(272.) MIZSEI ÓRIÁS TÚRAÚT BEJÁRÁSA


Idõpont: 2011. július 2. szombat
Útvonal: Pusztatemplom - Vackor-fa - Mizsei Óriás - Fehér-tó - Szent Imre-fa - Palotai-sarok - Pusztatemplom
Táv: 10 km


Az elmúlt idõszak családi eseményei alaposan próbára tettek minket, így ehhez a semminek tûnõ kiruccanáshoz is meg kellett erõltetnünk magunkat, hogy egyáltalán létre jöjjön. Nincs ilyen idõszakban az embernek sok kedve a nagy társasághoz. Ez az érem egyik oldala. A másik: muszáj volt már kicsit kiszakadni a megszokott környezetbõl, muszáj volt kiszellõztetni a fejünket és a lelkünket, mert alaposan telítõdött az elmúlt hetekben. Rövid szervezõ munka csak, és máris jónéhány gyerek és felnõtt jelezte hogy részt vesz a délutáni túrán és szívesen enne az estére kigondolt bográcsos lecsóból is.
Délután háromtól kezdtünk gyülekezni - egyéni utazási móddal - a Pusztatemplomhoz, ahol alig két hete egy nagyon szép estét töltöttünk el, szinte ugyanezekkel az emberekkel. De mind a hely, mind a Túratársak megunhatatlanok, így nem kellett attól tartani hogy unatkoznánk. fél négy után Bujdi is megérkezett így elindulhattunk a tíz kilométeres sétára a Mizsében. Niki és Zoli ajándék Petõfi Túrakörös pólókkal kedveskedett nekünk, ami hihetetlen figyelmesség a részükrõl, és nagyon jól is esett!
Az útvonal a nyárra tervezett Mizsei Óriás túraúttal esett egybe. Egyrészt szerettük volna azoknak is megmutatni akik még nem járták végig másrészt amolyan elõzetes bejárásfélének is tekintettük ezt az alkalmat a jelzésfestés és az állomások kiépítése elõtt. A délelõtti esõnek már nyoma sem volt szép napsütéses idõben gyalogoltunk, laza három órát.
A Kónya-dûlõ nyolcvanéves vadkörtefáját Niki Vackor-fának nevezte el, az azonos nevû mesehõs kismackó után szabadon. Fél óra elteltével az egykori Sáfrány-földön értük el a - gyerek által nemrégen ilyen névre keresztelt - Mizsei Óriást, mint Lajosmizse legöregebb, kb. 220 éves fáját az öreg tölgyet. A rétszerû száraz-füves terület után elértük a Vágó-tanya dûlõjét, majd ezen egy negyed óra volt a pusztavacsi határon elterpeszkedõ Fehér-tó hatalmas, mára már száraz tómedre. Sokadszor jártunk itt de még mindig döbbenetes élmény a meder közepén állni, és körben alig látható távolságban három méteres part; furcsa arra gondolni hogy régen mennyi víz lehetett benne, esõsebb idõszakokban. A tó partján  - kihasználva a part viszonylagos magasságát -, egy természetes kilátóponton szeretnénk a túraút egyik állomását kialakítani és egy padot is tenni oda, ha valaki esetleg ülve szeretne gyönyörködni a tájban.
A Besenyi-major romos hodályai sajnos tovább pusztultak már alig tartja õket valami hogy a beszakadt tetõk után a falak is összedõljenek. A major mellett, az út bal oldalán áll egy kb. 150-200 évesre becsült, hatalmas akác. Miután ennek sem volt még saját neve, tanakodni kezdtünk hogy minek lehetne elnevezni. Jimike - kissé elfogultan - a Szent Imre-fa nevet vetette fel, és mivel mi sem tudtunk jobbat, elfogadtuk.
A régi mizsei csárda szépen felújított, egykori épületét megint csak kívülrõl tudtuk szemügyre venni, majd a Palotai-saroknál vissza is kanyarodtunk a Pusztatemplomhoz vezetõ Kónya-dûlõre. A romhoz háromnegyed hétkor értünk vissza, ahol rajtunk kívül is megfordult néhány kiránduló. Nagyon szép hely, érdemes lenne kicsit fejleszteni, hogy aki kitolja ide az arcát, annak legalább egy parkoló, egy kút vagy egy pottyantós vécé a rendelkezésére álljon de jó lenne még néhány asztal és pad is.
Az idõ elõre haladtával gyorsan feltettük a szükséges alapanyagokat a szükséges sorrendben és nemsokára rotyogni kezdett a bográcsban a lecsó. Elkészült, majd az utolsó falatig mind megettük. A délután folyamén és este is, jókat beszélgettünk, egy keveset már nevettünk is, mert az élet nem áll meg, megy tovább, tudjuk - csak számunkra most egy kicsit lelassult...

Köszönjük Mindenkinek, aki a nehéz idõszakban mellettünk állt és bármiben segített! Külön köszönjük Zoliék aggódását és az ajándék pólókat!
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Blahut Pál, Bujdosó László, Fehér Sándor, Kanyik Imre, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szotyi kutya, Torkos kutya, Török Mária és Zsikla László.
Részt vett még a programban: Hasan Florin, Hriazik Attila, Kövér Kinga és Tóth Tímea.