(253.) TÚRA A CSÉVHARASZTI TEMPLOMROMHOZ


Idõpont: 2011. április 16. szombat
Útvonal: Inárcs vá. - Pótharasztpuszta - Templomrom - Újhartyán - Mária-kápolna - Dabasi szõlõk - Gyón vm.
Táv: 24 km


Alföldi túra egy szép áprilisi napon. Reggel hatkor gyülekeztünk a vasútállomáson, és a negyedes vonattal 9 fõ indult el Inárcsra. Hétkor leszálltunk és végig haladtunk a  falun, majd a régi szovjet katonai lõszerraktár felszedett sínjeinek helyén átkeltünk az autópálya alatt - miután vagy egy tucat árkon másztunk át -, és végre beértünk az erdõbe. hogy milyen illetõségû erdõbe, azt nem tudtuk pontosan, mert valahol Inárcs és Csévharaszt határán gyalogolhattunk, de maga az erdõ, a rétek csodaszépek voltak. Nem nyiladékos erdõ volt, mint a pusztavacsi, hanem kanyargós, szinte követhetetlen irányváltású utak vezettek minket egyre beljebb, mint a Jancsi és Juliskában a gyerekeket. Mégsem tévedtünk el (nagyon), mert a néhol fellelhetõ ZÖLD SÁV jelzés itt-ott a segítségünkre volt.
Legszebb szakasz a kb. két kilométernyi galagonyás-borókás cserjés volt, a bokrok között felvillanó piciny füves tisztásokkal. Még "csak" zöld volt minden, mi lehet itt két hét múlva, amikor ez a sok ezer galagonya virágozni kezd!
Fél tízkor elértük a csévharaszti romhoz vezetõ dûlõt, illetve a ZÖLD KERESZT jelzést, és a régi Kõrösi utat keresztezve - melyet egy kereszt is jelzett - hamarosan megláttuk a romot. Messze volt még ugyan, de gyorsan odaértünk. A régi pusztai temetõ és a 700 éves templommaradvány egy kisebb halmon áll, hozzá öreg, kissé beteges nyárfasor vezet. A temetõ sírjai már nem felismerhetõk, de egy központi emlékmû felsorolja azokat, akik vélhetõen itt alusszák örök álmukat. A fél órás pihenõ alatt alaposan megtízóraiztunk-ebédeltünk, sokat nevettünk. Icuka juhsajttal kínálta a gyerekeket, én szalonnával és hagymával - természetesen minden elfogyott.
A túra távjának nagyjából felénél, újult erõvel folytattuk a menetet. Ismét kanyargós földúton haladtunk Újhartyán irányába. A térképen jelzett "Kencehõsök pihenõje" nevû objektumot semmilyen tábla nem jelzi, így el is mentünk mellette, és ez a tény is csak akkor vált világossá számunkra, amikor már közelinek láttuk az autópályát. a hídon átkelve egybõl a faluban voltunk. Újhartyán sváb település, és zömében nem éppen szegény. Takaros házak, virággal díszített udvarok. Meglepetésünkre az egyikbõl - éppen nem gazdagok által lakottból - egy néni jött ki, és amikor meglátta gyerekeinket, rögtön üdítõvel kínálta õket, még szendvicset is akart csinálni, de errõl szerencsésen lebeszéltük. A településen egy eldobott csikket nem láttunk, a közintézmények újak, a szórakozóhelyek modernek voltak.
Az országút mellett, mikor már átértünk a falu másik oldalára, egy Mária-kápolnához értünk. A kis szent hely körül pihenõ van, amelyet helyiek éppen akkor takarítottak. Amikor megláttak minket, ugyancsak kínálni kezdték gyerekeinket, ezúttal nem kólával, hanem citromból készített limonádéval. Nem is gondoltuk, hogy errefelé ilyen barátságos, vendégszeretõ emberek laknak!
A helyiek kedvessége ellenére folytatnunk kellett utunkat, mert szerettük volna elérni a háromnegyed kettes vonatot Gyónnál. Ehhez egy óra alatt csaknem öt kilométert kellett megtennünk, nagyrészt aszfalton, keresztül a Dabasi szõlõk nevû tanyaközponton. Icuka és a gyerekek nagyon nagyot mentek, és egy(!) perccel a vonat érkezése elõtt a sereghajtók, a mezítlábas Bianka és az igen elgyötört Rózsika is beértek, így utazhattunk haza. A sietség oka a részemrõl az volt, hogy szerettem volna, ha mihamarabb otthon lehetünk, mert Iricsike már várt minket - fõleg a gyerekeket - bablevessel és pudingos piskótával, meg persze nagy szeretettel.
Negyed három után valamivel Lajosmizsére értünk, Icukától elbúcsúztunk, majd irány a cél! Nálunk aztán már minden fáradtságot feledve, ismét a jókedv és az evés öröme uralta a hangulatot. A gyerekek alig akartak hazamenni, és mi is csak nagyon nehezen engedtük el õket...
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Aranyos Bianka, Balog Csaba, Guba Lajos, Hornacsekné Kucsera Ilona, Rucz Dia, Spiegelberger Tamás, Szemán Rózsa, Szórád Mónika és Török Mária.