FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL  CSOPORTKÉPEINK  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  PANORÁMAKÉPEK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  JÁRÓFÖLD  LINKEK 


(247.) ARANYSZARVAS 50 TELJESÍTMÉNYTÚRA


Időpont: 2011. március 26. szombat
Útvonal: Tápiószele - Kisfalu - Hajta-part - Erdőszőlők - Tápióbicskei csata emlékműve - Tápiószentmárton - Kincsem Lovaspark - Ürgés - Bogaras - Kláratelepi-kilátó - Dózsatelep - Tápiószele
Táv: 50 km


Eltelt egy év, ismét Tápiószelén vagyunk, az Aranyszarvason. A Túrakör résztvevőinek létszáma nyolc fő, épp egy tizede a mai Kincsem-túrák ezen távján indulóknak. Palika és én a felnőtteket, a többi hat a 14 év alatti korosztályt képviseli. Ircsike és Borika a 25-re neveztek, nekünk pedig a Blaskovich Múzeumba kellett átmennünk a rajt okán.
A múzeumban egy tucat ember téblábolt, köztük G. Imre Pestről, elhagyhatatlan szimatszatyorszerű szimatszatyrával vállán, fényképezőgépével nyakában. Már az elején szabadkozik, hogy úgy el fogunk mellette menni, mint a pinty, mert nincs csúcsformában, én mondom, hogy tavaly is így indultunk, aztán 25-nél faképnél hagyott minket. A szokásos bénázós adminisztráció a részünkről, aztán máris megyünk.
Tápiószeléről a Kisfalun át jutottunk a Hajta-partra. A kis folyóban volt víz, a zúgónál még egy kis vízszintesés is létrejött, fényképtémát adva az arra járóknak. A csatornányi vízhozam mellett kanyarogtunk, amúgy muszájból a Muszályba. Néhány hobbikert, egy-két kopottabb tanya, és máris kezdődött az erdős rész. Az első pontig, az erdészházig, majd onnan még néhány kilométeren kifejezetten szép, erdős szakaszon baktattunk. A víz errefelé is kitölthette már a talaj felső rétegeit, mert helyenként afölött csillogott, mígnem egy alkalommal csak a fák között kerülve tudtuk száraz lábbal folytatni a túrát.
Erdőszőlők közelségét az egyre gyakoribbá váló kutyaugatás jelezte. A lakott rész túl felén álló harangláb és a Rigó-féle kereszt pedig újabb ellenőrzőpontot jelentett a túrázóknak. A pontőr hölgyekkel kedélyesen elbeszélgettünk, majd G. Imre megérkezése után mi el is indultunk (Imrét ekkor láttuk utoljára, ezen a napon).
Jó fél óra elteltével elértük a nagykátai országutat, a változatosság kedvéért ismét egy keresztnél, és az út mellé fordultunk, itt szinte látótávolságon belül éreztük a tápióbicskei csata emlékművét. Tíz perccel később már ott is voltunk, ittunk, szusszantunk, pecsételtünk.
Aztán olyat produkáltunk, amit még sosem: hatvan perc alatt kerek hét kilométert mentünk a következő pontig, azaz a Blaskovich-kápolnáig. Jenny itt már nagyon fájlalta a lábait, Marcsi sem volt nagy formában, de Spigi, Jimike és Palika nagyon bírták. A kápolnánál elértük a teljes táv felét, négy és fél óra alatt huszonöt kilométert. Tudható volt azonban, hogy a második részen lassulni fogunk, mert tavaly is így jártunk. Ezért Spigit és Palikát a Kincsem Lovasparknál elengedtük, hagy menjenek a saját tempójukban, a többiekkel pedig egy csoportba összeállva, homokviharban, majd cigánytelepen át, az ürgési potya-víznyerő érintésével Bogarasig vánszorogtunk. Szerencsére a túra elején olyan jól haladtunk, hogy most volt miből leadnunk, így a négyes tempónál is lassabb haladásunk átlagban még mindig elfogadható volt.
A nap egyre melegebben égetett, kitikkadva mentünk, több sebből véreztünk. Tápiószőlős szélén Zolika és Niki, kutyusukkal velünk tartottak az 50-en, mert eredetileg a 40-re neveztek, de látva a gyerekeink lendületét, kedvet kaptak a teljes táj végigjárásához. Velük beszélgetve jobban telt az idő, fogytak a kilométerek. A Kláratelepi-kilátóhoz megteendő kitérő nem nagyon látványos rész, ráadásul itt már alig lézengenek az emberek, ez "már csak gyűjtőknek". Amikor mi a kilátóhoz értünk, Spigiék akkor értek célba (16.30-kor). Menetidejük 9 óra és 10 perc lett, és ha nem kellet volna annyit várniuk ránk, akkor nyolc és fél óra alatt beértek volna!!! Az utolsó hat kilométeren Barbi és Marci egy idegen túratárssal előrerohant, és húsz perccel ugyancsak előttünk ért be.
Én Marcsival és Jennyvel, valamint Niki, Zoli és a kiskutya, egymást megvárva, segítve, biztatva, már erős szürkületben értünk Dózsatelephez. Innen a bicikliúton pedig már sötétben meneteltünk a cél felé. A túra elején beígért cél-futás elmaradt, mert örültünk, hogy maradt egyáltalán erőnk az utolsó két kilométerre, de a lelkünk egyenesen szárnyalt. Mindenünk fájt, de nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült! A célban előbb Ircsike és Borika köszöntött, majd pedig a Rendezők kényeztettek. Gyermekeink teljesítményét nagyon dicsérték, mi meg dagadtunk a büszkeségtől. Ilyen napokért és emberekért érdemes csinálni az egészet.
Spigi első komolyabb túráján mindörökre emlékezetest nyújtott. Palika hozta tavalyi lendületes formáját, és még egy kicsit javított is az idején. Barbi nem bánta meg, hogy a hosszabb távon indult, és mi sem bántuk meg, hogy ráálltunk. Marci becsülettel megküzdött a szép, és általa (is) hőn áhított jelvényért. Jenny negyven kilométert tett meg úgy, hogy a talpain vízhólyagok rendetlenkedtek. Marcsi soha ilyen rosszul nem ment még, de nagyon nagyot küzdött, legfőképp magával - és győzött. Én pedig ismét célba értem, számomra könnyebben ment, mint tavaly, és ugyan a jelvénynek én is nagyon örültem, de ez semmi, mert ma mindent elhomályosított Gyermekeink hatalmas akaratereje és a Szeleiek kimondhatatlan szeretettel átitatott vendéglátása.
Isten áldja a Túra Minden Résztvevőjét és a Rendezőket! Borikának, Ircsikének pedig köszönjük a biztatást és hogy vártak ránk, és Nekik is szívből gratulálunk a 25-höz!

                                                                                                                                 Minden rokonom!  

                                                                                                                                                                                                                                                                    Sántaőz

Török Marcsi képei a túráról ITT.


Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Blahut Pál, Góbi Jennyfer, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Spiegelberger Tamás, Szikora Marcell és Török Mária.

 

Blaskovich Múzeum előtt Kereszt a Kisfaluban Hajta mentén Zúgó Muszályban Jelzőtábla
Tanya a Muszályban A távok szétválása Vadetetőnél Jenny és Barbi Kiöntés Imre a 2. ep-nél
Rigó Pál keresztje Kiértünk a nagykátai útra Tápióbicskei pihenő Országúton Marci Tápiószentmártonba érünk
Kincsem Lovasparkban Elgyötörten Homokviharban Ellenőrzőpont Ellenőrzés Az utóvéd
Önzetlen segítség Kereszt az út mellett Marcsi és Jenny Kláratelepen Beértünk... Marci büszke magára! A jelvény

 

 

 

 

 

a

"Ha a szem nem könnyezett volna, a lélek nem látott volna szivárványt." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz