FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(440.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 2. - ALSÓMIZSEI KERESZTEK


Időpont: 2014. január 25. szombat
Útvonal: Jámbor-tanya - Ceglédi út - Palócz-dűlő - Csikó-dűlő - Ceglédi út - Kulapitye - Geréby-erdő - Geréby-kúria - Geréby-kereszt - Lajosmizse
Táv: 20 km


Második túra a 2014-es Lajosmizsei Keresztúton. A héten először esőt, majd szerencsére már havazást jósoltak, és pénteken délután el is kezdett havazni. Kicsit aggódtam, hogy ilyen időben, közlekedési körülmények között ki fog egyáltalán eljönni, és bár voltak, akik épp a havas utak és késő járatok miatt maradtak le a túráról, így is tizenöt fő toporgott szombat reggel, fél kilenckor a ceglédi busz megállójában Lajosmizsén, a park oldalában. Új túrázónk ma Janka és Barnabás volt, régi-új pedig Sanyi, aki egyszer-kétszer néhány éve már tartott velünk, azóta nem.
A Jámbor-tanyáig utaztunk, innen indul a második keresztutas szakasz. Előbb az ifjabb Szabó János által a régi Drabant-kereszt helyére állított kereszthez tértünk ki, majd vissza a meleget és némi reggelizési, kávézási lehetőséget adó Tanyafalóba húzódtunk be egy fél órára (persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, voltak, akik nem csak alkoholmentes italokban gondolkodtak...).
A kocsmából aztán elindultunk végre a Ceglédi mellett, hogy az aszfalt környékén adódó kereszteket mind sorba vegyük. Nem sokkal indulás után már az új Drabant-kereszt következett. Aztán letértünk Zsiér Sanyi bácsi egykori iskolájába, a Mizsei vagy Pelyvatói tanyasi iskolába. Sanyi bácsi távoztával a ház üresen, árván szunnyad az erdő szélén, pedig értékes és nagy múltú épület. Jó lenne, ha lehetne neki valami hozzá illő funkciót találni.
A főúton egy újabb kilométert menve, elérkeztünk a Palócz-dűlő sarkához. Ezen a területen egykor sorban az említett nevű család házai-földjei sorakoztak. Az itt álló hatalmas kőkeresztet is emiatt nevezik Palócz-keresztnek - na meg azért, mert az igazi nevét történetét nem tudják... Részletesen elmeséltem amit tudtam a résztvevőknek, itt most nem tenném. Akit érdekel a téma, kattintson
IDE.
A kereszt melletti aszfaltúton hosszabban haladtunk, hogy a teljesen félreeső és ismeretlen Gáspár-keresztet is érinthessük. Itt a végtelen hó és ég-szürkeség teljesen összeolvadt már, még mindig esett, ennek ellenére jókedvűen falatoztunk, kortyolgattunk hozzá némi melegítő folyadékot - ma már sokadszor. A dűlő végén jobbra fordultunk, hogy végre földúton is mehessünk, bár nem látszott most nagy különbség a betonút és földút között, lévén mindent hó fedett.
A csikó bolt dűlőjére visszakanyarodva Sanyiban régi családi emlékek törtek a felszínre, és a tanyák száma is növekedett, míg végül a Bujdosó-fatelep mellett, az egykori Kocsi-tanya tövében megtaláltuk újabb felkeresendő feszületünket, az 1933-ban Kocsis István és felesége, Hábenczius Julianna által állított teljesen eredeti fakeresztet, ugyancsak 80 éves pléhkrisztussal. Ritkaságnak számít Lajosmizsén, hogy ilyen öreg fakeresztet még nem cseréltek le valami egyenre, vagy az eredeti családhoz egyáltalán nem köthető csodára. Jó lenne, ha még sokáig megmaradna, illetve ha valakinek szemet szúr,
CSAK felújítaná, és nem dobná félre a saját "új és szép" keresztje útjából - mint ahogy az már sokszor megesett a határban. A Csikó-kocsma nagyon csábítóan hívogatott minket, amikor ismét a Ceglédi útra értünk, mi meg engedtünk ennek a csábításnak, így újabb félórás ebéd és egyéb szünet következett. A kocsma rejtekében megint összefutottunk a szomszédban lakó Czigány Péter bácsival, aki örömmel újságolta, hogy látta magát illetve a két héttel ezelőtti túránk beszámolóját a Petőfi Népében. Ezt mi is örömmel konstatáltuk...
Az újabb kocsmázás után megint a ceglédi út következett, pontosabban a szélén álló Pintér Péter Pál kereszt, majd a Tüzép-dűlőn végre megszabadultunk a forgalomtól, és egy nyugisabb vidéken folytattuk a vándorlást. A Kulyapitye nevű határrész felé tartottunk. Balra tőlünk régi Holi-tanyák, jobbra egy kis víkendház nem létező udvarán egy "szerény" fakereszt, állítója Drabant János. A kereszten nincs Jézus, és nem is volt felszentelve, ettől függetlenül ez is egy kereszt a sok másik mellett...
A végtelennek tűnő homokútnak is egyszer csak a vége felé közeledtünk. A szép erdős részeken áthaladva aztán egy régi tanyaközpontnál, az egykori kulapityei iskola 80 éves épületéhez értünk. Az 1978-ban megszűntetett tanyasi oktatási intézmény, a bezárás után, egy rövid ideig boltként működött, majd már több évtizede a helyi vadásztársaság tulajdona. - tulajdonképpen vadászház. Az iskola mellett áll a Bujdosó-kereszt, melyet - sok más helyi feszülethez hasonlóan - Szigetvári Antal és neje, Bujdosó Krisztina újított fel.
A kereszttől egy darabig visszafelé haladtunk, hogy egy balra kiágazó úton átvágjunk a Geréby-erdőn. Ez a rész, ha nem is ilyen fákkal és formában, de száz éve erdő, még a régi uradalom hírmondójaként maradt fenn a mai napig. A  fák között egy jól kiépített és kicsiknek egyáltalán nem mondható vaddisznótelep lakóit csodáltuk meg, nem is kicsi kocákat és vadkanokat. Utóbbiak között voltak akkorák, hogy medveként is el lehetett volna őket adni...
Az erdő túlsó felén aztán már a Geréby-kúria istállóépületei körvonalazódtak a fák közül kitekintve. A mindig forgalmas és bemutatóktól hangos objektum ma éppen csendben várt, de néhány ismerős legény mégis rögtönzött nekünk egy kis lovas-akrobatikát, majd megtekintettük az összes lovat, végül az új, hatalmas méretekkel rendelkező és elég impozáns lovardát. Itt elköszönt tőlünk Timi és Anti bácsi, akikért Pista bácsi jött autóval, jót küzdöttek, de elég volt nekik a 14 km.
A kúria udvarára egy kis kerülővel jutottunk be. Itt előbb a kápolnát majd a fogadó épületét tekintettük meg. Aztán még egy kis erőösszpontosítás, és nekivágtunk a faluig hátra lévő öt kilométernek. Itt, az eddigi védett helyekről kitérve, arcunkba, a havon kívül a szél is bele-belecsókolt. Igazi téli-pusztai élményben lett érzésünk. Az elhagyatott és egyáltalán nem használt dűlőút két oldalán megszámlálhatatlan galagonyabokor, néhány csipkebokor is kínálgatta termését. Elfogadtuk.
A Geréby család, illetve özvegy Geréby Gyuláné Vágó Margit által, kb. az 1920-as években állított kereszt nagyon méltatlan helyen - illegális szemétlerakó, fatolvajok által pusztított környezet - árválkodik. Ide se jön senki, még a kutya se. Megérdemelné, hogy egy kiemeltebb helyen álljon, hogy a kúria látogatói, az érdeklődők ennek a nagymultú családnak is tisztelegve, tudjanak róla és megcsodálhassák.
Még egy fél óra és a havas földúton, kis sárban csúszkálással fűszerezve, a mai napon utoljára és végérvényesen kiértünk a ceglédi útra, ami most kivételesen felüdülés volt, mert azon sem hó, sem sár nem mutatkozott. A felüljárón átkelve, a körforgalmat mellőzve máris a faluban voltunk. Itt még mindenki szorgalmasan bejött velünk a parkba, én megköszöntem mindenkinek a részvételt, hogy ilyen időben és körülmények mellett is vállalták a mai túrát, és érzékeny búcsút véve egymástól, egy hétre elköszöntünk egymástól.
Mindenkinek köszönjük a megtisztelő figyelmet, a bátor részvételt és legyen szerencsén a következő alkalmakon is!

Minden rokonom!

Sántaőz
 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bodorné Fülöp Mária (Kecskemét), Csonka Zoltán (Dabas), Gaszner Janka (Kecskemét), Gyarmati Lajosné Marika (Kecskemét), Hegyi Ervin (Kecskemét), Kiszel Julianna (Kecskemét), Mákné Dobos Erzsébet, Mátyás Gábor (Kecskemét), Szőke Tímea (14 km - Dabas), Varga Istvánné Borika, Virág Barnabás és Virág Sándor.

 

 

Szabó János-kereszt Ceglédi úton Új Drabant-kereszt Az emléktábla Mizsei iskola Erzsike az iskoláról
Az 1785-ös Öreg kereszt Gáspár-kereszt a fehérségben   A kereszt felirata Galagonyafagyi Fehér tanya fehérben
Kocsis-kereszt Egy kis melegség Pintér Péter Pál keresztje Tüzép-dűlőn Drabant János keresztje Fenyves
Kulapityei iskola Bujdosó-kereszt Régi tanya Geréby-kúria egyik tava Srácok és mutatványuk Az új lovarda
Belsőleg Geréby-kápolna A kápolna belseje A kúria homlokzata Itt már a szél is fúj Geréby-kereszt
Ismét a Ceglédi úton Megfagyott nadrágszár Kisjuhász Gábor keresztje A parknál Kattemplom Mai jutalmunk


 

 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz