FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(253.) TÚRA A CSÉVHARASZTI TEMPLOMROMHOZ


Időpont: 2011. április 16. szombat
Útvonal: Inárcs vá. - Pótharasztpuszta - Templomrom - Újhartyán - Mária-kápolna - Dabasi szőlők - Gyón vm.
Táv: 24 km


Alföldi túra egy szép áprilisi napon. Reggel hatkor gyülekeztünk a vasútállomáson, és a negyedes vonattal 9 fő indult el Inárcsra. Hétkor leszálltunk és végig haladtunk a  falun, majd a régi szovjet katonai lőszerraktár felszedett sínjeinek helyén átkeltünk az autópálya alatt - miután vagy egy tucat árkon másztunk át -, és végre beértünk az erdőbe. hogy milyen illetőségű erdőbe, azt nem tudtuk pontosan, mert valahol Inárcs és Csévharaszt határán gyalogolhattunk, de maga az erdő, a rétek csodaszépek voltak. Nem nyiladékos erdő volt, mint a pusztavacsi, hanem kanyargós, szinte követhetetlen irányváltású utak vezettek minket egyre beljebb, mint a Jancsi és Juliskában a gyerekeket. Mégsem tévedtünk el (nagyon), mert a néhol fellelhető
ZÖLD SÁV jelzés itt-ott a segítségünkre volt.
Legszebb szakasz a kb. két kilométernyi galagonyás-borókás cserjés volt, a bokrok között felvillanó piciny füves tisztásokkal. Még "csak" zöld volt minden, mi lehet itt két hét múlva, amikor ez a sok ezer galagonya virágozni kezd!
Fél tízkor elértük a csévharaszti romhoz vezető dűlőt, illetve a
ZÖLD KERESZT jelzést, és a régi Kőrösi utat keresztezve - melyet egy kereszt is jelzett - hamarosan megláttuk a romot. Messze volt még ugyan, de gyorsan odaértünk. A régi pusztai temető és a 700 éves templommaradvány egy kisebb halmon áll, hozzá öreg, kissé beteges nyárfasor vezet. A temető sírjai már nem felismerhetők, de egy központi emlékmű felsorolja azokat, akik vélhetően itt alusszák örök álmukat. A fél órás pihenő alatt alaposan megtízóraiztunk-ebédeltünk, sokat nevettünk. Icuka juhsajttal kínálta a gyerekeket, én szalonnával és hagymával - természetesen minden elfogyott.
A túra távjának nagyjából felénél, újult erővel folytattuk a menetet. Ismét kanyargós földúton haladtunk Újhartyán irányába. A térképen jelzett "Kencehősök pihenője" nevű objektumot semmilyen tábla nem jelzi, így el is mentünk mellette, és ez a tény is csak akkor vált világossá számunkra, amikor már közelinek láttuk az autópályát. a hídon átkelve egyből a faluban voltunk. Újhartyán sváb település, és zömében nem éppen szegény. Takaros házak, virággal díszített udvarok. Meglepetésünkre az egyikből - éppen nem gazdagok által lakottból - egy néni jött ki, és amikor meglátta gyerekeinket, rögtön üdítővel kínálta őket, még szendvicset is akart csinálni, de erről szerencsésen lebeszéltük. A településen egy eldobott csikket nem láttunk, a közintézmények újak, a szórakozóhelyek modernek voltak.
Az országút mellett, mikor már átértünk a falu másik oldalára, egy Mária-kápolnához értünk. A kis szent hely körül pihenő van, amelyet helyiek éppen akkor takarítottak. Amikor megláttak minket, ugyancsak kínálni kezdték gyerekeinket, ezúttal nem kólával, hanem citromból készített limonádéval. Nem is gondoltuk, hogy errefelé ilyen barátságos, vendégszerető emberek laknak!
A helyiek kedvessége ellenére folytatnunk kellett utunkat, mert szerettük volna elérni a háromnegyed kettes vonatot Gyónnál. Ehhez egy óra alatt csaknem öt kilométert kellett megtennünk, nagyrészt aszfalton, keresztül a Dabasi szőlők nevű tanyaközponton. Icuka és a gyerekek nagyon nagyot mentek, és egy(!) perccel a vonat érkezése előtt a sereghajtók, a mezítlábas Bianka és az igen elgyötört Rózsika is beértek, így utazhattunk haza. A sietség oka a részemről az volt, hogy szerettem volna, ha mihamarabb otthon lehetünk, mert Iricsike már várt minket - főleg a gyerekeket - bablevessel és pudingos piskótával, meg persze nagy szeretettel.
Negyed három után valamivel Lajosmizsére értünk, Icukától elbúcsúztunk, majd irány a cél! Nálunk aztán már minden fáradtságot feledve, ismét a jókedv és az evés öröme uralta a hangulatot. A gyerekek alig akartak hazamenni, és mi is csak nagyon nehezen engedtük el őket...


Ezen a napon együtt túrázott:
Aranyos Bianka, Balog Csaba, Guba Lajos, Hornacsekné Kucsera Ilona, Rucz Dia, Spiegelberger Tamás, Szemán Rózsa, Szórád Mónika és Török Mária.

 

Inárcson Emlékműnél Sorompómászás Áprilisi virágzás Rózsa-domb Spigi a mélység ura
Erdei úton Lányok Befekvős Vadkörte Beút

700 éve itt áll

Pusztai temető

Ebédelünk

Lali Kereszt a Kőrösi út mellett Újhartyánba értünk

Ismeretlenül is ismerősök

Kóstoló Icuka Spigi Újhartyán címere Újhartyáni Mária-kápolna A kápolna mellett
Limonádézás Tavasz, szeretünk! Dabasi szőlőknél Bianka Gyónon Megyünk haza Bablevesezés itthon

 

 

 

a

"Megérinteni a Földet annyi, mint harmóniában élni a természettel." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz