FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(136.) VI. TŐSERDEI TÜSKEVÁR TÁBOR


Időpont: 2009. augusztus 11-17.


I
Hatodik tõserdei táborunk részvételi rekordot döntött: 32 fõ, ebbõl mindössze Ircsike és én voltunk pedagógusok, a többi gyerek és egy-két fiatal. A zempléni kéktúrázás miatt fáradtan, kialvatlanul érkeztünk néhányan Lakitelekre, én kocsival, a többiek vonattal. A gyerekek nagy része azonban friss volt és erõsen fûtött a kalandvágytól, úgyhogy nekünk is fel kellett vennünk ezt a fordulatszámot.
1. nap - a kedd reggeli érkezés után a szokásos sátorállítás, és az ebédre "közkívánt" paprikás krumpli uborkasalátával. Délben némi ejtõzés, aztán irány a strand. Volt, aki egy éve nem volt ilyen helyen, de aki volt, az is kívánta már a felhõtlen szórakozás ezen fajtáját. Este tábortûz szalonnasütéssel, korai fekvés, mert hosszú volt ez a nap, hajnal óta.
2. nap - szerda reggel a gyerekek már ötkor kint ültek az udvaron, persze mi csak hét után csatlakoztunk. Reggeli, utána séta a holtághoz, fagyizás, játék a kocsmában, persze szigorúan füst és alkoholmentesen, csak a jókedvért. Ebédre hideg gyümölcsleves, tokány rizzsel, salátával, ami a tábor egyik legnagyobb sikert aratott ebédje lett. Annyira ették, hogy szinte rosszul lettek. Délután strand, este Luca csatlakozott hozzánk, majd futóverseny és "Adsz-e király katonát" - már sötétben. Estünk-keltünk.
3. nap - csütörtökön, reggeli után néhányan meglátogattuk a folyó Tiszát, és egész délelõtt a bableves - amerikai palacsinta ebéd elkészítésén fáradoztunk. A ráfordított idõ és energia nem volt arányban az elfogyasztására felhasznált idõvel és energiával, mert néhány perc alatt mindkét fogás a gyerekek gyomrát melegítette. A strandon esõ is volt, meg sok nevetés és vizes kakasviadal. Este focimeccs, Ircsi néni egymaga hét gólt lõtt.
4. nap - pénteken Emilékkel átmentünk Alpárra, hogy halat vegyünk a szombati családi napra. A kárászokat közös erõvel pucoltuk meg, és sózva eltettük másnapra. Ebédre Terike néni által elõre panírozott húsokat sütöttük meg rizibizivel, és káposztasalátával mind meg is ettük. Mónika is lejött, és délután a strandon három szintes, tizenkét emberes gúlát építettünk, tetején Jimikével.
5. nap - szombatra vártuk a vendégeket, konkrétabban a szülõket, akik csemetéiket akarták viszontlátni, öt nap után - vagy azok õket? Korán keltünk, Bertáékkal és Borikával kiegészülve Tiszaalpárra vonatoztunk, onnan visszagyalogoltunk Lakitelekre. Mivel az idõ elszaladt, gyors ebédet rögtönöztünk: cigánylángos fokhagymával, sajttal és tejföllel, illetve lekvárral. A szülõk úgy ették, mint aki még nem evett, nemcsak ezt, hanem semmit sem. Olyan sikert aratott ez az egyszerû étel, hogy leírhatatlan. Közös strandolás a szülõkkel, aztán vacsorára végre a kárászokat is megsüthettük. Ha lehet, még nagyobb sikert arattak szegény állatok. A szülõk egyenesen odáig merészkedtek, hogy le akartak költözni a táborba, annyira jól érezték magukat. A gyerekek még valahogy kibuliztak egy tûzõrzést, és nem is okoztak csalódást (Pista bácsi és Peti ma fogott halait másnapra tettük el).
6. nap - vasárnap, ami az utolsó egész napunk volt idén Lakitelken. Ki is akartuk használni minden percét. A délelõttöt a holtágnál töltöttük. Elõször megcsónakáztattuk a tetvarekeket, aztán elvittük õket csocsózni, biliárdozni. Mindkét programnak nagy sikere volt. Ezután következett legkiadósabb és talán legfinomabb ebédünk: zöldségleves, brassói és pudingos piskóta. Az ájulás szélére kerültünk, volt aki felkelni sem bírt az asztaltól. De azért kimentünk valahogy a strandra. Ismét halvacsora, majd  megint tûzõrzést ígértünk, és be is tartottuk. Mindenki holtfáradtan esett be a sátorba, jóval éjfél után.
7. nap - hétfõ, az utolsó nap. Nem is igazi tábori nap, mert már nem ott voltunk, hanem félig itthon. Táborbontás, pakolás, takarítás - nem túl szívmelengetõ tevékenységek, de muszáj volt megcsinálni. Hazautazás elviselhetetlen forróságban, érkezés csak kettõkor. A szülõk és gyerekek nagyon hálásak voltak, mi pedig boldogok, hogy örömet tudtunk nekik szerezni. Eddigi legjobb táborunkat zártuk ezen a napon, és már csak 358-at kell aludni, hogy induljunk a következõbe...

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Együtt nyaralt: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Berta Bálint, Csicsó István, Csicsó Patrik, Holi János, Hriazik Adrienn, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Hriazik Vivien, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kaszab Csaba, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén, Pozsgai Zoltán, Sárközi Ervin, Sutus Mónika, Szõrös Dániel, Tóth Attila, Tóth Diána, Tóth István, Török Mária, Treiber Emil, Treiber Gergõ, Treiber Luca, Varga Gábor, Várkonyi Lili és Várkonyi Mátyás.
 

 

Táborépítés

 

Fõ a paprikás krumpli

 

Ebéd

 

Szieszta strand elõtt

 

Dani bá'

 

Barbi

 

Jaj neked!

 

Rossz idõ esetén

 

Kocsmázás

 

Billiárdozás

 

Jimike és a tokány

 

Jancsika

 

Csicsókák mosogatnak

 

Strandon...

 

Lányok

 

Eső után

 

Futóverseny

 

Dajkálás

 

Készül az újabb ebéd

 

Már fenn is van

 

És megint a strandon

 

Erõemelõ

 

Kunkorik

 

Gúla

 

Foci

 

Halpucolás

 

Bográcsos rántott csirke

 

Hideg hajnal

 

Hőségben

 

Vendégeink a szülők

 

A holtág éke

 

Bedőlt fa

 

Csocsóparti

 

Táborunk

 

Harmadik fogás

 

Megyünk haza

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz