(288.) TÚRA A ZAB-SZÉKEN


Idõpont: 2011. szeptember 3. szombat
Útvonal: Kígyósi-csárda - Kostök - Zab-szék - Kígyósi-csatorna - Kígyósi-csárda
Táv: 13 km


A Felső-Kiskunság szikes tavainak egyike, talán a legszebbje, az 52-es fõút közelében elterülő Zab-szék, több négyzetkilométeres medre.
A túrára a Kígyósi-csárda elõl indultunk, ahol a kocsikat hagytuk. Átkelve a túlpartra, a Kostök nevû, zárt kezelésû horgászvíz szépen rendben tartott partján haladtunk. Néhány száz méter múlva észak felé fordultunk, és egy nádasos-szikes területen haladva, a Zab-szék tulajdonképpeni keleti partján elindultunk, hogy megkerüljük a tavat.
A  tó hatalmas nyílt vízfelülettel rendelkezik, de a parton látszódott a visszahúzódott víz után maradt finom szikes talaj megkeményedett, hálószerûen repedezett szövevénye. A szinte sivatagi körülmények között nagyon különös fajok élnek meg, ki tudja hogyan; a lila sóvirág élõ példányai például úgy festettek, mintha szárazvirágok lennének egy vázában.
Lassan haladtunk, mert egyrészt nehéz volt a terep, másrészt annyi volt a szépséges látnivaló, nem gyõztük kapkodni a fejünket, és kattogtatni a gépeket. A nem túl mély vízben ezrével ácsorogtak a gémek, kócsagok és egyéb védett madarak, de a vadkacsák is hatalmas rikácsolással emelkedtek olykor-olykor a magasba. Ha lett volna egy nagyon jó objektívünk, csodákat lehetett volna fényképezni, és bár így is lettek szép képeink, a táj igazi varázsát egyik sem tudja igazán érzékeltetni. Azt személyesen kell látni!
Nagy melegben, fogyóban lévõ vízadagokkal araszoltunk a tó túlsó partján délidõben, harmincegynéhány fokban, a liszt finomságú szürkés-fehér porban, ráadásul mezítláb. Kitikkadva, fáradtan értük el ismét, a tûzõ napon a csatorna partját, melyen fél óra alatt visszaértünk reggeli kiindulási pontunkra.
Összegezve: aki eljött, olyan szépet látott, amilyet még nem sokszor láttunk, a hangulat remek volt, és az élmény örök. Mit várhatunk még egy túrától?

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Blahut Pál, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Nagy Irén, Polyák Nikolett, Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán, Szórád Mónika, Török Mária és Varga Istvánné Borika.