|
(091.)
PMP MOZGALOM / ÉVNYITÓ DUNAVARSÁNY -
SZIGETCSÉP TÚRA
Idõpont:
2009. január 3. szombat
Útvonal: Dunavarsány - Szigethalom -
Szigetcsép
Táv: 16 km
Turistaságunk harmadik évét kezdtük
2009-ben. A harmadik év elsõ túrája nem volt
éppen a legérdekesebb, leglátványosabb, de
mostanában az alföldi túrák idõszakát éljük,
és itt nem mindig hemzsegnek a látnivalók. A
táj, a természet, benne elsõsorban a
Ráckevei-Duna viszont csodálatos volt, a Nap
sütött, a levegõ tiszta és hideg, minden
fagyott, a tél uralkodásának cseppet sem
barátságos napjai ezek.
Dunavarsányig elég lassan jutottunk el, a
hatórás lajosmizsei találkozóhoz képest csak
kilenc óra után nem sokkal. Az állomás
melletti kocsmában már ismerõsen
tájékozódtunk, mi viszont nem voltunk nekik
ismerõsek. Némi erõgyûjtés után a boltba
mentünk, hogy vegyünk a múltkor már említett
finom kiflibõl. Vettünk is vagy harmincat,
mindenki tömte befelé.
A falut végül háromnegyed tízkor hagytuk el,
Szigetcsép irányában. Szürke,
szántóföldszéli szakasz volt, az egyetlen
pozitívum, hogy sütött - és egy kicsit
melegített - a Nap. A Naprózsa Lakópark
hivalkodó-neurotikus egyenbarlangjai már az
51-es út mellett találtak minket. A fõúton
nem könnyû átkelni, azért sikerült valahogy.
Ezután nem a hatalmas forgalom szélárnyékát
választottuk, hanem átvágva a szántáson, az
üdülõtelep házai tövében mentünk tovább. A
túra nyomvonalát kitalálóknak is ajánlhatjuk
ezt a megoldást, sokkal emberibb.
A szigethalmi Duna-híd alá érve, majd arra
felmászva, soha nem látott
jégtábla-mozaikokat fényképeztünk, egyiken a
természet szeszélyébõl alkotott Manók tánca.
A híd túloldalán, a Duna kis mellékágán
korcsolyázók tucatjai örültek a
lehetõségnek, miszerint itt "használható"
vastagságúra hízott a jég. Használták is,
gyerekek, felnõttek. Mi is rámentünk,
csúszkáltunk, mármint a gyerekek,
felnõttként inkább csak szemmel voltunk
bátrak.
Ezután hosszú kilométerek következtek a
Duna-parton, sétányon, nyaralók között.
Ahhoz képest, hogy milyen idõ volt, sok ház
elõtt állt autó. Nagy nehezen végre kiértünk
az üdülõövezetbõl, és a százhalombattai
kõolaj finomító diszkrét kontúrja által
kísérve Szigetcsép határába értünk.
Betonúton araszoltunk, természetesen (?),
miközben lelkiekben már lemondtunk a
félkettes HÉV elérésének esélyérõl. Aztán
végül is csak öt percen múlott, mert amikor
látótávolságba került az állomás, akkor
húzott el Pest felé a zöld kukac.
Sebaj, maradt a forrócsokizás, üdítõzés.
Jókedvû háromnegyed óra elteltével kimentünk
a peronra, még egy záró csoportkép, Hria és
Ervin pecsételtettek, aztán irány
Soroksárra. Jegyet csak hatunknak kellett
vennünk, mert a kalauznõ két megálló között
elveszett. Soroksáron átsétáltunk a
vasútállomásra, megvártuk a kõbányai lassút,
átszállás Deák Bill Gyula szülõföldjén, és
irány Lajosmizse. Ugyancsak 6.20-kor voltunk
ott, mint reggel, de mennyi minden történt
közben, az eltelt tizenkét óra alatt! Most
olvastad el...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba, Hriazik Adrienn, Hriazik Attila, Kun Ádám,
Kun Vivien, Nagy Irén, Németh Anna, Németh Lajos, Németh
Mária, Sárközi Ervin, Török Mária és Varga
Istvánné Borika.
Dunavarsányban
Kacsák a Dunán
Stég
A Duna-híd
Manók tánca
Fagyott szakasz
Jégre megyünk
Igazi január van...
Mellékág
Szigetcsépre érünk
Kocsmában
Héven Pest felé
Százhalombatta
Soroksáron
Alkonyodik
Majdnem sötét van, amikor Kőbányán felszállunk a vonatra
Nehéz nap volt
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
