FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(593.) ÜNNEPI TÚRA A KŐ-HEGYEN


Időpont: 2019. március 15. péntek
Útvonal: Lajosforrás - János-forrás - Petőfi-pihenő - Kő-hegyi menedékház - Vasas-szakadék - Lajosforrás
Táv: 8 km


A mai kettős ünnepnapon a Pomáz és Szentendre fölötti Kő-hegyet céloztuk meg túránk helyszínéül.
Egyrészt a szabadságharc és Petőfi emléke előtt tisztelegtünmk azzal, hogy a hegyen található Petőfi-pihenőt, mint jelentős emlékhelyet felkerestük és megkoszorúztuk, másrészt kicsit magunkat is ünnepeltük, mivel éppen 12 esztendeje, először március 15-én,  vettünk fel túracipőt és fogtunk neki a rendszeres, szervezett, csoportos természetjárás gyakorlásának.
A túra reggelén még szemerkélt, de lassan, ahogy közeledtünk a tetthely felé, egyre tisztult, mikor pedig megérkeztünk a Lajosforráshoz, már sütött a Nap. A parkolóba 7 autóval 28 ember érkezett emléktúránkra. Nem kis szám, különösen ha figyelebe vesszük, mindegyikük végigdolgozta ezt a hetet is, iskolában, óvodában teljesített, és fáradtan, de leleksen ezt a pénteki napot mégsem a henyélésnek szentelte, hanem kicsit sanyargatva is magát, kicsit kalandokat és élményeket keresve, csatlakozott hozzánk. Ezt voltaképpen bárki megtehetné, mármint, hogy nem nyavalyog, nem kifogásokat keres, nem hiszi azt, hogy csak neki nehéz az élet, hanem elszánja magát és túrázni kezd. Mégis, csak körülbelül követőink, szimpatizánsaink 1-2 százaléka tart alkalmanként - a sok virtuális csavargás után - a természeben is velünk. De ez az ő bajuk. Megbánni nem szokta, aki eljön, legfeljebb az bánhatja, aki nem mozdul.

Szóval, a Lajosforrásnál gyors köszönés, némi ismerkedés, aztán elindultunk lefelé a KÉK KERESZT  jelzésen a János-forrás irányába. Nem a legszebb szakasz a Pilisben, de az erdő az erdő, nem rossz benne sétálni (azt azért hozzáteszem, hogy nem olyan szép és változatos egy ilyen hegyi erdős rész, mint a Kiskunságban, de nem is csúnya).
Éjszaka elég intenzíven esett, így az utak ezen a részen gyakorlatilag járhatatlanok voltak, kénytelenek voltunk hát a fák között, a cserjék alatt araszolni, hogy ne kelljen annyit csúszkálni. Ez leginkább menetidőnkön látszott, alig mentünk 2-es átlagot. De semmi gond, gyerekekkel voltunk, családok jöttek, nem a rohanás a lényeg, régóta nem. Az a fontos, hogy legyen idő nézelődni, beszélgetni, játszani, enni, inni. Ezek egyikét se lehet időre.
Azért egyszercsak a sáros rész is véget ért, elértük a János-forrás betérőjét, ahol több sombokor is megmutatta helyét a kopasz erdőben, ragyogó, szinte világító virágával. Itt a jelzésünk
ZÖLD SÁVRA váltott és maradt vezetőnk a menedékházig.
A forrsánál gyors tízórai szünet, majd elindultunk a nem várt, de szükséges emelkedőnek a Kő-hegy platójának széléig, ahol a Petőfi-emlékmű áll.

Erős szuszogással, de mégis könnyen értünk fel. Az obeliszknél sütött a Nap, viszont nagyon erős szél fújt, így nem volt annyira kellemes az egy helyben tartózkodás. Ennek ellenére megint elkezdtünk enni, inni, egyebek. Aztán a csapat gyors összeszedése után, következett a koszorúzás. A koszorút Annáék csinálták, a Túrakör nevében pedig legfiatalabb túrázóink helyezték el az emléktábla alatt. Előtte még, kiegészülve arra járó más természetbarátokkal, elénekeltük Petőfi: Távolból című versének strófáit.
A pihenőtől néhány perc alatt a Czibulka János menedékházhoz mentünk. Még nem volt dél se. Itt eredetileg is egy egy órás pihenőt, ebédszünetet terveztem, amit csaknem ki is használtunk.
A gyerekek vad fogócskába kezdtek, a felnőttek ebédeltek, néhányan meleg ételt ettünk, amit a házban vásároltunk, aztán kávéztunk is, beszélgettünk, bambultunk. A menedékház előtti rét tele emberekkel, egyrészt a jó idő, másrészt az ünnep miatt is.

A turistaháztól fél egy után nem sokkal indultunk, és a tervezett menetrnd szerint, két órát számoltunk a Lajosforrásig tartó visszaútra. Ezúttal a fennsíkon, gyakorlatilag komolyabb szintek és mászásnélkül, a SÁRGA SÁV jelzésen haladtunk.
Az erdőben a reggel még sáros utak, kissé szikkadtak, így könynebben haladtunk. Délután lévén, már itt is jelentősen megnőtt a szembe jövő turisták száma (reggel a parkolóban még nem volt senki rajtunk kívül).
A jelzésről, egy jelentősebb elágazásban, a
SÁRGA BARLANG jelre tértünk, és azon csak pár száz méter volt a Vasas-szakadék furcsa sziklahasadéka. A többség még nem járt itt és nagyon kíváncsian vizsgálgatták a helyet. Én már sokadszor voltam, mégis érdekes volt. És ez a lényeg! Minden hely érdekes, akárhányszor érdekes, sosem egyforma, mindig más. Nem a helyek változnak, hanem mi. Mi látjuk másnak, veszünk észre egy-egy alkalommal ugyanott új dolgokat is.
A hasadéktól még egy háromnegyed órás utolsó nekiindulás volt szükséges, hogy visszaérjünk a parkolóba. Mire visszaértünk, annyi autó volt fent, hogy alig találtuk a mieinket.
A társaság, hiába csak nyolc kilométert mentünk, alaposan elfáradt. A gyerekek is, de ők még annyira pörögtek a végén, alig lehetett leállítani őket és abba hagyatni velük a "kardozást a törökökkel".
Már csak egy utolsó, záró mozzanat volt hátra, legurultunk a Dömörkapuhoz és ott egy rövid sétával leugrottunk a vízeséshez. Annyira beborult már, közeledett az eső, hogy a pataknál lent már szinte félhomály volt.
Aztán végül mégse volt más választásunk, fáradtan, de mosolyogva elbúcsúztunk egymástól, és mindenki elindult haza.
Ünnephez méltó, szép napot töltöttünk a Pilisben. Az erdő és a táj csodás volt, az emberek nyitottak és jókedvűek. Más nem is kell.
Mindenkinek mindent köszönünk.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Jánosné (Kecskemét), Balog Szellő (Lajosmizse), Császár Ernő (Kismaros),  Császárné Erdélyi Katalin (Kismaros), Kelemen Csaba (Kecskemét), Ferenczy Ákos (Lajosmizse), Ferenczy József (Lajosmizse), Ferenczy Réka (Lajosmizse), Ferenczy Virág (Lajosmizse), Ferenczyné Bíró Katalin (Lajosmizse), Hasan Florin (Lajosmizse), Hasan Flóra (Lajosmizse), Kelemen Marcell (Kecskemét), Kelemen Olivér (Kecskemét), Kelemenné Barta Ágnes (Kecskemét), Kövér Kinga (Lajosmizse), Makai Mandula (Lajosmizse), Makai Milos (Lajosmizse), Makai Péter (Lajosmizse), Makai Sztella (Lajosmizse), Makainé Kispál Anna (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse),  Sikárné Jolika (Lajosmizse), Varga János (Lajosmizse), Varga Lehel (Lajosmizse) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).


 

 

Lajosforrás, Ságvári turistaház Előttünk a Kő-hegy Júdásfül gomba Hátunk mögött a Bölcső-hegy Jelzésünk ezen a szakaszon Apa és fia
Ákos elágazásban Somvirágzás Közeliben Átkelés egy árkon A János-forrás Emelkedő a hegyre
Itt ezen haladtunk Felértünk! A Petőfi-pihenő Az emlékoszlop A tábla Nézelődünk
"Napóleon kalapja" Koszorúzás előtt Eligazítás És a legkisebbek... ...elhelyezik koszorúnkat A kő-hegyi menedékház
Akkor bajban vagyunk... Turista-történelem Visszaúton a Lajosforrád felé Vasas-szakadék sziklái És a hasadék maga Bemenjünk?
De szép! Ennyi látszik lent a fentből Már nyílnak... .. a tüdőfűk Dömörkapu patakja... ...és híres vízesése

 

 

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz