FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(137.) TISZAALPÁR - LAKITELEK TÚRA
 

Időpont: 2009. augusztus 15. szombat
Útvonal: Tiszaalpár - Alpári-rét - Lakitelek-Tőserdő
Táv: 13 km
 

A nagy augusztusi őrületben következett a tábor betétjeként a tiszaalpári kirándulás. Szegény szülők, látogatók nem gondolták, hogy ilyen megpróbáltatásoknak lesznek kitéve. Ha tudják, lehet, hogy el se jönnek.
A tábor jó harminc fős társasága és egy fél tucat vendég átvonatozott Tiszaalpárra. Már ekkor nagyon meleg volt, nem igazán ideális idő akár még csak tizenegynéhány kilométeres túrához sem. Mégis olyan szép dolgokat láttunk, hogy nem foglalkoztunk a hőséggel.
Először a földvárat másztuk meg, majd jó fél órát vártunk a gondnokra az Árpád-kori falunál. A gyerekek addig se tétlenkedtek, össze-vissza mászták a Templom-dombot. Aztán végre bebocsátást nyertünk az időutazást jelentő, honfoglalás kori építményekbe. A félig földbe vájt kunyhókban kellemesen hűvös volt. Akik először jártak itt, azokat megfogta a dolog, a többieket pedig már máskor megfogta.
Innen lementünk a domb alatti nagy rétre, vízpartot és valóságos madárrezervátumot érintve. Annyira elbűvölt minket a táj érintetlensége, hogy zsákutcába kerültünk. Az út egyszer csak elfogyott a lábunk alól. Háromnegyed órát küzdöttünk, hogy kiutat találjunk a csaknem három méter magas csalán-akácos keverékből, de vissza kellett fordulnunk.
A faluba visszatérve, alaposan frissítettünk a nyomóskútnál, majd egy csepp kedv nélkül, de a túravezető szigorának engedelmeskedve elindultunk Lakitelek irányába. Mit indultunk! Cammogtunk, kutyagoltunk, vánszorogtunk, nem jut jobb szó az eszembe. Mert aki látja, mit műveltünk, az vagy sírva fakad, vagy felröhög.
És persze ahogy lenni szokott, mégiscsak átértünk a szomszéd falu kocsmájához, ahol egy nagyot ittunk, majd kocsival mindenkit visszaszállítottunk a táborba. Azért siettünk, mert az ebéd még sehogy sem állt, és az eredetileg elképzelt húsos káposzta megfőzésére sem maradt volna idő, így rögtönöztünk: cigánylángos lesz fokhagymával, sajttal és tejföllel, esetleg lekvárral. Én nem tartottam elég előkelőnek, de egy táborban végül is ilyeneket is eszünk. Minden aggodalmam ellenére a tárcsában sütött cigánylángos olyan elsöprő sikert aratott, elsősorban a szülők körében, hogy ekkorát semmi más sem okozott volna.
Nem maradt hát más hátra, irány a strand! Itt egy nagy közös fürdés, kisebb-nagyobb palacsintázás és iszogatás volt a sorrend. Csaknem zárásig maradtunk, és már hét előtt, ebéd és uzsonna ellenére, mindenki éhes volt. A vacsora sült hal és sült kolbász volt. A szülők úgy ették a paprikás lisztbe forgatott kárászokat - melyeket előző nap vettünk a tiszaalpári halásznál és pucoltunk meg együtt a gyerekekkel -, szóval úgy ettek, mint aki még sosem evett életében. Nem csak halat, hanem egyáltalán semmit. A gyerekeknek maradt a kolbász, illetve nem mindenkinek maradt, ők ettek hideget.
Hosszú napunk volt, már sötét volt, mikor elbúcsúztunk vendégeinktől, akik jövőre követelték maguknak a felnőtt tábort! Mi pedig ígértünk fűt-fát, vagyis, hogy rajtunk nem múlik.
A gyerekeket kint hagytuk a tűznél, mert a tűzőrzést követelték. Becsületükre legyen mondva, egy pisszenés sem volt, legalábbis mi nem hallottunk semmit, igaz, mélyen aludtunk. Egy nagyon szép és emberi napot töltöttünk el együtt, több mint negyvenen, és azt kívántuk, bár sose lenne vége ennek a hét napnak...


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Kati, Berta Zsuzsanna, Csicsó István, Csicsó Patrik, Hardi Szabó Pál, Holi János, Hriazik Adrienn, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Hriazik Vivien, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kaszab Csaba, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén, Pozsgai Zoltán, Sárközi Ervin, Sutus Mónika, Szőrös Dániel, Tasi Erika, Tóth Attila, Tóth Diána, Tóth István, Török Mária, Treiber Emil, Treiber Gergő, Treiber Luca, Varga Gábor, Varga Istvánné Borika, Várkonyi Lili és Várkonyi Mátyás.
 


 

 

Indulásra készen Vonaton Tiszaalpár halas kútja Leirat A templom Kilátás az Alpári-rétre
Árpád-korban... Hőség Izomcsávók A templom alulról Vizenyőn Madártelep
Tikkadtan Utolsó erőfeszítés Ház az úton Alpári-Holt-Tisza Kukoricaszárral Fiúk a Tőserdőn


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz