FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(092.) TÉLI TÚRA SOLYMÁRON


Idõpont: 2009. január 10. szombat
Útvonal: Solymár vá. - Alsó-Jegenye-völgy - Zsíros-hegy - Antal-árok - Pilisvörösvár vá.
Táv: 16 km


IA sok alföldi gyaloglás után nagyon érett már egy hegyi túrának a megszervezése. Az oldalon bárki olvashatta a programot, de nem nagyon tolakodtak a jelentkezõk. Úgy tûnt, tizenkét mindenre elszánt ember azért kint lesz a vasútállomáson. Nem így lett. 
Reggel 4.40-kor még csak én, néhány perccel késõbb Marcsika, aztán Hria és Evetke, végül Ica érkezett. Utóbbi már az utolsó pillanatban, mert azonnal indult a vonatunk. Öt fõ, ennyien még nem mentünk hegyi túrára. Az utazás nem sok érdekességet tartogatott, a jegyeket Pilisvörösvárig oda-vissza vettük meg, fél áron került 1500 forintba. Két óra zötyögés után, a Nyugatiból negyedóra múlva indult tovább Solymár felé a vonatunk, amelyen az elõzõvel szemben akadt némi fûtés (a lajosmizsein majdnem megfagytunk.
Solymáron háromnegyed nyolckor szálltunk le, és kocsma nem lévén a közelben, a falu szélén a Szarka-vár romjaihoz mentünk. A nem túl magas várhegy megmászása közben a légcsövünk szinte kiszakadt a jéghideg levegõtõl, ugyanis tizenöt fok alatt volt a hõmérséklet, mínuszban. A kapu zárva volt, de hátulról be lehetett surranni. Sokáig nem volt kedvünk maradni, néhány fotót azért készítettünk. Innen a Paprikás-patak mentén az Alsó-Jegenye-völgybe csúszkáltunk, havon, jégen. A patak viszonylag széles és mély volt, a teteje több vékony rétegben befagyva, kis foltokban látszott csak ki a víz, jól hallható volt csobogó hangja. A Rózsika-forrás szépen felújított foglalata mellett is kattintottunk egyet, majd több - jó idõben nyilván nagyobb kihasználtsággal mûködõ - erdei pihenõ mellett elõbb a felhagyott, mára már védett dolomitbánya holdbéli táját, majd pedig a megfagyott vízeséseket csodáltuk meg. A völgy mindössze két kilométer hosszú, a kivezetõ rész után kicsit illúzióromboló a nagy forgalmú út egy benzinkúttal, de utóbbi azért egy kis idõre meleg teával, forró csokival menedéket adott. 
A civilizációt magunk mögött hagyva a Középsõ-, majd a Felsõ-Jegenye-völgy száraz szurdoka fölött vivõ úton a Zsíros-hegy felé emelkedtünk. Egy óra alatt értünk fel a Muflon Itató már ismert kocsmájához, de mivel senki nem akart forralt bort, mentünk tovább. A volt turistaház csekély romjai után kitérõt tettünk az atlasz leírása szerint szép kilátást ígérõ Sziklás-hegy kopasz kúpjára. Elmondani nem lehet, fénykép vissza nem adja, amit láthattunk volna, ha a köd nem uralkodik el ennyire a völgyben. Azért így is lenyûgözõ volt, megérte a néhány száz plusz métert.  
Az Antal-árok lejáratához érve tulajdonképpen túránk utolsó szakaszának vágtunk neki, innen már végig lejtett az út. A nagy-szénási fokozottan védet területen jártunk, ami Magyarország legfontosabb természetvédelmi területe, mert botanikusok szerint innen települt be az egész Kárpát-medence növényvilága az utolsó jégkorszak után. Ez a fontossága inkább csak a tudatunknak jelentett sokat, mivel a növényzetbõl néhány fenyõn kívül semmit nem találtunk, de ez január lévén nem is csoda. 
Leérve a lakott terület szélére, egy kerítésen kellett áthaladnunk, de nem létrán, hanem a ritkaságnak számító forgóajtón. A kerítés mögött négy vagy öt, rettenetes hangon fenyegetõzõ, nagytestû kutya várt ránk. Hriával megfogtunk egy-egy durungot, és némi habozás után átkeltünk a túloldalra. Szerencsére nem kellett használnunk, mert az ebek gazdája visszahívta állatait az udvarba.
Pilisszentiván nem túl szép falu, illetve a régi házak hangulatos sort alkotnak a fõutca két oldalán, a templom takaros kis falusi építmény, de a fõváros környékén mindenhol burjánzó, újgazdag pestiek által betolakodó módon épített házak néha bizony tulajdonosuk karikatúrájának látszottak. Ugyanez a helyzet a szomszédos Pilisvörösvárral is, meg még jó néhány környékbeli településsel. Ez szomorú, mert a kilátás a hegyekrõl ezért illúzióromboló, a forgalom az ingázók miatt elviselhetetlen, az utakon átkelni pedig  sokszor életveszélyes.
A vasútállomás mellett egy étteremben melegedtünk végre fél órát, aztán kis várakozás után az esztergomi vonattal visszatértünk a Nyugatiba. Itt némi rohanás után eggyel korábbi vonatot is elértünk, így a tervezettnél hamarabb, négy óra elõtt nem sokkal már Lajosmizsén voltunk. Egyik legszebb túránk volt ez, közhely, de igaz: aki nem volt ott, az nem is tudja, mirõl maradt le.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Horgas Ilona, Hriazik Attila, Hriazik Evelin és Török Mária.
 

 

Solymári-vár

 

 

A kút dísze

 

Napfelkelte a Csúcs-hegyen

 

Alsó-Jegenye-völgy

 

Jég alatti világ

 

Felhagyott kõbánya

 

Megfagyott vízesés

 

Evetke

 

Muflon Itató

 

Hóval borított hegyoldal

 

Sziklás-hegyen

 

Tábla a hegyen

 

Ereszkedés

 

Antónia-árok

 

Pilisszentivánra érünk

 

Templom, feszülettel

 

Át a városon

 

Végállomás

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 
"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz