(551.) A LADÁNYBENEI ISKOLA CSAPATÉPÍTÕ KIRÁNDULÁSA A VÉRTESBEN


Időpont: 2018. május 22. kedd
Útvonal: Csákányospuszta - Mária-szakadék - Körtvélyespuszta - Vitány-vár - Rugógyár / Móri Geszler Pincészet / Séta a martonvásári kastélyparkban
Táv: 10 km


Egy éve volt utoljára túra a Petõfi Túrakör égisze alatt. De a ladánybenei iskola tantestületének kirándulni támadt kedve, és adódott, hogy éppen én szervezzek egy kirándulást, túrával - elõzetes szándékunk szerint csapatépítõ célzattal.
Választásom a Vértesre esett, mert egyrészt nincs messze, másrészt nem igazán ismert és látogatott hely, ugyanakkor nagyon szép az erdõ, nincsenek nehéz mászások és még várromok is vannak benne.
Reggel hat órakor már gyülekeztünk az iskola elõtt, és kevéssel fél hét elõtt indultunk neki egy kisebb busszal. Elõször az autópályán próbálkoztunk, de Ócsánál ki kellett jönni, mert ha bent maradunk, beledugultunk volna a forgalomba és sose érünk oda. A régi fõúton nem sokára elértük a körgyûrût, és kb. egy óra múlva Szár széléhez közeledtünk, és a falu kocsmájában ittunk egy kávét, majd átmentünk a Birka csárdához, ahonnan a túránk indult.
Csákányospusztán voltunk, fél kilenc elmúlt. Az erdõ erõsen ébredezett, a Nap melege egyre erõsebben követelt magának helyet az éterben, de minket ez nem zavart: elszántan vágtunk neki a kilométereknek.
A puszta egykori majorsági hodályai elég romos állapotban vannak, ami nem túl szívderítõ, viszont olyan gyönyörû öreg fák szegélyezték utunkat, ami ellensúlyozta a lehangoló látványt. A puszta szélén, már a Mária-szakadék szélén áll a turistaház, melynél élet nyomaira bukkanhat az erre járó turista.
A szakadék nem túl hosszú, de szép, ráadásul alig ismert, nem sokan látogatják, kivéve, ha valaki éppen kéktúrázik itt. Kevés emelkedõ is adódik benne, de az árnyas, kifejezetten szellõs szakasz, az üde-zöld erdõ folyamatos kényeztetésével ez meg se kottyan. A szikláknál megálltunk nézelõdtünk, és fényképeket készítettünk bõszen.
A szakadék felsõ végénél Körtvélyespuszta található, amely egy egykori erdei telep emlékét õrzi: egy öreg temetõ magukra hagyott sírköveivel. Szívszorító érzés a sírok között járkálni, böngészni a feliratokat...
A puszta mellett egy turistaút-elágazáshoz értünk. Innen két lehetséges útvonal jöhetett volna számításba - egy hosszabb, a Szép Ilonka-forrás érintésével, egy rövidebb az OKT-n -, mindkettõ a Vitány-várhoz vitt volna minket. Mivel az idõ erõsen elszaladt, így utóbbi, rövidebb út mellett döntöttünk.
A zöldnek sok árnyalata létezik, ezek közül szinte mind jelen volt fölöttünk, mellettünk, elõttünk, ahogy a könnyû, sétányszerû utakon araszoltunk, meg-megállva a várrom irányába.
Fél tizenegykor értünk a falak alá, ahonnan egy rövid emelkedõvel máris a várudvarban voltunk. A társaságot megfogta a látvány, ami õszintén szólva, tényleg varázslatos volt. A várudvaron szusszantunk egy alaposat, ettünk, ittunk, lazultunk. Hangulatunk alakulóban, túrázós kedvünk lankadatlan, tizenegykor tovább is indultunk, egy nem túl meredek ösvényen leereszkedtünk a várhegy alá, és egy ugyancsak kényelmes úton elindultunk kifelé a Vértesbõl. Adódott még egy elágazás-elnézés a részemrõl, úgy látszik, eltompított a hely kisugárzása, de hamar visszatértünk a helyes nyomvonalra.
Dél elmúlt már, mikor kiértünk a nem túl romantikusan hangzó Rugógyár mellé, ami borzasztóan ható neve ellenére nagyon szép helyen van.
Még egy kis szöszmötölés a buszba szállás elõtt, telefon Mórra, hogy kicsit késünk, aztán egy háromnegyed órás zötykölõdést követõen, megérkeztünk déli pihenõnk-frissítõnk helyszínére, a Geszler Pincészetbe. Itt kedves fogadtatásban részesültünk, az asztal terítve, a borok elõkészítve, a marhapörkölt-galuska ebédünk melegen tartva. Minden megilletõdöttség nélkül, mintha régi ismerõsökhöz tértünk volna vissza, ebédelni kezdtünk, közben finomabbnál finomabb borokat kóstoltunk, hallgattuk a borászat cseppet sem unalmas történetét, életrajzát.
Le a kalappal a Geszler Pince szolgáltatásai és vendégszeretete elõtt! Mindenkinek nyugodt szívvel ajánljuk a helyet, aki teheti, erre járva ne hagyja ki, nem fog csalódni. A pörkölt nagyon finom volt, a borok egyenként is mind remekek - közülük legfinomabbnak az Ezerjót és a Szeretõt választottuk (elõbbi félszáraz, utóbbi kifejezetten édes). Mindez nagyon baráti, értékarányos áron. Érzékeltetésképpen, egy üveg nagyon jó minõségû palackos bort 1200 Ft-ért lehetett vásárolni, bármelyik fajtából...
A pincelátogatás, nem váratlanul, elgyengített minket, meleg is volt, fáradtunk is már, éppen jól jött, hogy több mint egy órát ültünk ismét a buszban, hazafelé indultunk már, de egy utolsó megállónak még megállni terveztünk Martonvásáron, a kastélyparknál. Nem éppen a Vértes régiója, de útba esik és szép. Ráadásul nem is mindenki járt még itt.
A park egy részét éppen felújították, ezért egy ideiglenes bejáraton kellett belépnünk a természetvédelmi oltalom alatt álló arborétumba, melynek kényelmes sétaútjai, árnyas, öreg fái, a tó és persze a gyönyörû Brunszvik-kastély, minden fáradtság ellenére is, megér nek egy óra kényelmes sétát.
Martonvásárról már öt óra után indultunk, és hogy halogassuk még a jó élmények befejezését, egy alsónémedi fagyizást habként pakoltunk rá a nap egyébként is édesre sikerült tortájára, és az egész hazautat végig énekelve, hét órakor értünk vissza Benére, beteljesítve ezzel a kirándulással kapcsolatos elõzetes várakozásainkat, küldetésünket.
Köszönjük mindenkinek a mai napot, a hozzáállását és az önfeledt gyermeki énjét. Ez utóbbi nemcsak kirándulásokon jön jól, nem árt az élet sûrûbb idõszakaiban sem...
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Csizmadia Pálné (Ladánybene), Ferenczi Henrietta (Kecskemét), Gajdácsiné Drabant Gabriella (Ladánybene), Gulyás Balázsné (Ladánybene), Kele Imre (Lajosmizse), Kovács Szilvia (Kecskemét), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene), Miczák Béla (Ladánybene), Palakovicsné Menczel Judit (Ladánybene), Radics Tivadar (Kecskemét), Sponga Bettina (Kerekegyháza), Szécsényiné Bóta Kamilla (Ladánybene), Virván Natália (Ladánybene).