FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(563.) DOBOGÓKŐ - PILISSZENTLÉLEK TÚRA


Időpont: 2018. szeptember 8. szombat
Útvonal: Dobogókő - Jász-hegy - Tost-sziklák - Szakó-nyereg - Hoffmann-kút - Szentléleki pálos kolostorrom - Pilisszentlélek
Táv: 8 km


Van olyan az életbgen, amikor valami nem sikerül elsőre, sőt tizedikre sem. Ez a túra sem jött össze három másik időpontban, csak ma, negyedszerre. Korában mások is jöttek volna, sajnáljuk, hogy ők végül nem túráztak velünk Pilisszentléleken, de lesz még nap. Túranap is...
A jelentkezők száma erre a programra megugrott, ami egyértelműen három dolognak köszönhető: az első, hogy ősz lett, és az emberekben ilyenkor felerősödik a túravágy, másodszor, hogy hegyekbe mentünk, amire könnyebben mozdulnak meg az emberek, végül Pilisszentlélek, a Mis kis falunk című falusi mosószappan-oper is vonzotta a kicsiket és nagyokat. Végül úgy, hogy nem mindenki jött el, aki előzetesen jelezte, egy kutyával együtt összesen húszan vágtunk neki a Pilisnek.

Reggel nyolc előtt értünk Pilisszentlélekre. A társaság Teca kocsmáját akarta, ami egyébként egy kis kocsma, egyszerű berendezéssel, és már évtizedek óta ugyanazzal a tulajdonossal, egy idősebb szlovák úrral és feleségével. Itt ittuk meg a szokásos reggeli kávénkat, egyebek.
A 8.40-kor induló busszal felmentünk Dobogókőre. A túra helyszíne, a jó túraidő, a kifejezetten gyerekes családoknak is hirdetett program miatt, a táv nem volt hosszú, a terep nem volt nehéz és mászni se kellett, csak ereszkedni. Így a kilátóponton megtekintettük a csodás panorámát, majd a Jász-hegyen elindultunk lassan, lefelé.

Az erdő nagyon szép volt. Hatalmas, sima törzsű bükkök között haladtunk, enyhe lejtéssel. A kicsik miatt tempónk nem volt nagyon erős, de ezen senki sem problémázott. A Tost-szikláknál pihentünk egyet (nagyon szép hely!), majd csináltunk egy heveny csoportképet. A hatalmas nevetés azért nem művi a felvételen, mert az időzítőre állított gépet otthagyva, éppen már amikor ráértem a képre, Gombóc a villogó masina láttán odament és belenézett az objektívbe. Ezen annyira nevettünk, hogy a sors ezt a pillanatot gondolta megörökítésre a legméltóbbnak (én éppen a lábam elé néztem, rosszkor, mert sikerült egy kő szélére állnom).
A sziklák alatt pár perc volt a Szakó-nyereg, Dobogókő északi oldalának fontos turistaút-csomópontja. Az eddigi PIROS SÁVRÓL balra tértünk, és egy enyhébb szakaszon folytattuk utunkat a ZÖLD KERESZTEN a Hoffmann-kút, -vadászház felé. Eredetileg a forrásnál lévő pihenőnél terveztem a szalonnasütést, de nem volt igazán alkalmas hely a tűzrakásra, így a vadászház gyors megtekintése után, utolsó erőinket összekoncentrálva, nekivágtunk az utolsó két és fél kilométernek.
Aszfalton gyalogoltunk, ami nem ideális, most mégis jól jött. A csetlő-botló porontyok itt egy kicsit lazábban szaladgáltak, mint a sáros, keskeny ösvényen. És életkorukhoz, a hirtelen támadt nagy meleghez és a fáradtsági állapotukhoz képest elég egyenletesen bírták, helyenként még énekeltek is (kicsit nehezítette a dolgot, hogy egy percenként bringások jöttek velünk szemben, valami verseny volt, ők is kiabáltak, hogy vigyázzunk, mi is jeleztük a hátrébb haladóknak, úgyhogy ez a folytonos kiabálás kicsit visszhang-kánonszerűen hatott az amúgy csendre vágyó erdőben).
A kolostorrom a falu közvetlen szélén van, mikor odaértünk, már csak egy utolsó kilométer maradt a célig. De mielőt visszértünk volna a kocsmához, lehevertünk a gyepre, persze árnyékot keresve, és csak szuszogtunk. Aztán hamar fát gyűjtöttünk, és a kissé vizes alapanyagból tüzet raktunk. Amikor már parázs is volt, nekiálltunk szalonnát, kolbászt, virslit sütni. Ez egy jó órán át tartott. Közben a gyerekek rohangáltak, játszottak. Mikor már minden ehetőt megettünk, rájötünk, hogy nagyon sok lesz az az egy kilométer gyalog. Aztán mégis erőt vettünk magunkon, és bementünk a faluba. A gyerekek még midig saját lábon nyomták, így 8 kilométerrel zárták ők is a mai napot, ami a legkisebb, 3-4 évesektől kifejezetten szép teljesítmény.
Teca kocsmájánál annyi katasztrófaturista volt már, hogy egy tűt se lehetett leejteni. Szelfiztek a kocsma táblája alatt, egyéb, a filmből kultikusnak gondolt helyszínt felkerestek; motorosok, gyalogosok hömpölyögtek a szűk utcán. Majdnem fesztiválhangulat volt, csak nem volt műsor...
Mi inkább, még hogy áldozzunk a kultúra oltárán is, megnéztük a nyitva lévő szlovák falumúzeumot, aminek gazdag anyaga mindenkinek ajánlható látványosság, és akkor is itt lesz, amikor a filmsorozat már nem...
Összegezve a mai napot: nagyon szép helyeken, igazi túraidőben, vegyes életkorú, mégis összetartó túracsapat jött össze, egy fárasztó, de sok élményt adó túrára. 
Mindenkinek köszönjük a részvételt, és jó pihenést kívánunk!
 

Minden rokonom!

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse), Gombóc kutya (Kecskemét), Hasan Florin (Lajosmizse), Hasan Flóra (Lajosmizse), Kollár Ernő (Lajosmizse), Kövér KInga (Lajosmizse), Makai Mandula (Lajosmizse), Makai Milos (Lajosmizse), Makai Péter (Lajosmizse), Makai Sztella (Lajosmizse), Makainé Kispál Anna (Lajosmizse), Nádasdi Anna (Kecskemét), Nádasdi János (Kecskemét), Nádasdi Nikolett (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse), Popovics Zsuzsanna (Kecskemét), Szabolcsi Judit (Kecskemét) és Tóth Imre (Kecskemét).

 

 

Dobogókőn "Boldogasszony anyánk..." A kilátópont Téry Ödön-emlékműA Kilátás a Duna felé Jász-hegy bükköse
Tost-emlékmű A Tost-sziklák Csoportkép Szakó-nyereg Árnyas út, napsütéssel ZÖLD KERESZT
Hoffmann-kút tesztelése A Hoffmann-tisztás A vadászház Őszi kikerics 1. Őszi kikerics 2. Szentléleki pálos romok
Pálosok emlékezete... Szalonnasütés Pilisszentléleken Falumúzeum Falvédő 1. Kendők
Miseruha Falvédő 2. Szoba Szekrény és láda Valásosásg Kamra szerszámai
Szentléleki-patak Idilli falukép Teca kocsmája Enteriőr 1. Enteriőr 2. Kávézás a teraszon

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz