FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(593.) PETŐFI-EMLÉKTÚRA A POMÁZI KŐ-HEGYEN


Időpont: 2019. március 15. péntek
Útvonal: Lajosforrás - János-forrás - Petõfi-pihenõ - Kõ-hegyi menedékház - Vasas-szakadék - Lajosforrás
Táv: 8 km


A mai kettõs ünnepnapon a Pomáz és Szentendre fölötti Kõ-hegyet céloztuk meg túránk helyszínéül.
Egyrészt a szabadságharc és Petõfi emléke elõtt tisztelegtünmk azzal, hogy a hegyen található Petõfi-pihenõt, mint jelentõs emlékhelyet felkerestük és megkoszorúztuk, másrészt kicsit magunkat is ünnepeltük, mivel éppen 12 esztendeje, elõször március 15-én,  vettünk fel túracipõt és fogtunk neki a rendszeres, szervezett, csoportos természetjárás gyakorlásának.
A túra reggelén még szemerkélt, de lassan, ahogy közeledtünk a tetthely felé, egyre tisztult, mikor pedig megérkeztünk a Lajosforráshoz, már sütött a Nap. A parkolóba 7 autóval 28 ember érkezett emléktúránkra. Nem kis szám, különösen ha figyelebe vesszük, mindegyikük végigdolgozta ezt a hetet is, iskolában, óvodában teljesített, és fáradtan, de leleksen ezt a pénteki napot mégsem a henyélésnek szentelte, hanem kicsit sanyargatva is magát, kicsit kalandokat és élményeket keresve, csatlakozott hozzánk. Ezt voltaképpen bárki megtehetné, mármint, hogy nem nyavalyog, nem kifogásokat keres, nem hiszi azt, hogy csak neki nehéz az élet, hanem elszánja magát és túrázni kezd. Mégis, csak körülbelül követõink, szimpatizánsaink 1-2 százaléka tart alkalmanként - a sok virtuális csavargás után - a természeben is velünk. De ez az õ bajuk. Megbánni nem szokta, aki eljön, legfeljebb az bánhatja, aki nem mozdul.
Szóval, a Lajosforrásnál gyors köszönés, némi ismerkedés, aztán elindultunk lefelé a KÉK KERESZT  jelzésen a János-forrás irányába. Nem a legszebb szakasz a Pilisben, de az erdõ az erdõ, nem rossz benne sétálni (azt azért hozzáteszem, hogy nem olyan szép és változatos egy ilyen hegyi erdõs rész, mint a Kiskunságban, de nem is csúnya).
Éjszaka elég intenzíven esett, így az utak ezen a részen gyakorlatilag járhatatlanok voltak, kénytelenek voltunk hát a fák között, a cserjék alatt araszolni, hogy ne kelljen annyit csúszkálni. Ez leginkább menetidõnkön látszott, alig mentünk 2-es átlagot. De semmi gond, gyerekekkel voltunk, családok jöttek, nem a rohanás a lényeg, régóta nem. Az a fontos, hogy legyen idõ nézelõdni, beszélgetni, játszani, enni, inni. Ezek egyikét se lehet idõre.
Azért egyszercsak a sáros rész is véget ért, elértük a János-forrás betérõjét, ahol több sombokor is megmutatta helyét a kopasz erdõben, ragyogó, szinte világító virágával. Itt a jelzésünk ZÖLD SÁVRA váltott és maradt vezetõnk a menedékházig.
A forrsánál gyors tízórai szünet, majd elindultunk a nem várt, de szükséges emelkedõnek a Kõ-hegy platójának széléig, ahol a Petõfi-emlékmû áll.
Erõs szuszogással, de mégis könnyen értünk fel. Az obeliszknél sütött a Nap, viszont nagyon erõs szél fújt, így nem volt annyira kellemes az egy helyben tartózkodás. Ennek ellenére megint elkezdtünk enni, inni, egyebek. Aztán a csapat gyors összeszedése után, következett a koszorúzás. A koszorút Annáék csinálták, a Túrakör nevében pedig legfiatalabb túrázóink helyezték el az emléktábla alatt. Elõtte még, kiegészülve arra járó más természetbarátokkal, elénekeltük Petõfi: Távolból címû versének strófáit.
A pihenõtõl néhány perc alatt a Czibulka János menedékházhoz mentünk. Még nem volt dél se. Itt eredetileg is egy egy órás pihenõt, ebédszünetet terveztem, amit csaknem ki is használtunk.
A gyerekek vad fogócskába kezdtek, a felnõttek ebédeltek, néhányan meleg ételt ettünk, amit a házban vásároltunk, aztán kávéztunk is, beszélgettünk, bambultunk. A menedékház elõtti rét tele emberekkel, egyrészt a jó idõ, másrészt az ünnep miatt is.
A turistaháztól fél egy után nem sokkal indultunk, és a tervezett menetrnd szerint, két órát számoltunk a Lajosforrásig tartó visszaútra. Ezúttal a fennsíkon, gyakorlatilag komolyabb szintek és mászásnélkül, a SÁRGA SÁV jelzésen haladtunk.
Az erdõben a reggel még sáros utak, kissé szikkadtak, így könynebben haladtunk. Délután lévén, már itt is jelentõsen megnõtt a szembe jövõ turisták száma (reggel a parkolóban még nem volt senki rajtunk kívül).
A jelzésrõl, egy jelentõsebb elágazásban, a SÁRGA BARLANG jelre tértünk, és azon csak pár száz méter volt a Vasas-szakadék furcsa sziklahasadéka. A többség még nem járt itt és nagyon kíváncsian vizsgálgatták a helyet. Én már sokadszor voltam, mégis érdekes volt. És ez a lényeg! Minden hely érdekes, akárhányszor érdekes, sosem egyforma, mindig más. Nem a helyek változnak, hanem mi. Mi látjuk másnak, veszünk észre egy-egy alkalommal ugyanott új dolgokat is.
A hasadéktól még egy háromnegyed órás utolsó nekiindulás volt szükséges, hogy visszaérjünk a parkolóba. Mire visszaértünk, annyi autó volt fent, hogy alig találtuk a mieinket.
A társaság, hiába csak nyolc kilométert mentünk, alaposan elfáradt. A gyerekek is, de õk még annyira pörögtek a végén, alig lehetett leállítani õket és abba hagyatni velük a "kardozást a törökökkel".
Már csak egy utolsó, záró mozzanat volt hátra, legurultunk a Dömörkapuhoz és ott egy rövid sétával leugrottunk a vízeséshez. Annyira beborult már, közeledett az esõ, hogy a pataknál lent már szinte félhomály volt.
Aztán végül mégse volt más választásunk, fáradtan, de mosolyogva elbúcsúztunk egymástól, és mindenki elindult haza.
Ünnephez méltó, szép napot töltöttünk a Pilisben. Az erdõ és a táj csodás volt, az emberek nyitottak és jókedvûek. Más nem is kell.
Mindenkinek mindent köszönünk.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Jánosné (Kecskemét), Balog Szellõ (Lajosmizse), Császár Ernõ (Kismaros),  Császárné Erdélyi Katalin (Kismaros), Kelemen Csaba (Kecskemét), Ferenczy Ákos (Lajosmizse), Ferenczy József (Lajosmizse), Ferenczy Réka (Lajosmizse), Ferenczy Virág (Lajosmizse), Ferenczyné Bíró Katalin (Lajosmizse), Hasan Florin (Lajosmizse), Hasan Flóra (Lajosmizse), Kelemen Marcell (Kecskemét), Kelemen Olivér (Kecskemét), Kelemenné Barta Ágnes (Kecskemét), Kövér Kinga (Lajosmizse), Makai Mandula (Lajosmizse), Makai Milos (Lajosmizse), Makai Péter (Lajosmizse), Makai Sztella (Lajosmizse), Makainé Kispál Anna (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse),  Sikárné Jolika (Lajosmizse), Varga János (Lajosmizse), Varga Lehel (Lajosmizse) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).
 

 

Lajosforrás, Ságvári turistaház

 

Elõttünk a Kõ-hegy

 

Júdásfül gomba

 

Hátunk mögött a Bölcsõ-hegy

 

Jelzésünk ezen a szakaszon

 

Apa és fia

 

Ákos elágazásban

 

Somvirágzás

 

Közeliben

 

Átkelés egy árkon

 

A János-forrás

 

Emelkedõ a hegyre

 

Itt ezen haladtunk

 

Felértünk!

 

A Petõfi-pihenõ

 

Az emlékoszlop

 

A tábla

 

Nézelõdünk

 

"Napóleon kalapja"

 

Koszorúzás elõtt

 

Eligazítás

 

És a legkisebbek...

 

...elhelyezik koszorúnkat

 

A kõ-hegyi menedékház

 

Akkor bajban vagyunk...

 

Turista-történelem

 

Visszaúton a Lajosforrád felé

 

Vasas-szakadék sziklái

 

És a hasadék maga

 

Bemenjünk?

 

De szép!

 

Ennyi látszik lent a fentbõl

 

Már nyílnak...

 

.. a tüdõfûk

 

Dömörkapu patakja...

 

...és híres vízesése

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz