FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(244.) III. JÉGTÖRŐ MIZSE MARATON


Időpont: 2011. március 5. szombat
Útvonal: Lajosmizse - Pusztatemplom - Fehér-tó - Strázsa-hegy - Táborfalva - Alsó-Kő-halom - Felsőlajos - Közös - Lajosmizse
Táv: 40 km


A már hagyományosnak mondható jégtörő túránkat idén harmadik alkalommal rendeztük meg. Ugyan a túra nyílt, mégsem szokott rajtunk kívül nagyon más részt venni rajta, kivétel: Eszter tavaly, Gábor idén, illetve Zsolti Kecskemétről, de ő nem teljesen kívülálló. A túrának végül is 15 fő vágott neki.
Hat óra után kevéssel indultunk a Kollégium elől, úgy hogy Gábor kicsit később ért le Pestről, ezért Zsoltival negyed órával később indultak utánunk. Egy csonka csoportképet készítettünk a ceglédi útról lefordulván, és kis idő múlva már Zsoltiék is utolértek, teljes volt a csapat.
Nagyon hideg volt, a föld fagyott, a tájon zúzmara, lefagyott pára. Egy régi tómeder alján víz csillogott, szintén fagyottan, de nagy vonalakban elképzelhetővé vált, mekkora lehetett valamikor a tó. Lajosmizse viszonylag magas fekvésű település, így a múlt év sok csapadéka megtöltötte a talajt, és még maradt belőle a felszín fölött is. De szerencsére zömmel nem belvízként, hanem az egykor szél által kivájt tómedrekben, így nagyobb kárt nálunk nem okoz. Szép lenne, ha még tovább emelkedne a víz tavakban, és néhány év alatt kialakulhatna bennük valami életszerű dolog...
Visszatérve a túrára, hidegben, de elszántan faltuk a kilométereket, és a Tarnay-kúriát hátulról megkerülve előbb a Pető-dűlőben, majd a Papp-kocsmánál találtuk magunkat. Itt még olyan idő volt, hogy jól esett egy negyed óra melegedés a füstös, de fűtött bódéban.
Tovább menve a Pusztatemplom-dombra, végre teljes csoportképet készíthettem. Lacika kiszállt, neki elég volt ennyi. Mi érintettük az Almási-keresztet, majd a Sárán-földre kanyarodva, szemünkkel öreg tölgyfákat kutattunk a tájban. Láttunk is itt ott egy-egy gömbölyű koronájú, környezetéből kiemelkedő óriást, de a legöregebbnek - kb. 200 évesnél valamivel öregebb - tölgyet végül egy mezőn találtuk meg, vadkörte és galagonya bokrok között. Akkor volt, hogy alig láttuk a tetejét, alatt hatalmas sátorként akár száz ember is megférne, és a törzsét négy sem tudta körbenyalábolni.
A folytatásban hamarosan elértük a Fehér-tó medrét, a pusztavacsi határon - a múltkor jártunk már itt -, aztán nekiindultunk a vacsi erdőnek. Régóta szemeztünk a titokzatos rengeteggel, hogy egyszer fel kellene fedezni, de csak most jött el az alkalom. És amit ott láttunk a tizenvalahány kilométeren, az csodálatosan szép volt.
Előbb sáros feketeföldön csúszkáltunk, hosszú kerítés mellett, a fagyból kiengedő szekérúton, majd a hajdani, nyom nélkül eltűnt Klementina-major egyetlen emlékénél, az egykor hozzá vezető évszázados gesztenyefasornál találtuk magunkat. Innen egy-két kanyar, és homokosabb rész következett. Egy vadlesekkel megspékelt nyiladékfélén végigmenve, máris a Strázsa-hegy tövében voltunk. Itt változatosabb lett a táj képe: homokbuckák, fenyvesek, tölgyek, akácok. Az alföld ezen részének legmagasabb pontja egykori őrködő-megfigyelő szerepet betöltő funkciójáról kapta nevét, és 150 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Sajnos kilátás nincs róla, mert erdő borítja, de a hely valami fantasztikusan szép. A gyerekek rögtön ott akartak aludni, vagy másnap ki akartak jönni, esetleg már egy kinn alvós két napos túrát kezdtek tervezgetni - amiben én is benne lennék.
A szomszédos buckát Zsolti ajánlotta felkeresésre, mert róla szép kilátás adódik. Adódott is. Itt már minden felesleges ruhadarab lekerült rólunk, a Nap egyre erősebben melegített.
A következő szakasz Táborfalváig négyszögletes erdőfoltok közötti merőleges kanyarok bevételével telt. A falu szélét egy órakor értük el, ekkor tartottunk 25 kilométernél. A fáradtabbak itt kiszállhattak. Így tett Borika, Icuka és Ircsike, őket Pista bácsi vitte haza kocsival. A gyerekeknek is ajánlottam a lehetőséget, de senki sem akarta feladni (utóbb kiderült, egy-két gyereknek nem ártott volna).
A megyehatáron haladtunk tovább, és csakhamar az Alsó-Kő-halom nevű dombhoz értünk. Ez egy több évszázados - talán középkori eredetű - határhalom a mizsei részek és Örkény/Táborfalva között. Megtettünk egy kilométert aszfalt út mellett, majd egy ritkán járt úton az Almási-kastély érintésével, csaknem egy óra múlva Felsőlajoson voltunk. Itt egy bő negyedórás pihenő, evés-ivás, majd az utolsó erőinket összeszedve nekiduráltuk magunkat, hogy a Közös érintésével hazagyalogoljunk.
Felsőlajos főutcáján elmentünk az új templom előtt, majd kiérve a dűlőútra előbb balra, majd jobbra kanyarodtunk. Itt Bettike és Barbi már olyan lassan jöttek, hogy tempójukat tippelve, este nyolc utáni célba érkezésre lehetett volna számítani részükről, a menet eleje meg már látótávolságon túl járt. Bevártam őket, és noszogatva a két lányt, ha kellett még toltam is őket, valahogy utolértük a többieket - igaz, megálltak pihenni. Aztán, hogy a további csigulást elkerüljem, drasztikusan lerövidítettem az utat, és szinte toronyiránt, 5 óra után kicsivel értünk be Lajosmizsére.
Mindent összegezve nagyon szép napot töltöttünk együtt, nagyon szép helyeken nagyon szép dolgokat láttunk, és nagyon elfáradtunk. A társaság jó volt, Gábor részvételének nagyon örültünk, Zsolti segítségéért pedig még akkor is hálásak vagyunk, ha nem ismeri névadónkat, a legnagyobb magyar csavargót (Még hogy nem lehet személyről elnevezni túracsapatot... Téry Ödön tán növény volt?!).

 


A résztvevők jutalma (virtuálisan, hogy ne kelljen festéket és papírt pazarolni)



Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (40km), Bujdosó Bettina (40km), Bujdosó László (40km), Dömötör Zsolt (Kecskemét) (40km), Hornacsekné Kucsera Ilona (25 km), Kanyik Barbara (40km), Kanyik Imre (40km), Nagy Irén (25km), Szalkai Gábor (Budapest) (40km), Szikora Marcell (Kecskemét) (40km), Szőrös Anna (40 km), Török Mária (40km), Varga Istvánné Borika (25km), Zsikla László (10km) és Zsikla Roland (40km)

 

Primavera

Nagyon az elején vagyunk Egy tómederben víz csillog A Pusztatemplomnál Jimike A teljes csapat
Barbi és Jimi Lajosmizse legöregebb fája... ... alig érjük körbe Hűvös van Gábor egy ex-dámmal Öreg gesztenyesor
Bettike lendületben Tölgyek szorításában Marci lesen Jimike fekhelyet épít Homokdombok között Táborfalvi határdűlő
Alsó-Kő-halom alatt Házszám a Mizsében Almási-kastély Megint Felsőlajoson Közösben Mária vigyáz ránk

 

 

 

a

"Meg kell őriznünk az erdőket gyerekeinknek, unokáinknak és azoknak, akik még meg sem születtek. Meg kell védenünk azoknak, akik annyira sem tudják felemelni szavukat, mint a madarak, a négylábúak, a halak vagy a fák." (ismeretlen indián főnök)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz