FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(533.) TÚRA A KUNBARACSI-ERDŐBEN


Időpont: 2017. március 11. szombat
Útvonal: Kunadacsi út - Kákás - Bocskoros-erdő - Borovicskás - Harckocsi út - Kunadacsi út
Táv: 13 km
 

A pénteki eső miatt, az eredetileg tervezett laposabb fekvésű, agyagos-saras Kunadacs helyett, utolsó pillanatban átszerveztem a túrát Kunbaracsra, aminek nagyobb része mégiscsak homok, annak pedig mindegy, mennyi esik, lehetetlen, hogy rajta sár képződjön.
Számtalanszor jártunk már errefelé, de ezt az erdőt nem lehet megunni, igaz bejárni se: mindig vannak újabb ösvények, rétek, nyiladékok, amiben még nem gyalogoltunk. Arról nem beszélve, hogy a társaságba megint több érdeklődő is belecsöppent, így az "egy újszülöttnek mindien vicc új" elv alapján, az emebrek felének biztosan új élményt jelentett a túra...
Reggel volt néhány keveredés, kavarodás, aminek vesztesei a beneiek lettek, akikkel a késésünk miatt nem sikerült az előre megbeszélt helyen való találkozás, így ők visszafordultak, máshogy töltötték el a napot, de ahogy tudom, nem teljesen kalandmentesen. Legközelebb azért jó lenne együtt járni megint a vadont...
Szóval, több variálás és némi kunadacsi bolhapiacozás után, végül már kilenc óra is elmúlt, mire nekiindultunk az adacsi betonút melletti parkolóból a Felső-Kiskunság legszebb erdejének.
Meglepetésemre, régi osztálytársam és felesége is velünk tartottak, volt miről beszélnünk, majdnem húsz éve nem találkoztunk.
A nap legnagyobb kihívása mégsem az új arcok integrálása volt a közösségbe, hanem a három töpörtyűbogár lelkesedésének fenntartása az eredetileg 15 km-esre tervezett túra során. 10 éves, 4 éves és 2 éves lányok nagyon jól állták a sarat: Csenge már ment velünk 18 km-t is, ő a legnagyobb, neki nem volt gond; Szellő még csak 4 éves, tőle szép teljesítmény volt több mint 11 km megtétele saját lábon, csak az utolsó szűk két kilométeren vittem a nyakamban, de a legnagyobbat a még nem egész két éves Boróka hozta össze, aki tulajdonképpen az egész távot is végig bírta volna gyalogolni, ha a csapat bírt volna a végén is olyan lassan menni, mint ő, de így is csak 5,5 km után engedte magát, némi szülői szigor ráhatásra, betenni a babakocsiba, ahol nemsokára el is aludt.
Én megértem azokat az embereket, akiknek olyan súlyos gerinc- vagy lábfájdalmai vannak, egyéb bajaik, amik lehetetlenné teszik, hogy eljöjjenek velünk túrázni, holott epekednek szinte érte, a fényképeinket nézegetve - vagy két tucat ilyen rendszeres olvasónk van, akiről csak én tudok. Sajnálom, hogy nem tarthatnak velünk.
De sose fogom megérteni azokat, akiknek van két lábuk, semmi komoly bajuk nincs a lustaságukon kívül, de mondjuk az elég súlyos, mondhatnám reménytelen állapot, szóval csak egész egyszerűen azért nem mozdulnak meg, és vágnak bele a 10-15 km-es túráinkba, mert nem képesek elszánni magukat. Ez egyrészt azért gáz, mert aki meg jönne, betegen is, sehogy se bír, másrészt vannak egészen kicsi gyerekek, akik meg akarnak és eljönnek, örülnek az erdőnek, a természetnek, hallgatják a madarakat, és legyalogolnak annyi kilométert, ami az életkorukból és állókéápességükből egyáltalán nem következne. Arról nem beszélve, hogy végül sorozatban maradnak le egy más minőségű és élményekkel teli, nyitottabb és egészségesebb élet lehetőségéről. Hun van itt a logika?...
Mindegy, aki jön, jön, aki nem jön, az otthon marad - szoktuk emlegetni túrákon a régi eszkimó mondást.
Az erdőben egyik nyiladékból a másikba kanyarodva, kunkorodva, ösvényekre térve, elég komótosan haladtunk, mert szép volt a táj és sokat bambultunk, de főleg az aprónépet kellett támogatni, etetni, itatni, egyebek.
Konkrét épített vagy egyéb kultúrális értékkel nem igen találkoztunk, ami volt, az is pusztult, de itt most a tavaszodó természet volt a lényeg, ami viszont több módon is mutatta magát: bimbózó rügyek, zöldellő aljnövényzet, madárfütty-madárdal, mindezek mellé még láttunk hóvirágot is, nem a kerti törpe változatot, hanem a nagyarasz magasságú, robosztusdabbat, vagy az első igazi tavaszi virágnak tekinthető sárga tyúktaréjból is nyíltak már dél körül, napos, szélvédett helyeken. És összességében is érződött az erdő életközösségén, hogy felvették a tavaszi fordulatszámot. Ilyenkor már napról napra, hétről hétre változnak a dolgok, az ember csak  kapkodja a fejét. Ha meg áprilisban, májusban az ember kihagy egy hétvégét, két hét elteltével nem ismer rá a környezetre, annyi minden változik.
A társaság nagyon kedves, remek emberekből állt ma is, ismeretlenül is sokat beszélgettünk, és figyeltünk egymásra, és volt türelmünk a kölkök lassúsága okán is.
A túra vonalán kétszer is rövidítettem egy keveset, mert láttam az arcokon, hogy fáradnak, szívta az erőnket a csend, a friss hűvös levegő és az égető Nap, így a mai táv végül 13 km lett - 5 óra menetidővel. És ezt ma is bárki megtehette volna velünk, minden megeröltetés nélkül...
Mindenkinek köszönjük a részvételt, és az egész mai napot is!
Folytatás a jövő héten.

 

Minden rokonom!

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse), Bogdánné Ubornyák Bori (Felsőlajos), Dorogi László (Kecskemét), Felker Joe (Kecskemét),  Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Kemmer Márta (Lajosmizse), Kertész Iván (Cibakháza), Kertészné Kovács Éva (Cibakháza), Lővei Csaba (Kecskemét), Lőveiné Vadászi Anita (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Sárai Szabó Csenge (Hetényegyháza) és Tövisháti Ágnes (Felsőlajos).

 

 

Köszöntés, itatás... ...egymás üdvözlése Beléptünk a Szentélybe Három turista Visszatekintve Volt Kákási iskola
Gombalakótelepi "Szomszédok" Kunbaracsi tölgyes mellett Csaba és Jani Romosodó tanya Hóvirágok Taplógomba
Öreg tölgy Falevélgyűjtés Boróka lendületben Boróka, másképp Erdőrészlet 1. Erdőrészlet 2.
Moha úr hajtás-pajtásai Utunk így kanyarog Szellőfák Csoportkép Még mindig a fehér nyárak Sárga tyúktaréj
 

 

 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz