(294.) TÚRA AZ ÓCSAI-LÁPERDŐBEN


Idõpont: 2011. szeptember 17. szombat
Útvonal: Ócsa vá. - Bazilika - Selyem-rét - Inárcs vá.
Táv: 16 km


A mai túra helyszínét már sokszor felkerestük, mégis megunhatatlanul szép...
A negyedhetes vonattal indultunk Lajosmizsérõl, és egy óra múlva szálltunk le Ócsán. Mindenkinek lett volna még vásárolni valója, de addig totojáztunk, amíg csak a Spar maradt - de az csak 8-kor nyitott. Így nem maradt más. megvártuk. Nem elég azonban, hogy egy csomó idõt elcsesztünk a várakozással, még rohadt drága is volt ez az objektum, úgyhogy duplán elszúrtuk a vásárlást.
A templomot csak kívülrõl néztük meg, mert már nagyon szerettük volna elérni az erdõt. ez bõ háromnegyed óra múlva sikerült is. Letértünk a forgalmas aszfaltról a Selyem-rétre, itt aztán már más rezgésszámon mûködtünk tovább. Mindenkire nyugtatólag hatott a csodaszép környezet. Az ösvénnyé összeszûkült szekérút árnyas fák alatt kanyargott, helyenként szinte csak emberváll szélességû volt. Sajnos a hely láperdõ jellege csak részben vált érezhetõvé, miután az aszály következtében a máskor vízzel borított hatalmas fák, köztük pedig a kis tisztások szárazon vegetáltak.
A réten három órás(!) pihenõ, sütögetés, szieszta várt ránk, és tette teljessé a mindenki által annyira óhajtott teljes kikapcsolódást. Annyira eltunyultunk, hogy nem sok kedvünk maradt a további gyalogláshoz, de hát ott nem maradhattunk. Kiérve az árnyékból, arcon csapott a meleg, égetett a Nap, és a fogytán lévõ vízkészletek sem könnyítették meg a dolgunkat.
De minden nehézség ellenére jó hangulatban haladtunk, elmondhatatlanul szép ligetes-bokros részen, vadlesek mellett, allékban, szántóföldeken át, felmászva a hatalmas bálagurigákra - és az egész nap koronájaként: a sok ezer õszi kikerics, amely néhol 8-10 szálas csokrokban virított a fûben! Aki nem volt ott, nem tudja elképzelni ezt a szépséget.
Aztán kiérve a vasút mellé, azzal párhuzamosan értünk be Inárcs állomására. Torkos itt már annyira kész volt a meleg miatt, hogy ölben kellett elvinnem a kúthoz, és a máskor annyira utált fürdést most õ kezdeményezte, amikor is legalább öt percig állt mozdulatlanul a nyomóskút vízsugara alatt...
A kocsmába még egy nagy ivás, kis evés, hideg fröccs is akadt, aztán hazautazás Lajosmizsére. Az állomáson hamar szétszóródtunk, mert már mindenki nagyon fáradt volt, és elmentünk haza. A következõ napok történései ekkor még nem sejlettek fel senkiben, de azokon túljutva újult erõvel folytattuk az egész túrakörösdit.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berente Adél (Hetényegyháza), Berente Ágnes (Hetényegyháza), Blahut Pál, Hornacsek Dávid, Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Tamás, Hriazik Vivien, Kun Ádám, Kun Vivien, Lakatos-Venczel Dániel, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Spiegelberger Tamás, Szabó Attiláné Tünde (Kerekegyháza), Szabó István, Szikora Dávid (Kecskemét), Szikora Marcell (Kecskemét), Szõrös Ádám, Szõrös András, Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Torkos kutya, Török Mária, Turupuli Zoltán és Varga Istvánné Borika.