FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(250. JUBILEUMI TÚRÁNK) A KOLLÉGIUM PUSZTAVACSON


Időpont: 2011. április 3. vasárnap
Útvonal: Táborfalva - Varjas - Fehér-Berek - Strázsa-hegy - Vacsi-erdő - Pusztavacsi Parkerdő
Táv: 12 km


Az első tavaszi kollégiumi túra a vártnál is felülmúlhatatlanabbra és felejthetetlenebbre sikerült. Ismét bebizonyosodott, hogy élményekért, szép helyekért néha elég csak a szomszédos településekre átruccanni, továbbá, hogy az élmények és a megnyilvánuló szeretet semmi mástól nem függenek, csak a résztvevő emberek emberi minőségétől.
A krónikához tartozik, hogy Ircsike már egy héttel a túra napja előtt kezdte a szervezést, pénzintézést, vásárlást  és egyebek beszerzését. Úgyhogy mire eljött a nagy nap, jártányi ereje se maradt a gyaloglásra, mégis velünk tartott, és ezen a napon ez nem is lehetett volna másképp.
Reggel hétkor több tucat mindenre elszánt gyermek és néhány felnőtt gyülekezett a szokott helyen. Jani bácsival az utolsó gyerek megérkezése után nyomban indultunk is Táborfalva szélére. Útközben még voltak felszállóink Felsőlajoson. A Pusztavacsi-erdőbe hamar beértünk, úgyszólván rögtön a felüljárón való átkelés után, és elkezdődött a merőleges nyiladékokban jobbra-balra kanyargás.
A gyerekek Torkos kutya vezetésével haladtak, aki egyszer egyik irányban tűnt el a szemünk elől, máskor a másik irányban - de mindig visszatalált hozzánk. A Strázsa-hegyet annyira nem akartuk eltéveszteni, hogy törvényszerűen bekövetkezett: eltévesztettük. Annyira túlmentünk, hogy a Fehér-berek - egykor nyilván vizenyősebb - laposán találtuk magunkat. Innen úttalan utakon, csak úgy szag után igyekeztem visszanavigálni a csapatot a 150 méter magas homokdomb irányába, és ez szűk óra elteltével sikerült is. Egyszerűen ezen a napon ez nem is lehetett volna másképp.
A Strázsa-hegy és környezete annyira szép, hogy sem szavakkal, sem képekkel nem lehet visszaadni. Ide mindenkinek legalább egyszer el kellene jönni! És mi biztos, hogy még sokszor el is jövünk!
A hegyen hosszabbat pihentünk, alaposan megtízóraiztunk, majd nekivágtunk az utolsó szakasznak. A gyerekek a pihenésnek és az egyre közelebb kerülő célnak köszönhetően új erőre kaptak, és kevesebb mint egy óra elteltével megérkeztünk a Pusztavacsi Parkerdőbe. Itt aztán mindenki azt csinált már, amit akart. Voltak, akik játszottak, mások dombokat másztak, ettek-ittak, játszótereztek, vagy egyszerűen csak hevertek a fűben.
A felnőttek vezetésével nekiálltunk a főzésnek. A fiúk szedtek fát, a lányok pucolták a zöldséget. Így két óra elteltével már kész is volt a gulyásleves. A desszertnek szánt, 120 kifliből készítendő, vaníliamártással tálalt mákos és diós gubának fél órára volt szüksége az elkészüléshez, és alig néhány percre a teljes eltűnéshez. A gyerekek mind a bográcsot, mind a gubához hozott két nagy lavórt(!) kipucolták. Ezután még Örkényből vizet kellett nekik hoznunk, mert a szokatlan melegben elfogytak vízkészleteink, és utánpótlásra volt szükség.
A délután folyamán főszerepet kapott a számháború és a nap vége előtt az amerikai foci magyaros, általunk művelt változata, mindkettő nagy sikerrel. A gyerekek egyiket sem akarták abbahagyni, de minden napnak vége van egyszer, most is eljött az idő, mely távozásra szólított. Hihetetlen gyorsasággal és alapossággal pakoltunk össze magunk után, szedtünk össze minden szemetet, és kissé fájó szívvel hagytuk magunk mögött az erdőt, vele a szép élményeket. Nem kérdés, hogy a rendezvény folytatást követel magának, illetve a gyerekek maguknak, és mi meg is próbáljuk a következő alkalmat is hasonlóan élmény dúsra és szépre megcsinálni. Mert ennyi gyermeknek örömet szerezni, mosolyt csalni az arcukra, minden munkát és szervezést megér. A felnőtteknek köszönjük a részvételt, Jutkáéknak a segítséget is, és kívánunk mindenkinek annyi szeretet, amennyit gyerekek és felnőttek ma egymásnak adtak. Mert ezen a napon ez nem is lehetett volna másképp...


Ezen a napon együtt túrázott
: Ács Béla, Aranyos Bianka, Balog Csaba, Balogh István, Balog Szabolcs, Balogh Tímea, Baranyi Dávid, Baranyi József, Blahut Pál, Bokor Adrienn, Bujdosó Bettina, Bujdosó László, Góbi Jennyfer, Guba Lajos, Gulyás Alexandra, Gulyás Dana, Gulyás Ferenc, Hegyes Mercédesz, Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Attila, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Keskeny Julianna, Kovács Adrienn, Kovács Imre, Kovács József, Kovács Zsoltné Kriszta, Mészáros László, Nagy Irén, Polefkó Dáriusz, Rucz Dia, Soós Richárd, Soós Sándor, Spiegelberger Tamás, Szemán Gergő, Szemán Rózsa, Szikora Dávid, Szikora Marcell, Szikora Nimród, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Szőrös Anna, Torkos kutya, Tóth Tímea, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.

 

 

Táborfalvi csoportkép Dia és Adri Nyiladékok határán Egy szép napon... Tölgyön Ricsi, Sanyika és Beni
Telefon az erdőben Torkos itatása Készül a tízórai Hammm! Heverés, tápoldat Ricsi és Szabi
Teknővájók Jenny és a fehér nyár Emelvényen Látó-hegyi csoportosulás Dana és Bujdi Vad lesés
Borika fára mászott Jóska szomját oltogatja A zord külső Készül a guba... ... és a gulyás Kész is van
Gulyás-ágyúzás Számháború katonái És az ellenfél Kemény játék Izommunka Húzd meg - ereszd meg

 

 

 

a

"Amennyivel erősebb az Isten az embernél, annyival erősebb a szív az észnél." (Petőfi Sándor)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz