FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(114.) TÚRA A VELENCEI-HEGYSÉGBEN
 

Időpont: 2009. május 19. kedd
Útvonal:
Pázmánd - Zsidó-hegy - Nadap - Ősjegy - Angelika-forrás - Pandúr-kő - Pákozd
Táv: 15 km
 

Csilla néni - engedve a ránehezedő nagy nyomásnak -, kirándulás ötletét vetette föl. Illetve még azt, hogy ezt a kirándulást az én segítségemmel szeretné lebonyolítani. Én vállaltam, persze, és egyből sorolni kezdtem a szóba jöhető helyeket. Csilla a Velencei-hegységnél állított meg, így ebben maradtunk.
Utazás korán reggel, mondhatni, már szokás szerint. Ezúttal azonban egy szabadszállási céggel buszoztunk, egy kényelmes buszon, egy kulturált sofőrrel. Pázmándra nyolc után valamivel érkeztünk. Kiszálltunk és nekivágtunk a faluról elnevezett szikláknak.
A rövid, de erős kaptató többekben egy álomszerű érzést ébresztett, hogy ez nem lehet igaz. De igaz volt. A sziklákról szép kilátás nyílt a kelet felé eső sík vidékre, mivel a Velencei-hegység keleti peremén voltunk. A hegyről lemenet egy szőlős területen haladtunk, majd egy elhagyatott erdő benőtt ösvényén ereszkedtünk Pázmánd szélére, onnan egy határozott balra kanyarral Nadap felé folytattuk. Ez volt az egész napos túra legnyomibb része, mert sokat betonutaztunk, egyre melegebb volt, víz fogytán, semmi érdekes látnivaló. Mindössze annyival sikerült megdobni a hangulatot, hogy egy búzatáblánál toronyiránt átvágtunk a szemközti útra, útba ejtve egy kiszáradt patakmedret (a gyerekek nadrágjai zöldek lettek a vizes susnyától, aggódtak, hogy mi lesz így otthon. Mondtam, hogy semmi, ki lesz mosva végre a nadrág).
Nadapon nem is az ősjegyet közelítettük meg először, hanem jó fél órás sziesztát tartottunk a kocsmában. Ránk is fért, mert a társaság eléggé elgyötört volt, amilyen mondjuk egy túra utolsó harmadában szokott, jóllehet, ez még csak az első harmada volt. Továbbindulva aztán csoportképet készítettünk a szintezési alappontnál, másztunk, egy libalegelő-szerű falusi focipályán még rúgtak is néhányat a fiúk, inkább csak azért, hogy ne hiába cipeljék egész nap a labdát (a meztelen felsőtest villantása az osztály lánytagjai előtt sem volt utolsó szempont).
Utunk legszebb szakasza következett. Erdőben, emelkedve, alig bírva, de egyre határozottabban közeledtünk az Angelika-forráshoz. Amikor odaértünk, mindenkit elbűvölt a hely intim szépsége, és intimitás ide vagy oda, a gyerekek vad locsolkodásba kezdtek, a szomjasabbak még inni is képesek voltak az aszály miatt nem túl bizalomgerjesztő állagú forrás vízmedencéjéből (nem lett semmi bajuk).
A Bodza-völgy és a Hurka-völgy tovább fokozta a látnivalók szépségének sorozatát, amit a több hektáros olajfa erdő szinte felülmúlhatatlanná tett. Azt az illatorgiát, amit ott észleltünk, nem felejtjük egyhamar. Ráadásul, amikor megsúgtam a srácoknak, hogy ez Csilla néni kedvenc fája, egy kis protekció reményében csokorba szedték neki a virágzó ágakat. Ezeket Csilla néni egy darabig szagolgatta, aztán visszaadta a természetnek.
A nap koronája az ezután következő sziklaképződmények megközelítése, megmászása és a rajtuk való örömködés jelentette, bár az erőnk rendesen fogytán volt már. Aztán végül valahogy leértünk Pákozdra, amiről a vége felé azt hittük, soha sem fog bekövetkezni. Lent kocsmázás, majd - nem nagy meggyőződéssel, inkább a történelem tanárnő iránti becsületből - meglátogattuk a csata régi emlékművét. A fent emlegetett strandolást a tónál lefújtuk, helyette beígértük a gyerekeknek az alsónémedi fagyizást. Elfogadták és fagyiztunk is.
Egész nap napos, meleg, helyenként fojtogatóan meleg idő volt. Az ország több részén, reggel például Lajosmizsén is heves zivatar volt. Ahogy Felsőlajosra értünk, egy fekete felhőbe keveredtünk, amit messziről láttunk Lajosmizse fölött. Egyik pillanatról a másikra dübörögni kezdett a busz tetején a jég, alig értünk be a faluba. A Kollégium előtt másodszor is rákezdett a máskor inkább jófajta italokba kívánt jég. Most is inkább egy pohár valamiben fejtette volna ki áldásos tevékenységét.
Jól sikerült kirándulás volt, talán nem is vártan nagy élmény minden résztvevőnek. A gyerekek azóta nem csak Csilla nénire néznek másképp, hanem nekem is nagyokat köszönnek, már jó messziről, ha meglátnak...


Ezen a napon együtt túrázott: Bagyinszki Hajnalka, Balog Csaba, Danka Rita, Guba Dániel, Kalocsa Dávid, Koller Achilles, Koller Alexa, Koller Kristóf, Kovács Richárd, Kozma Ádám, Kozma Károlyné, Makai Andrea, Makai Vivien, Nagy Csaba, Németh Kamilla, Oláh Dávid, Petrik Varga Ádám, Schulcz Krisztián, Szappanos Csilla, Tasi Anett és Varga Luca.


 

 

Pázmándi-szikláknál Zsidó-hegyen Zsidó-hegyi keresztek Gabonában Nádasban Jók vagyunk
Útban Nadapra A falu tornya Orrvérzés A szintezési ősjegynél Csabi gyerek Legelőn
Angelika-forrás mellékhatása Hurka-völgyben Olajfák illata Talpalatnyi árnyék Csilla néni Kő kövön nem marad...

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz