FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(259.) KOLLÉGIUMI KIRÁNDULÁS ÓCSÁN


Időpont: 2011. május 8. vasárnap
Útvonal: Ócsai pincék - Erdő-mező - Selyem-rét
Táv: 12 km
 

A Kollégium szokásos tavaszi, össznépi kirándulása idén Ócsán került lebonyolításra. Reggel hétkor indultunk anyaintézményünk elől, két busszal, majd nyolc előtt valamivel értünk be Ócsa központjába. Ott szusszantunk egyet, és már meg is érkezett az idegenvezető néni, aki bő fél órás előadással adózott a nyolcszáz éves falaknak és a lajosmizsei látogatóknak. A gyerekek meglepően nagy fegyelemmel és figyelemmel hallgatták a mesét egy régi, soha nem is létezőnek tűnő világról, amikor még hajóval hozták a köveket a templom építéséhez, egészen Ócsáig a Ráckevei-Dunáról(!) valamikor a XII-XIII. század fordulóján, és a mocsaras rész közepére épített szentegyházat sem tatár, sem török nem rombolta, ez utóbbi még mecsetté alakítva használta is. A premontrei szerzetesek olyan tudás birtokában álltak, amivel a templomot valóságos erőddé építették, és mindig volt benne két hónapra elegendő élelem, víz, így vész esetén gyakorlatilag várként üzemelt. A templomtól Jani bácsiék kivittek minket a pincefalu széléig, ahol mindenki megkapta a délelőttre szánt - amúgy nem kevés - ellátmányát, és nekiindultunk a túrának.
A pincék környéke szépen gondozott, sehol egy szemét, némelyiknél már tavaszi munkákat is végeztek, főleg idősebb emberek. Megkönnyebbülésükre siserehadunk rövid idő alatt átjutott zónájukon, és erdőszélen kanyarogva folytatta útját az egyre melegebb időben. A Nap égetett, az emberek minduntalan pihenőért kiáltottak - volna, ha hagytuk volna, mert akkor sosem érünk a Selyem-rétre. Annyira sok megállóval haladtunk, hogy egy idő után hat nagyfiúval leváltunk és a magunk tempójában előrerohantunk, hogy a parkolóban délutáni ellátmányunkkal érkező koleszbuszt és a sofőrt ne várakoztassuk nagyon. Csak néhány percet késtünk, nem is ez okozta a gondot, hanem az, hogy annyi kaját, innivalót és játékot küldtek a Kollégiumból, hogy csak a kétharmadát tudtuk bevinni, azt is harminc kilós kosarakban, majdnem feladtuk. De majd' száz ember nem maradhat ellátás nélkül, így minden erőnket összeszedve cipekedtünk befelé a sáros úton bő kilométert.
A Selyem-réten már hatalmas nyüzsgés volt a gyerekek részéről, aki sosem fáradnak el, és lanyha pihegés a felnőttek részéről, akik viszont nem szokták a nagy melegben, tűző Napon, kevés folyadékkal való gyaloglást. Mindegy, ha nem gyakorolják, sose szokják meg. Egy óra langyosabb eszegetés-pihegés után még élénkebbé vált a tisztás, mert aki csak tudott futkározott, focizott, voltak akik tüzet raktak, hogy a várva várt sütögetés elkezdődhessen. Mivel a gyerekek nem voltak különösebben éhesek, köszönhetően a több száz fasírt elpusztításának, csak lassan indult be a dolog, de nagy igazság: evés közben jön meg az étvágy, a kezdeti próbálkozókat egyre több és több követte, mígnem mindenki sütött, evett, ivott.
A hazautazás sohasem szívderítő, különösen egy ilyen remekbe sikerült nap végén, most sem volt az, de menni kellett. Negyed óra alatt összepakoltunk magunk után, aztán szép kényelmes sétával megindultunk, hullámzó tömegként, kifelé az erdőből. Közben persze meg-megálltunk, csodáltuk a ritka, mifelénk nem látható növényeket, a gyerekek másztak, fényképeztették magukat, többek között gyönyörű, sárga mocsári nőszirmokkal.
A hazautazás csendesre sikerült, alaposan elfáradtunk, de abban mindenki egyetértett, hogy nagyon szép és jól sikerült program volt a mai, rengeteg látnivalóval és élménnyel. A gyerekek nem is akartak hazajönni, kérték, aludjunk kint a réten - de mit szóltak volna szegény felnőttek a sok szúnyoghoz!


A mai napot együtt töltötte: Ács Béla, Aranyos Beáta, Aranyos Bianka, Aranyos Cintia, Aranyos Mária, Árva Bettina, Balog Csaba, Balogh István, Balogh Szabolcs, Balogh Tímea, Baranyi Dávid, Baranyi József, Baranyi Piroska, Bódogh Dávid, Bujdosó Bettina, Bujdosó László 1, Deli János, Fehér Dániel, Gazdag Barbara, Gerőcs János, Góbi Jennyfer, Guba Lajos, Gulyás Alexandra, Gulyás Ferenc 1, Határ Ilona, Hegyes Mercédesz, Hicsár Melinda, Hicsár Roland, Horgas Ágnes, Horgas Viktor, Hurják Szabolcs, Juhász Róbert, Kanyik Barbara, Kisjuhászné Suba Klára, Kiss István, Kiss Fanni, Kolompár László, Kovács Adrienn, Kovács Imre, Kovács József, Kovács Zsolt, Mészáros László, Nagy Irén, Perlaki Benjámin, Polefkó Dáriusz, Rucz Diána, Sas Józsefné Klári, Sebők Róbert, Soós Renáta, Soós Richárd, Soós Sándor, Soós Viktória, Szabó László 1, Szaszkó Nikolett, Szemán Gergő, Szemán Rózsa, Szerző László, Szórád Alex, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Szórád Nina, Tormási Csilla, Tormási István, Tormásiné Murinai Csilla, Tóth Éva, Tóth Lajos, Tóth Norbert, Tóth Rozália, Török Mária, Venczel Erzsébet, Veszelszkiné Bitai Judit, Vidáné Nagy Ildikó, Zsikla Roland, Zsikla Zseráld és Zsíros Richárd.

 

Ócsai református templom Torony Előadás közben Középkori hangulat Mint egy kastélyban A Szentély szentélye
700 éves freskók Szentély ablakok Szentségtartó fülkék Ősi jel Román kori oszlopfő Együtt a csapat
Pincefaluban Gyalogmenet Gabonában Fűben Ica néni Barbi és Rózsika
(Csont)Kovács Jóska Nagyon remek Srácok! Kincskeresés Sárosan 1-es csoport Kolbászmelegítés
Üzenetváltás Kifelé az erdőből Maris Nőszirom Jancsika első túráján Búcsú Ócsától...

 

 

a

"Dugjuk össze fejünket, és gondoljuk ki közösen, milyen jövőt adhatunk gyermekeinknek." (Ülő Bika sziú főnök)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz