majdnem 13 fok volt, erősen tavaszias, alngyos szél fújt, szinte egy póló is elég lett volna. Az út mellett már rügyeztek a bokrok, nőtttek a gombák, pedig néhány napja még mindent hó és jég borított. Nagyon erős a természet életösztöne. Bár az embereké lenne csak fele ennyire erős vele kapcsolatban...
A keresztnél rövid ebédszünetet tartottunk, majd az autópálya melletti betonúton a szarkási felüljáróhoz mentünk. Ez a szakasz nem volt túl romantikus, de most ez adódott. A felüljárón megint ettünk, ittunk; érezhetően fáradt a társaság, nem is mindenki egészségesen jött a túrára, a heti influenza-járványból többen is kivettük a részünket, így azt a gyors döntést hoztam, figyelve a karikásodó szemkörnyékeket, hogy ezúttal a Szobrosi-iskolához és a mellette álló Nagy Mihály-kereszthez ejtjük a 3 km-es kitérőt, és egyből Táborfalva felé kanyarodunk. Így is lett.
A régi Rubos-dűlőn még elég sok kis tanya áll, köztük az egyik előtt az azonos nevű, 1929-ből, eredeti állapotában fennmaradt fakereszt. Innen néhány perc volt Lajosmizse egyetlen, lakóház/nyaralóként használt műemléktanyája, ennek udvarára is betértünk.
A határúton még várt ránk az utolsó, Nagy András-féle, 2011-ben állított kereszt és Mária-szobor. Innen utolsó erőinket összepontosítva, begyalogoltunk Táborfalvára.  A kocsmában még egy pohár sört is ittunk, a szomszédos főzdében készítik, majd kigyalogoltunk az 5-ös útra, és fél öt után nem sokkal visszabuszoztunk Lajosmizsére.
A túra távja valamivel 21 km fölöttre sikerült, a rövidítésnek köszönhetően, de az élmények, a látnivalók és a jó hangulat minden fáradtságot feledtetett. Mert csak a szép a lényeg, az izomláz, szuszogás lényegtelen.
Aki eljött, nem bánta meg. Bánni csak az bánhatja, aki otthon maradt...
Két hét múlva folytatjuk a Keresztutat, akkor ALSÓMIZSÉBEN.
Ha kedvet kaptál a helyismereti túrasorozathoz, tarts velünk akkor (is).

 
 
 

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balró Emese (Tiszakécske), Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Besenyi János (Lajosmizse), Csóka Annamária (Kecskemét), Golovics Mónika + 1 fő(Kecskemét), Kovács Gábor (Dabas), Makai Péter (Lajosmizse), Sebők Márta (Lajosmizse), Szabóné Halmavánszki Piroska (Hetényegyháza) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).

 

 

Csikó bolt és kocsma Péli-kereszt "Míg föl nem támad ő..." Petődűlői tanya Sebestyén... ...-kereszt
Taplók egy nyárfán Petődűlői iskola Dübörög a gazdaság A régi Pap-bolt Rovásírásos kettős kereszt Egy kupicával nem árt...
Pusztatemplom előtt A templom maradéka Almási-kereszt Charolais-marhák Bartal-kereszt Adatok
A 100 éves Vackor-fa A Jézus-fa A Mizsei Óriás Koronaakác Majercsik-kereszt Apa és fia sírja
A Szarkási iskola Állagmegóvás Tanyaudvar Téli fülőke Itt is jártunk Vesszőkerítés
Keresztmetszet Besenyi-kereszt... ...és állíttatói Akinek semmije sincs... Felüljárón Rubos-kereszt
Műemlék tanya Nagy András-kereszt "Alapítólevél" 2011-ből Célbaértünk Falvai házdísz Emléklap a maiaknak
 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz