FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(564.) HELYISMERETEI TÚRA LADÁNYBENÉN


Időpont: 2018. szeptember 13. csütörtök
Útvonal: Megyehatár - Erdő-hegy - Templomdűlő - Jajgató-hegy - Templomdűlői iskola - Mogyorósdűlő - Ladánybene
Táv: 8 km


A túrázás, mint műfaj csúcsa a helyismereti túrázás. Amikor nem csak úgy megyünk egy erdőben az oxigén után, hanem egy adott terület minden szépségét, értékét igyekszünk felfedezni, bejárni. Ilyen túra volt a mai Ladánybenén.
Szerencsére a Bene Vitéz Általános Iskola közössége nyitott a hasonló programokra, így könnyen megszerveztük és 38 fővel részt is vettünk rajta.
Hogy ki mit gondol arról, amikor emberek a saját lakóhelyükön túráznak, az mindenkinek a saját dolga. Mi azt gondoljuk - előzetesen és utólagosan is, összegezve a tapasztalatokat -, hogy mindenképp érdemes ilyen programokat szervezni. Egyrészt, mert szép helyekért nem kell messzire utazni, másrészt fontos, hogy egy településen minél többen ismerjék a helyi természeti kincseket, meglássák, mi maradt a régiek épített örökségéből. És különösen fontos ezt a gyerekeknek, az utánunk következő generációknak átadni. Hogy az ilyen tudás folytonossága, amennyire lehet, fennmaradjon.
Ilyen szempontból, sajnos Ladánybene határa is erősen kiüresedett az elmúlt évtizedekben, csakúgy, mint sok száz magyar falu határa. Sok tanya eltűnt, mára már csak néhány áll, azokban se mindben laknak. A természet ezeket az elhagyott területeket lassan visszahódítja, erdősödik, több a szántók helyén a legelő is. Az élővilágra mindenképpen jó hatással van ez a folyamat. És védendő természeti értékekben szerencsére Ladánybene sem szűkölködik.
Más kérdés, hogy az ősök tanyáira, kis birtokaira, az azokon megélt történelemre, örömre és bánatra nagyrészt már a feledés függönye gördült, és legtöbbjükön egy darabig nem lesz másik felvonás. De egyszer még érték lesz az, ahogy a régiek évszázadokig, a természettel és önmagukkal nagyobb harmóniában éltek. Nagy szükségünk lenne rá, manapság főleg.
A falu több természetes élőhelyet megőrzött, így a Jajgató-hegy ősborókását is. Ez annyira senki földje már, úttalan utakon lehet csak eljutni oda, hogy háborítatlan életet biztosít sok növénynek, állatnak. Szerencsére. (a szentgyörgyi oldalon, a túra elején érintett Erdő-hegyet most nem tárgyaljuk, egy másik alkalommal sort kerítünk arra is)
A másik ilyen kincs, bár az eredeti vizes jellegéhez képest erősen tudatmódosult állapotában létezgető Csíkos-tó száraz medre, amely kicsit gazos, nagyrészt gyepes, birkalegelőnek jól használható terület, de a régi élővilágból, a tópart régi növeényeiből már nem sokat őriz. Azért, mint minden régi tómedernek, ennek is örülni kell, hogy egyáltlaán még felismerhető valamennyire.

Az épített örökség veszélyeztetettsége, illetve sorsára hagyása is fontos kérdés. Ki vitatná, hogy pl. a régi Templomdűlői iskola állapota méltatlan. Hogy kirabolhatják, az előtte álló keresztről elvihetik az öntvény Jézust. Az igaz, hogy bő 4 kilométerre van a faluközponttól, ritkán járnak arra, de mégiscsak két fontos érték, amiket talán menteni kellene. Ha ez az iskola összedől, a keresztet kidönti valami istentelen gazember, semmi sem marad abból a részből, annak egykor virágzó tanyasi életéből, kultúrájából. Csupán néhány idős ember szemében a pára, amikor gyermekkora jut eszébe, amit ott élt meg.
A gyerekek a túrán sokmindent láthattak, megismerhettek növényeket a baracsi bogáncstól a galagonyáig és kökényig, és tanáraik társaságában felszabadultan, jókedvűen taposták a homokot. Nehezítette a dolgukat, ugyanakkor edzette is őket, hogy nagyon meleg volt, ráadásul egy fárasztó iskolai nap után kezdtünk bele a gyaloglásba, és a vízkészletet is alulterveztük: a végére senkinek se maradt a palackjában innivaló. De ez senkit sem zavart abban, hogy jól érezze magát és igazi, hús-vér élményekkel gazdagodjon a világról, és önmagával kapcsolatban is új erényeket fedezzen fel. Mert a világ megismerése, a  jó társaság csak egy dolog. Önmagunk határainak kitolása, a nehézségek elviselése, a másik ember megsegítése egy utolsó korty langyos vízzel, legalább ugyanolyan fontos belevalója életünk még jó sokáig cipelendő tarisznyájának.
 

Minden rokonom!

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Baranyi Ádám (Ladánybene), Boda Viktória (Ladánybene), Bodonyi-Kovács Nikolett (Ladánybene), Bognár Regina (Ladánybene), Csávás Luca (Ladánybene), Csizmadia Pálné (Ladánybene), Dorogi Kornél (Ladánybene), Dorogi Lili (Ladánybene), Ferenczi Henrietta (Kecskemét), Ferenczi Péter (Ladánybene), Győri Ervin (Ladánybene), Herczeg Patrícia (Ladánybene), Jakobicz Szandi (Ladánybene), Kucsera Sándor (Ladánybene), Kupás Fanni (Ladánybene), Lányi László (Ladánybene), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene), Nagy Erik (Kunbaracs), Nagy Leóna (Kunbaracs), Németh Martin (Lajosmizse), Pákozdi Vanda (Ladánybene), Palakovics Csaba (Ladánybene), Palakovics Zsanett (Ladánybene), Salga László (Ladánybene), Sípos Barbara (Ladánybene), Sípos Luca (Ladánybene), Sípos Péter (Ladánybene), Sípos Róbert (Ladánybene), Somlai Martin (Ladánybene), Streng Mira (Ladánybene), Szurgyi Milán (Ladánybene), Tóth Bence (Ladánybene), Tóth Tas (Ladánybene), Trucza Martin (Ladánybene), Vincze Tamás (Ladánybene).
 

 

Határérték Erdő-hegyre fel! Szárazság Út Kései virágzás Toronyalja
Ősz Pihenünk 1. Pihenünk 2. Gyíkfogás... ...és a gyík Körpálya
Ervinke Pók a fán Erdőrészlet Vadnarancs Ki a kemény?... Boldogság
Templomdűlőn Racka volt Lovastanya Kis tanya kerítése Jajgató-hegy 1. Jajgató-hegy 2.
Jajgató-hegy 3. Baracsi bogáncs Idill Az egykori... ...Templomdűlői iskola Kerszt, út
Megváltóra várva Vaddohány 1. Vaddohány 2. Vaddohány 3. Vaddohány 4. Galagonyafelhő
Mogyorósdűlő Nyárak, bokrok Cipekedünk Ladánybene ostroma Iskola és templom a Csíkos felől Célba értünk

 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz