FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(91.) ÉVNYITÓ DUNAVARSÁNY - SZIGETCSÉP TÚRA (PEST MEGYEI PIROS)
 

Időpont: 2009. január 3. szombat
Útvonal: Dunavarsány - Szigethalom - Szigetcsép
Táv: 16 km
 

Turistaságunk harmadik évét kezdtük 2009-ben. A harmadik év első túrája nem volt éppen a legérdekesebb, leglátványosabb, de mostanában az alföldi túrák időszakát éljük, és itt nem mindig hemzsegnek a látnivalók. A táj, a természet, benne elsősorban a Ráckevei-Duna viszont csodálatos volt, a Nap sütött, a levegő tiszta és hideg, minden fagyott, a tél uralkodásának cseppet sem barátságos napjai ezek. 
Dunavarsányig elég lassan jutottunk el, a hatórás lajosmizsei találkozóhoz képest csak kilenc óra után nem sokkal. Az állomás melletti kocsmában már ismerősen tájékozódtunk, mi viszont nem voltunk nekik ismerősek. Némi erőgyűjtés után a boltba mentünk, hogy vegyünk a múltkor már említett finom kifliből. Vettünk is vagy harmincat, mindenki tömte befelé. 
A falut végül háromnegyed tízkor hagytuk el, Szigetcsép irányában. Szürke, szántóföldszéli szakasz volt, az egyetlen pozitívum, hogy sütött - és egy kicsit melegített - a Nap. A Naprózsa Lakópark hivalkodó-neurotikus egyenbarlangjai már az 51-es út mellett találtak minket. A főúton nem könnyű átkelni, azért sikerült valahogy. Ezután nem a hatalmas forgalom szélárnyékát választottuk, hanem átvágva a szántáson, az üdülőtelep házai tövében mentünk tovább. A túra nyomvonalát kitalálóknak is ajánlhatjuk ezt a megoldást, sokkal emberibb. 
A szigethalmi Duna-híd alá érve, majd arra felmászva, soha nem látott jégtábla-mozaikokat fényképeztünk, egyiken a természet szeszélyéből alkotott Manók tánca. A híd túloldalán, a Duna kis mellékágán korcsolyázók tucatjai örültek a lehetőségnek, miszerint itt "használható" vastagságúra hízott a jég. Használták is, gyerekek, felnőttek. Mi is rámentünk, csúszkáltunk, mármint a gyerekek, felnőttként inkább csak szemmel voltunk bátrak.
Ezután hosszú kilométerek következtek a Duna-parton, sétányon, nyaralók között. Ahhoz képest, hogy milyen idő volt, sok ház előtt állt autó. Nagy nehezen végre kiértünk az üdülőövezetből, és a százhalombattai kőolaj finomító diszkrét kontúrja által kísérve Szigetcsép határába értünk. Betonúton araszoltunk, természetesen (?), miközben lelkiekben már lemondtunk a félkettes HÉV elérésének esélyéről. Aztán végül is csak öt percen múlott, mert amikor látótávolságba került az állomás, akkor húzott el Pest felé a zöld kukac.
Sebaj, maradt a forrócsokizás, üdítőzés. Jókedvű háromnegyed óra elteltével kimentünk a peronra, még egy záró csoportkép, Hria és Ervin pecsételtettek, aztán irány Soroksárra. Jegyet csak hatunknak kellett vennünk, mert a kalauznő két megálló között elveszett. Soroksáron átsétáltunk a vasútállomásra, megvártuk a kőbányai lassút, átszállás Deák Bill Gyula szülőföldjén, és irány Lajosmizse. Ugyancsak 6.20-kor voltunk ott, mint reggel, de mennyi minden történt közben, az eltelt tizenkét óra alatt! Most olvastad el...


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Hriazik Adrienn, Hriazik Attila, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén, Németh Anna, Németh Lajos, Németh Mária, Sárközi Ervin, Török Mária és Varga Istvánné Borika.

 

 

Dunavarsányban Kacsák a Dunán Stég A Duna-híd Manók tánca Jégre megyünk
Fagyos idők Szigetcsépi hévállomáson Útkeresés a kocsmában Viven Százhalombatta tornyai Alkonyodik

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz