FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(552.) TÚRA AZ ORSZÁG KÖZEPÉN


Időpont: 2018. június 17. vasárnap
Helyszín: Pusztavacs - Rákóczitelep - Kaldenekker-kereszt - Újlengyel széle - Kőrösi út - Ország közepe - Templomrom - Pusztavacs
Táv: 14 km


Eltelt ugyan egy év túrák nélkül, de valójában olyan, mintha csak egy hét múlt volna el, két túrahétvége között. És újrakezdve rájön az ember, hogy a túrázás zsigerből működik, illetve csak úgy működik igazán. Mert ha valami jó és megszűnik, nem könnyen terem a helyébe valami ugyanolyan. Így nem maradt más, ha nem akartuk veszni hagyni az eddigi rengeteg élményt, felfedezett értéket, megismert és bejárt tájat, falut és várot, foly romantikusan alacsony osztályú kocsma. Sok volt a gondozott kert, voltak szép virágok is. Akadtak, akik zenét hallgattak, mások épp a füvet nyírták az udvaron. Idilli volt a telep vasárnap délelőttje, ugyanakkor éreztem a számban valami keserűen fanyar ízt is...
Az aszfalt út végén a Kaldenekker-kereszt felé fordultunk és nemsokára el is értük az akácos sarkában, árnyékban magányosan szomorkodó feszületet.
tatni kellett.
Például Pusztavacs. Itt is sokszor túráztunk már, de nem lehet megunni ezt a helyet sem. Hangzatos címe volt a mai programnak az ország közepével kapcsolatos kampányolás; valójában csak arra szolgált, hogy jelezzük: az egyébként választható más területei helyett, Pusztavacsnak az északi határát járjuk be, Hernád és Újlengyel felé eső részeken, és nem, mondjuk a Vacsi erdőben, a Strázsa-hegy környékén bódorogtunk. Ott majd legközelebb...
A település központjába fél nyolc után érkeztünk, több irányból és településről, részben régi arcok tették tiszteletüket, és persze voltak újak is. Ez így van rendjén, ha - immár sokadik alkalommal - új csapatot építünk.
A reggeli kávézás és egyéb kötelező körök után, nyolc órakor vágtunk neki a 15 kilométeresre tervezett távnak. A falu egyik legszebb helye, a templomkert. Ennek megnézésére csaknem fél órát szántunk, mert nagyon hangulatos és nyugodt környezet. De mivel éppen misére gyülekeztek a helyiek, egy idő után már kilógtunk közülük, és jobbnak láttuk továbbállni. A Gábor Áron utcán hagytuk el a szélső házakat és tettük meg az első kilométereket egy tekintélyesebb, bár az aszály miatt erősen visszamaradott egyedekből álló búzatábla mellett. Egy négyes elágazásnál,  bő fél óra elteltével Rákóczitelep felé fordultunk.

Több oka is volt, hogy útba ejtettük ezt a néhány tucat házból álló kis kolóniát. Egyrészt régen jártunk már erre, másrészt meg akartam mutatni a többieknek ennek a sajátos,  periférián éldegélő kis közösségnek az életterét. A régebben szebb időket megélt "falucska" legtöbb háza ma már szegényesen bújik meg a néhány felújított, esetenként kissé hivalkodó újszerű nyaraló vagy hasonló épület között. És úgy látszik, az időrágta házfalak előtt a lépcsőn üldögélő szegények, és a parkosított házakkal, zöldfüves udvarral rendelkező nem szegények, látszólag mégis békésen megférnek egymás közelében...
A telep éke a kis kápolna, mellette kisséNem tudom, van-e szüksége egy útmenti keresztnek árnyékra, de itt mintha jelentett volna a rajta lévő szobroknak, Jézusnak és Máriának némi gyógyírt a hűvösebb levegő. A nyár ugyanis erősen visszatérőben van, a múlt hét hűvös, esős időjárása után, és nekünk, vándoroknak alaposan izzadt már, ahol izzadhatott. A kereszt mellett mi is szusszantunk egyet (erről nics kép), majd folytattuk Újlengyel széle felé, a tervezett úton.
A szántók egyhangúságát érdekes és furcsa földtáblák szakították meg. Ilyenek voltak: egy eldugott díszcseje-faiskola, egy nem is kicsi feketedió-ültetvény, egy elhagyott meggyes, melynek fái tetejét rózsabogarak rágták csontkopaszra, majd kissé odébb, már a Kőrösi út mellett, egy bekerített mogyoró erdő zöldellt. Méghogy nincs fantáziája a magyar földművesnek, mivel is érdemes foglalkoznia... :)
A Kőrösi út a régi, több évszázados nyomvonalon kanyargott velünk és a ZÖLD SÁV jelzéssel, majd utóbbi levált róla és egy nem túl vadregényes gázvezeték nyiladékában folytatta küldetését.
Mivel a társaság itt már nemcsak a kilométerekkel küzdött, hanem a napsugarak és a meleg is kezdtek embertpróbálóvá erősödni, egy kicsit rövidítettem az előre betervezett úton, és néhány kanyart levágva, szinte egyenesen  - a volt Lujza-major helyét mellőzve - az ország közepe felé vettük az irányt.
Hamarosan meg is érkeztünk erre az emblematikus helyre, ahol mindannyian jártunk már, de a többségünk nem mostanában. A hely legfőbb nevezetessége a jeltorony, mely jelképesen jelöli az ország földrajzi közepét (az igazi nem itt van, hanem az erdészet udvarán, kb. 2,5 kilométerrel arrébb), de természetvédelmi szempontból a legfontosabb értéke a mezőnek a fokozottan védett ürge. Sajnos, nem láttuk számunkra felismerhető nyomait, de talán ők jobban jártak így velünk. Lelki szemeink előtt azonban kövér ürgecsaládok szaladgáltak a fűben és a hajdani békefesztiválokra írt világbékét harccal elérni akaró, buzdító nótákat fütyörészték, két, búzaszemekkel teli pofazacskójuk között... :)
A parkosított környezetben szép és új pihenőpadok, asztalok, friss vízű kút és tűzrakóhelyek várják a vándorokat, autós kirándulókat, a helyi lokálpatrióta erők jóvoltából. Köszönjük nekik, hogy gondolnak a hasonszőrű bolyongókra is, mint mi vagyunk...
A falu tíz perc séta volt már csak, és jóllehet érinettük a középkori templomromot, a '48-as parkot, valójában mégis a kocsma és hűs italai lebegtek a szemünk előtt. És ahogy egy ilyen szép és tartalmas túranap végére lenni szokott, mindent megkaptunk, amit reméltünk, sőt még sok minden mást azon túl is...
Aki nem hiszi, velünk utánajárhat...

 

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Gajdicza László (Szabadszállás), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Pál Zoltán (Örkény), Pócs Balázs (Szabadszállás), Pócs Blanka (Szabadszállás), Pócsné Fodor Anita (Szabadszállás) és Tóth Róbert (Lajosmizse).

 

 

Pusztavacs központjában Az iskola A Coburg-kastély Jóri-kereszt A templomkertben Hősök előtt
Az I. vh. hősei A II. vh. hősei A '48-as emlékmű részlete... ...és Petőfi A semmi közepén Tökvirág
Szussz Rákóczitelep szélén... Egy magárahagyott ház A kocsma A telepi kápolna Jukkavirágzás
Búcsú a teleptől Kaldenekker kereszt Napraforgó... ...viráégzás Víztükör-perspektíva Cím nélkül
Rózsabogarak lakoma után Dűlőút Potyószilva Seprence Pöfeteg Az ország közepén
Turistapihenő A jeltorony Kivagyunk Középkori templom romja Batthyány Lajos unokája Ilyen is van...
 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz