FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(272.) "MIZSEI ÓRIÁS" TÚRAÚT BEJÁRÁSA


Időpont: 2011. július 2. szombat
Útvonal: Pusztatemplom - Vackor-fa - Mizsei Óriás - Fehér-tó - Szent Imre-fa - Palotai-sarok - Pusztatemplom
Táv: 10 km


Az elmúlt időszak családi eseményei alaposan próbára tettek minket, így ehhez a semminek tűnő kiruccanáshoz is meg kellett erőltetnünk magunkat, hogy egyáltalán létre jöjjön. Nincs ilyen időszakban az embernek sok kedve a nagy társasághoz. Ez az érem egyik oldala. A másik: muszáj volt már kicsit kiszakadni a megszokott környezetből, muszáj volt kiszellőztetni a fejünket és a lelkünket, mert alaposan telítődött az elmúlt hetekben. Rövid szervező munka csak, és máris jónéhány gyerek és felnőtt jelezte hogy részt vesz a délutáni túrán és szívesen enne az estére kigondolt bográcsos lecsóból is.
Délután háromtól kezdtünk gyülekezni - egyéni utazási móddal - a pusztatemplomhoz, ahol alig két hete egy nagyon szép estét töltöttünk el, szinte ugyanezekkel az emberekkel. De mind a hely, mind a Túratársak megunhatatlanok, így nem kellett attól tartani hogy unatkoznánk. fél négy után Bujdi is megérkezett így elindulhattunk a tíz kilométeres sétára a Mizsében. Niki és Zoli ajándék Petőfi Túrakörös pólókkal kedveskedett nekünk, ami hihetetlen figyelmesség a részükről, és nagyon jól is esett!
Az útvonal a nyárra tervezett Mizsei Óriás túraúttal esett egybe. Egyrészt szerettük volna azoknak is megmutatni akik még nem járták végig másrészt amolyan előzetes bejárásfélének is tekintettük ezt az alkalmat a jelzésfestés és az állomások kiépítése előtt. A délelőtti esőnek már nyoma sem volt szép napsütéses időben gyalogoltunk, laza három órát.
A Kónya-dűlő nyolcvanéves vadkörtefáját Niki Vackor-fának nevezte el, az azonos nevű mesehős kismackó után szabadon. Fél óra elteltével az egykori Sáfrány-földön értük el a - gyerek által nemrégen ilyen névre keresztelt - Mizsei Óriást, mint Lajosmizse legöregebb, kb. 220 éves fáját az öreg tölgyet. A rétszerű száraz-füves terület után elértük a Vágó-tanya dűlőjét, majd ezen egy negyed óra volt a pusztavacsi határon elterpeszkedő Fehér-tó hatalmas, mára már száraz tómedre. Sokadszor jártunk itt de még mindig döbbenetes élmény a meder közepén állni, és körben alig látható távolságban három méteres part; furcsa arra gondolni hogy régen mennyi víz lehetett benne, esősebb időszakokban. A tó partján  - kihasználva a part viszonylagos magasságát -, egy természetes kilátóponton szeretnénk a túraút egyik állomását kialakítani és egy padot is tenni oda, ha valaki esetleg ülve szeretne gyönyörködni a tájban.
A Besenyi-major romos hodályai sajnos tovább pusztultak már alig tartja őket valami hogy a beszakadt tetők után a falak is összedőljenek. A major mellett, az út bal oldalán áll egy kb. 150-200 évesre becsült, hatalmas akác. Miután ennek sem volt még saját neve, tanakodni kezdtünk hogy minek lehetne elnevezni. Jimike - kissé elfogultan - a Szent Imre-fa nevet vetette fel, és mivel mi sem tudtunk jobbat, elfogadtuk.
A régi mizsei csárda szépen felújított, egykori épületét megint csak kívülről tudtuk szemügyre venni, majd a Palotai-saroknál vissza is kanyarodtunk a Pusztatemplomhoz vezető Kónya-dűlőre. A romhoz háromnegyed hétkor értünk vissza, ahol rajtunk kívül is megfordult néhány kiránduló. Nagyon szép hely, érdemes lenne kicsit fejleszteni, hogy aki kitolja ide az arcát, annak legalább egy parkoló, egy kút vagy egy pottyantós vécé a rendelkezésére álljon de jó lenne még néhány asztal és pad is.
Az idő előre haladtával gyorsan feltettük a szükséges alapanyagokat a szükséges sorrendben és nemsokára rotyogni kezdett a bográcsban a lecsó. Elkészült, majd az utolsó falatig mind megettük. A délután folyamén és este is, jókat beszélgettünk, egy keveset már nevettünk is, mert az élet nem áll meg, megy tovább, tudjuk - csak számunkra most egy kicsit lelassult...

Köszönjük Mindenkinek, aki a nehéz időszakban mellettünk állt és bármiben segített! Külön köszönjük Zoliék aggódását és az ajándék pólókat!


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Blahut Pál, Bujdosó László, Fehér Sándor, Kanyik Imre, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kecskemét),
Szotyi kutya, Torkos kutya, Török Mária és Zsikla László.
Részt vett még a programban: Hasan Florin, Hriazik Attila, Kövér Kinga és Tóth Tímea.


 

Nikiék ajándékában A Kónya-dűlőn Arccal az út felé Akác, kereszttel Vackor-fa Mizsei Óriás
A csapat Törzskerület mérés Szotyi Erdőben Fehér-tó medrében Az ég
Keresztül Incselkedés Gombaszaglás És az íze se rossz! Szent Imre-fa A fa alatt
Zoli Az újabb Mizsei csárda Araszolunk Palotai-sarok Ismét az akác a kereszttel Készül a pörkölt
Közelebbről Betakarítás 1. Betakarítás 2. A nap végén A Nap végén Átmenet

 

 

 

 

a

"Minden, amit teszek, megtisztítja az ablakokat, hogy kiláthass végre magadból." (ismeretlen indián sámán)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz