FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(558.) DUNAEGYHÁZA - SOLT TÚRA


Időpont: 2018. július 22. vasárnap
Helyszín: Dunaegyháza - (Duna-part) - Ebédleső-hegy- Solti-pincék - Meleg-hegy - Solt
Táv: 10 km

Amikor ezt a túrát szervezni kezdtem, még nem tudtam, hogy soltiak is bekapcsolódnak a dologba. A fb-on jelentkeztek be, ismeretlenül, néhányan. Mint sejteni lehetett, ez az egész nap hangulatát és programját megszínezte...
A reggeli, már hajnalinak mondható kelés, indulás azért volt, mert a neten kinézett dunaegyházi busz is elég korán indult.
VOLNA. Solton megtudtuk, hogy az online menetrendben jelzett járat a valóságban nem is létezik, de volt a buszmegállóban álló táblán egy kicsit későbbi, így nem aggódtunk - annyira... Aztán persze a másikról is kiderült, hogy ma az se jön, pedig kellett volna neki. Így átszervezve a logisztikát, a tervek szerint autókkal átmegyünk Dunaegyházára, onnan az eredeti terv szerint gyalog Soltra, és délben majd  a helyiek segítségével valahogy visszajutunk a kocsikért. Így is lett.
Dunaegyháza néhány kilométer csak az 52-es úttól, de szerintem nem sokan térnek le, hogy megnézzék. Pedig érdemes! Kicsit ugyan álmoskás volt a falu, de vasárnap reggel, borongós időben miért is lett volna másmilyen?
Először a Duna-partot néztük meg, majd a kis, kanyargós utcákban haladtunk az evangélikus templom felé. Útközben váratlanul egy emlékműbe botlottunk, amelyet egy itteni születésű, 1848-as katona, Ilenczfalvi Sárkány József tiszteletére emeltek, aki mellesleg Petőfi iskolatársa is volt.

A templomhoz érve kicsit nézegettük a hatalmas építményt, de bejutni nem tudtunk. Sebaj. Majd máskor...
Ezután már, virágos utcákon,  kifelé haladtunk a faluból, és néhány régi szép házat érintve, a Solt-halom mellett gyalogoltunk a kicsit vizes-csahos füves szekérúton.
Egy elágazásnál kicsit elnéztük a helyes utat, mert hamar egy irtásban találtuk magunkat, akác-susnyák között. A környék legmagasabb pontja az itteni Solt-halom, ennek oldalában kapaszkodtunk, de mivel erdősítve van, ezt egy idő után hanyagoltuk, és irányt váltva, nekiindultunk az Ebédleső-hegyi torony megkeresésének, ezzel együtt persze az újabb "hegy" megmászásának. Kis csalinkázás után végre szagot fogtunk, és nemsokára fent voltunk a geodéziai betonhengernél, amelynek ajtaja le van hegesztve, nehogy valakinek a balesetéért a geodétákat vegye elő a világ. Pedig minden bizonnyal szép kilátás tárult volna a szemünk elé, ha fel tudunk menni. Egy kis korlátozott panoráma, elsősorban az adótorony felé így is megvolt, a távolban legelő tehenekkel. A hegytetőn pihentünk, ettünk-ittunk, aztán a domboldalba vájt homokbányát érintve, gyümölcsösök és szőlők között kanyargó utunkra tértünk.
Négyen csatlakoztak hozzánk erre a túrára, hárman: Kati, Karcsi és Miklós Soltról, Vali pedig Hartáról, de ő mint mondta, helyinek számít. Sok érdekes dolgot meséltek a település múltjáról, legendáiról. Például, hogy a dunaföldváriakkal voltak ellentétek, mert állítólag a nagy Duna eredetileg itt folyt, ahol most  a kicsi, csak a szomszéd vár elterelte magának, így lett az ő águk a mai nagy folyam. Meg hogy a közigazgatásilag Solthoz tartozó, nem is kicsi szigetre a földváriak kitettek egy táblát, hogy Dunaföldvári-sziget - ez azonban hamarosan nyomatalanul eltűnt... Annyi volt a történet, hogy lehetetlen volt megjegyezni mind.

Bő fél óra múltán, kiértünk az 52-es útra, majd azon átkelve megérkeztünk Soltra, stílusosan a Kadarka utcába. Ez a kisebbik pincefalu (igazából az egész környék egyetlen NAGY pincefalu, csak a közfelfogásban van külön kicsi és nagy) legfrekventáltabb helye ez az utcácska, rendezvényházakkal, bezárt bormúzeummal, és még egy faszobor is állt az egyik pince előtt. A kis telkeken, hétvége lévén, itt is, ott is volt valaki. Volt, aki az előző napok bulijai után takarított, más a szőlőben dolgozott.
Az egykor nagyobb népszerűségnek örvendő szőlőművelés, borkészítés ma már csak keveseket mozgat meg, azokat is főleg az idősebb korosztályból, ahogy helyi túratársaink mondták, a fiatalokat ez már nemigen érdekli. Ennek ellenére, a jelentős számú elgazosodott tábla között, jelentős számú és szépen meg is művelt szőlő sorakozott. Elsősorban vörösborokat készítenek belőlük, de van fehér is.
A kisebbik pincesot elhagyva, a Meleg-hegy irányába fodultunk, és rövid kapaszkodó után, kis telkek és régi házikók között ügyeskedve, 11 előtt értünk a mai harmadik hegyünk tetejére, az ott álló Zarándok-toronyhoz. Ez az itt haladó zarándokút építménye, róla szép kilátás adódik Révbérpuszta és a Duna irényába, sőt a fák fölött a túlparti Dunaföldvár templomtornyai is megmutatták magukat.

A torony körül több száz pince és présház. Vannak szebbek, visszafogottabbak, néhány majdnem hivalkodó is akad közöttük; a legtöbbjük szerény szőlőhegyi építmény, szerény és egyszerű emberek kétkezi munkájának régi emléke, mai lelkes kortársak, utódok szorgalmának köszönhetően, nagy számban menekülnek meg a végső enyészettől.
Helyi sajátosság, az oka nem derült ki számunkra, hogy a kis házak között-mögött van, a mára nyom nélkül eltűnt solti zsidóság temetője. A több tucat sírkő még dacol az idővel, de már rég nincs, aki látogassa a halottak emlékeit. Az utolsó solti zsidó embert 50 éve temették...
A pincefaluban - ez a nagy! -, Rácz Ottó pincéjében, szeretettel fogadtak minket egy kis kóstolóra, ismeretlenül is barátsággal, ugyancsak újdonsült túratársaink szervezésének köszönhetően. A pogácsa mellé vérsűrűségű vörösbort kínáltak, amiből persze csak az ihatott, aki nem vezetett...
Mint megtudtuk, sok embernek van egy kis bora, és főleg azért, hogy a pincéknél megjelenő barátokat, szomszédokat vagy éppen mint minket, ismeretleneket necsak jó szóval kínálhassák - pedig az se lenne kevés...
A pincelátogatáskor esni kezdett, de nagyrészt fedett helyen ért minket, így nem okozott gondot; azért néhányan kiültünk, kiálltunk az esőbe, mondván, nem vagyunk cukorból. A rövid eső közben egyszer csak kisütött a Nap, így egyszerre volt minden, ami egy szép, nyári záporhoz körítésként tartozik: a cseréptetőkön együtt csillogott az esővíz és a napfény.
Elköszöntünk vendéglátónktól, akinek ezúton is hálánkat fejezzük ki a szeretetteljes fogadtatásért!

A helyiek javaslatára még leereszkedtünk az alattunk eggyel húzódó, szerintük legszebb pincéket rejtő utcasorra. Itt csoportképet csináltunk, egy régi prést tanulmányoztunk. Alig haladtunk, annyi volt a látnivaló.
Az egész túrára jellemző, hogy csak 10 km volt, mégis majdnem 6 órán át tartott. Egyszerűen nem volt értelme rohanni, mert folyvást csak nézelődtünk, beszélgettünk, itt-ott egy kis szőlőt csipegettünk, gyümölcsöket kóstolgattunk.
Akármennyire is jó volt azonban a hangulat, élmény volt a túra minden perce, egyszer a legjobb programnak is vége kell legyen. Így volt ez ma is. Déli 1 órára értünk le a Vécsey-kastélyhoz, melynek parkja sajnos zárva volt, így nem tudtuk tiszteletünket tenni a 13. aradi vértanú, Vécsey Károly mellszobránál, aki a kastélyban töltötte gyermekéveit, és szinte az összes helyi közintézmény névadója. Majd máskor ezt is pótoljuk.
Solt fejedelem szobránál befejezettnek nyilvánítottam a túrát. Kati férje elvitte a sofőröket Dunaegyházára a kocsikért, aztán mikor megérkeztek értünk is, érzékeny búcsút vettünk egymástól és elindultunk haza. Fáradtak is voltunk már, sajnáltuk is, hogy vége lett...
Reméljük, lesz még túrás folytatása a soltiakkal történt találkozásnak, akiknek még egyszer köszönjük a rengeteg történetet, élményt, szeretetet! Ha alkalmunk adódik rá, igyekezni fogunk viszonozni nekik.

 


Minden rokonom!

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Bíróné Kati (Solt), Fodor Károly (Solt), Helfrich Vali (Harta), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Pócs Balázs (Szabadszállás), Pócs Blanka (Szabadszállás), Pócsné Fodor Anita (Szabadszállás) és Szondi Miklós (Solt).

   

 

Dunaegyházán Reggeli napsütés A Kis-Duna A faluban Szép ház a Petőfi utcában Ilenczfalvi Sárkány József
Emléktábla Falusi idill Téglaház, deszkakerítéssel Evangélikus templom I. vh-s hősök Elhagyjuk a falut
Ebédleső-hegyi mérőtorony Soltiak Gyümölcs-szezon Pincefalu 1. Pincefalu 2. Öreg tölgynél
Zárva Érik a szőlő... Kadarka utca Egyedi kerítésdísz Útban a Meleg-hegyre Módosabb ház
Kilátó Szép pincetető, kéménnyel Zsidó temető... ...sírkövei Több száz ilyen pince van itt Látogatóban
A hely szelleme Nemespenész Kóstoló Koccintás Esik az eső, süt a Nap Ázunk
Közösségi kemence Csoportképünk ma A pincefalu alsó során Még mindig nincs vége... Öreg bútordarab Hagyományos...
...pincék Az utolsó mára A katolikus templom A Vécsey-kastély Székelykapu A névadó Solt fejedelem

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz