FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(560.) SÉTA A PÉTERI-TÓNÁL ÉS PÁLOSSZENTKÚTON


Időpont: 2018. augusztus 4. szombat
Helyszín: Petőfiszállás
Táv: 4 km

Lehetne azt mondani, hogy a gyalogos természetjárás nem mindenkinek a műfaja. De az az igazság, hogy sok ember számára nem létezik megfelelő műfaj. Nemcsak akkor nem, ha mozogni kell, de akkor sem, ha egyáltalán foglalkozni kell valami olyannal, ami építene a személyiségen, a közösségeken, és nemcsak  pusztítana. Márpedig a természetjárás nagyon is feljeszt.
Többször írtam már a rendszeres gyaloglás, helyismereti túrázás számtalan előnyéről. Itt most erre nem térnék ki. Azt ismételten állíthatom, hogy kevés ennyire komplex és különböző részterületeket fejlesztő tevékenység létezik az emberi kultúrában.
A fb-on, hétről hétre, több száz, alkalmanként ezres nagyságrendű emberhez érnek el kiírásaink, túraalbumaink, sok százan követik és ismerik munkánkat. Mégis, 99,8%-ban az emberek beérik a virtuális élményekkel. Pedig ezek köszönőviszonyban sincsenek a terepen, saját erővel legyalogolt kilométerek alatt megélt kalandok és látott szépségek rengetegével.
Érthetetlen volt ez ezzel a programunkkal kapcsolatban is. Mármint a részvételi szándék. Oké, hogy nyár van, és sokaknak meleg is. De ugyanők azok, akiknek meg télen hideg van, ősszel az a baj, hogy fúj a szél. Aki kifogásokat keres, az talál is bárhányat. Aki elindul, az pedig csodákat talál.
Sosem értettem, miért jobb az embereknek egy megszervezett, elfogadhatóan lebonyolított, sok ismeretet és jó hangulatot, élményeket nyújtó, mégcsak nem is megeröltető túraprogram helyett az, hogy nem mozdulnak meg, mert egyszerűen érdektelenek és/vagy lusták. Míg sok olyan ismerősöm van, aki jönne, de már idős, nehezen mozog vagy éppen lehetetlen neki betegsége miatt akár csak lábra is állni.


Akkor a túráról.
Ma Petőfiszálláson jártunk. A település, azzal ellentétben, amit neve sugall, nem Petőfi-emlékhely, nem is igen járt erre a Költő, ha meg járt, még falu nem volt a helyén. Mindössze azért kapta a nevét, mert a közeli Félegyháza jelentős Petőfi-város, és a háború utáni kommunista rendszer nem akarta, hogy a szomszédságában ezt a környéket egy pálos szerzetesek által lakott vallási központ és a számukra értelmezhetetlen és válalhatatlan szentkút kifejezés összetétele képviselje a köztudatban, így az újonnan létrehozott kis falut a Mi Sanyinkról nevezték el. Olyan, mintha egy frappáns megoldás lett volna, holott csak gyáva volt...
Mindettől függetlenül Petőfiszállás egy szép település. Rendezett utcák, szép közterek, rengeteg virág. Érezhető, hogy a vallási zarándok-turizmus áthaladó forgalma számára egy vállalható, esetleg jóhírüket vivő benyomást szeretnének sugallni. És ez biztosan sikerül is.
Petőfiszállás déli részén, az 5-ös főút 127-es kilométerének magasságában, terül el a Péteri-tó, mely egy régi vízállás, hatalmas vízfelülettel, szélein valóságos nádrengeteggel; nemzetközileg is jegyzett vonuló- és fészkelőhelye az itt eddig kimutatott 200 fajta szárnyasnak, melyek nagy része ritka, védett állat.
A főút mellett áll a régi Szegedi úti tanyasi iskola felújított épülete, mely ma a nemzeti park tulajdona. Innen indul egy 3,5 km-es tanösvény, ami nem meglepő módon egy itteni madárról, a Vöcsökről van elnevezve.
A kényelmes sétautat, végig jól járható szekérúton lehet letudni. A rajta való haladás, a táv rövidségéhez képest, változatos tájelemeket, sok tanösvénytáblát és számtalan érdekes látnivalót kínál.
A tanyák közötti élet minden nyoma fellelhető itt, például elvadult gyümölcsfák, de a tavon szinte átfolyó Dong-éri-csatorna medre a zsilippel, madáfigyelőtorony szép kilátással a tóra, sok ismeretet adó táblák, virágos rétek, sok virág, vadszőlővel dzsungelszerűen befutott akácos, egy kisebb szikes tómeder, sajátos növényvilággal, fényes-zöld gyepek, pazar panorámák, árnyas szekérút, ami különösen délben, az égető Nap ellen jön jól a gondviselés részéről, útmenti kereszt, kis forrás, ami alföldi viszonylatban már alig fodul elő valahol, ezek mind a látnivalók közé tartoznak.
Talán ennyi leírás és a kísérő képek elegendőek ahhoz, hogy kedvet csináljanak a tanösvény végigjárására, mely akár egyedül, akár csoporttal, akár gyerekként vagy idős emberként sem megeröltető elfoglaltság.
A séta után átugrottunk Pálosszentkútra.
A Szentkút nevű egyházi központ a településtől néhány kilométerre nyugatra van, aszfaltúton jól megközelíthető. Országos, sőt nemzetközi hírű zarándok- és búcsújáróhely, melyhez egy régi forrás, egy Mária-jelenés és rejtélyes kincsek szolgálnak legendai alapul. Aki erre kíváncsi, sok helyen elolvashatja a neten, vagy akár a helyszínen is.
Meghitt hangulatú a templomkert, a különböző szentek és családok emlékeivel, szobrokkal, a fogadalmi kápolnával - rajta az ezernél is több rajzolt-vésett hálaadó vagy fogadalmi tégla, nevekkel, évszámokkal egyedülálló érdekesség -, nem mellesleg pedig a szent kúttal, a forrás hűvösen csodogáló vizével., stb... Mindkét helyet ajánljuk felkeresésre.
Mert a Kiskunság is, mint egész Magyarország, rengeteg ismert és ismeretlen értékkel bír. A ma élő embereknek pedig nem csak ajánlható, hogy ezeket megismerjék, hanem egyenesen kötelessége is kellene hogy legyen ez mindnekinek.
Ha mi, ma élő felnőttek nem rendelkezünk Szülőföldünk megismerésének igényével, akkor hogy rendelkeznének a gyerekeink? Ha mi nem érdeklődünk múltunk, értékeink, ma élő embertársaink iránt, akkor hogy érdeklődnének utódaink?
A Túrakör, hétről hétre, alkalmakat teremt arra, hogy egyre többen szánják rá magukat a helyismereti túrázásra, a rendszeres gyaloglásra, felfedezve velünk a Duna-Tisza közét vagy akár az országot.

Tehát: indulj el velünk egy másik úton. Ez az út, sok szépsége mellett, kétségtelenül néha gyötrelmes is lehet, hiszen a csodákat nem adják ingyen. De pénzbe se kerülnek...


 

Minden rokonom!

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Jűnosné (Kecskemét), Balog Szellő (Lajosmizse) és Nagy Irén (Lajosmizse).

   

 

A tó az 1860-as években A Szegedi úti iskola Az itt tanítók emlékére Forrás Indul a túra Borostyán
Szappanfű Báránysaláta Mályva Katáng Parasztalma Dong-éri-csatorna
Zsilip Madáfigyelő torony... ...és kilátás a Péteri-tóra Akác-dzsungel Gyerekeknek való Cickafark
Rózsaszín cickafark Zsálya Szikes-tó Sóballa Ugyanaz közelről Tóparton
Ide járnak a madarak inni Élet a sziken Réti őszirózsa Tanya Szikporos út Felhőszinfónia, kottázva
Fáradnak az aprónépek Csábító ajánlat Útmenti kereszt A felirata Pálosszentkúton A templom
Az egyik kereszt Az állíttatóról Mária A szentkút A forrás vize A fogadalmi kápolna Máriája
Hála Hálás, reménykedő emberek.. ...nevei... ...olvashatók... ...a kápolna... ...falán..

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz